Filozófia rajzban ábrázolva: Jorinde Voigt

A bécsi Albertina múzeum blogjából

Anna May jegyzetében Jorinde Voigt német képzőművészre hívja fel a figyelmet. A rajzolás – írja – mindig is közvetlen módon összekapcsolódott az eszmékkel és a gondolkodással, a rajzolás eszköz a világ megértéséhez. Az összetett dolgok leegyszerűsíthetővé válnak és érthetőbbé tehetőek általa a magunk vagy mások számára.

Az 1977-ben született Voigt elvont elméleti konstrukciókat ábrázol az alkotásain, a dolgok működésének vizsgálata központi szerepet kap nála. 48 részes, A szerelem mint szenvedély című ciklusának kiindulópontja Niklas Luhmann német szociológus azonos című társadalomelméleti fejtegetése. Luhmann a szerelmet mint szociológiai koordinátát vizsgálja, és azt, hogy mit értünk a szerelem fogalma alatt.

Voigt dinamikus vonalait és a vonalak között kígyózó szavakat vízfestékkel és arannyal színezett papírkivágások egészítik ki. „A nagyméretű, papírra készült művek egy kissé úgy hatnak, mintha Paul Klee alkotói stílusát a műszaki rajzzal ötvözték volna” – jegyzi meg Anna May. Egyaránt magukon viselik a rajzolás mechanikai, spontán jegyeit, mint amikor feljegyezzük a gondolatainkat, és az aprólékos, gondos kidolgozottságot, annak vizