Az étkezés a kortárs művészetekben – európai kiállítási körkép

Három városba: Marseille-be, a németországi Bergisch Gladbachba és az ausztriai Linzbe kalauzolja el az olvasót a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) múzeumi körképe, olyan kiállításokra, amelyek közös témája: az étel és az étkezés a modern művészetben. A szakácskönyvek, a főzőműsorok és a csúcsgasztronómia korában az étkezés egyre inkább politikai, ökológiai és szociális állásfoglalás – jegyzi meg a lap. Az étkezés bizonyos, az élettel szembeni elvárásaink szimbóluma lett, etikai, sőt néha költői megfontolások eredménye – aligha meglepő, hogy európai kitekintésben egyidejűleg több kiállítás is foglalkozik a témával.

A túlzásba vitt fogyasztással, a pazarlással, a környezetszennyezéssel szemben gyakorol kritikát a brazil Eduardo Srur Supermercado című installációja, amely a Marseille-i MuCEM  (Musée des Civilisations de l’Europe et de la Méditerranée – Európai és Mediterrán Civilizációk Múzeuma) febrár 23-ig nyitva tartó, Food című kiállításán látható. Ugyancsak a MuCEM-ben Chen Zhen sanghaji születésű, 2000-ben elhunyt képzőművész elszenesedett könyve „manger” és „penser”, vagyis a testi és a szellemi táplálkozás dichotómiájáról készteti gondolkodásra a látogatót. A régi ellentmondás a jelenlegi diskurzusban meghaladottnak tűnik, avagy nem számít-e szinte magától értetődőnek manapság, hogy lehetséges testi táplálékkal szellemi táplálékot is magunkhoz venni? – jegyzi meg az NZZ.

A körkép következő állomása a németországi, Köln melletti Bergisch Gladbach. A Villa Zanders  Topf und Deckel (Fedő és fazék) címmel futó, március 8-ig látogatható kiállítása a téma szociális dimenzióit járja körbe, beleértve az étel hiányát, vagyis az éhséget is. Ezzel a témával foglalkozik Käthe Kollwitz és Pablo Picasso éhező proletárokat ábrázoló munkái mellett Franz Burkhardt német művész Kellemes nélkülözés (Gemütliches Elend) című installációja is.

A linzi Nordico Múzeum március 22-ig látogatható kiállításának címe: Kunstgenuss Essen (Az étkezés mint műélvezet). Az NZZ szemleírója Peter Kubelka, Bruno Gironcoli és Dieter Roth munkái mellett kiemeli Adele Razkövi Wurscht című videómunkáját. Ugyancsak Linzben, a Lentos Művészeti Múzeumban Tiszta víz címmel látható időszaki kiállítás. A tárlat kurátora, Stella Rollig az elmúlt bő ötven év terméséből válogatott. A mintegy hetven műtárgyat magában foglaló, okosan összeállított tárlaton látható egyebek mellett Kenneth Anger 1953-as rövidfilmje, az Eaux d’artifice, valamint a szintén amerikai Bill Viola videómunkái, festmények a világszerte elismert német festőtől, Peter Drehertől és fotók a sokoldalú vizuális művésztől, Roni Horntól – írja a svájci lap.

A teljes cikket itt olvashatjátok.

Ki folytatja a bécsi MUMOK élén?

Hamarosan lejár a bécsi Modern Művészetek Múzeuma (MUMOK) igazgatója, Karola Kraus szerződése – emlékeztet minapi tudósításában az OE1 osztrák közszolgálati rádió. Az igazgatói posztra 21-en nyújtottak be pályázatot, köztük Kraus is. Az igazgatónő megbízatásának meghosszabbítása korántsem biztos, miután több szempontból is bírálatok érték működését. Az elődje, Edelbert Köb alatti időszakhoz képest 25 százalékkal csökkent a látogatószám és a programválaszték is jelentősen zsugorodott. Krausnak emellett már a kezdetektől azzal a váddal is meg kellett küzdenie, hogy túl sok helyet kapnak a kiállítási programban a múzeum gyűjteményében képviselt művészek és a már befutottak, miközben a fiatal alkotók az ideálisnál kevesebb teret kapnak.

Bécsi kulturális körökben Hans-Peter Wipplingert, a kremsi Kunsthalle igazgatóját emlegetik Kaus lehetséges utódaként.

A pályázatokat egy nemzetközi szakemberekből álló bizottság fogja értékelni, mielőtt Josef Ostermayer kulturális miniszter meghozza a döntést.

https://www.mumok.at/

Katar kulturális forradalma – A BBC helyszíni szemléje

Az Arab-öböl menti olajállam, Katar felpezsdült művészeti életéről számol be a BBC riportja, s megállapítja: Katar nem akarja a szomszédos Egyesült Arab Emírségek példáját követni és „a csillogás fővárosa” lenni, ehelyett dollármilliárdokat költ egy új kulturális főváros felépítésére.

A Museum of Islamic Art (MIA) napfényben fürdő épülete előtt álló látogató előtt úgy terül el Katar történelme, mint egy térkép. Az egyik oldalon egy poros halászfalu, a hatalmas olajkészletek felfedezése előtti régi Doha maradványai, a másikon az új Doha felhőkarcolók csipkézte látképe terül el.

Dubajban egy új Louvre és egy új Guggenheim-múzeum épül, ennek ellenére van még mit behoznia az emírségek központjának – jegyzi meg a BBC. A katari MIA máris nemzeti ikonná vált, s a kínai származású amerikai sztárépítész, I. M. Pei tervezte épület jól kifejezi Katar roppant kulturális ambícióit: saját jogán művészeti központtá válni.

De az Iszlám Művészetek Múzeuma csak az egyik a Katar fővárosában gombamód szaporodó múzeumok és kulturális intézmények sorában. Ezek egyike, a Modern Művészetek Arab Múzeuma (MATHAF) tudhatja magáénak a legnagyobb (nyolcezer darabból álló) kortárs művészeti kollekciót az Arab-öbölben. Katar Nemzeti Múzeumának egyelőre csak félig kész épülete, amelyet Jean Nouvel jegyez, önmagában is műalkotás. Doha új kulturális negyede, Katara operaházzal, koncertteremmel, egy színházzal és egy kiállítóteremmel is büszkélkedhet. Erős a szobrászat jelenléte is: a MIA előtt Richard Serra egy hatalmas monolitszobra fogadja a látogatót, a konferenciaközpont előterét pedig Louise Bourgeois egyik óriási pókszobra őrzi.

„A drága műtárgyak vásárlásához természetesen pénzre is szükség van – mondja a BBC-nek Gada Soli, az Anima galéria tulajdonosa – de a műgyűjtésnek kedvező környezethez a pénznél sokkal többre van szükség. Tudatosságra, oktatásra, bátorításra, kultúrára.” Katarban csaknem egyik napról a másikra új kultúrát építenek. „Nem nyitottam volna meg a galériámat, ha nem érezném a vibrálást, ha nem érezném úgy, hogy valami elindult” – mondja Gada Soli a BBC-nek.
A teljes cikket itt találjátok.

Hódolat Katalóniának – Új design múzeum nyílt Barcelonában

Az új Barcelonai Design Múzeumot (Museu del Disseny de Barcelona) kereste fel a The Economist kulturális rovata. A Prospero beszámolójából megtudjuk: az intézmény 70 ezer tárgyból álló gyűjteménye négy, korábban önállóan működő barcelonai képző- és iparművészeti múzeum anyagát egyesíti magában. A gyűjtemény ennek megfelelően időben és tárgyban széles spektrumot ölel fel, a negyedik századi kopt textíliáktól a grafikákon át a kortárs ékszer- és üvegművészetig. Olyan kiállítási tárgyakra bukkanhatunk, mint a Pablo Picasso és Joan Miró korai alkotói éveiből származó kerámiák vagy az 1950-es, 1960-as évek Párizsban befutott spanyol divattervezői, Cristobel Balenciaga és Paco Rabanne munkái.

Néhány furcsán provinciális választástól eltekintve – mint például egy 1959-ben gyártott konyhai robotgép – a kiállítás szemet gyönyörködtető és az igazi felfedezés erejével hat. A négyemeletes, üveg falfelületek, konzolos tartószerkezetek és üvegfalú liftek jellemezte épület – egy helyi tervezőiroda munkája – pedig maga is a katalánok vizualitás iránti érzékét példázza – állapítja meg a brit magazin tudósítója.

A teljes angol nyelvű cikket itt olvashatjátok.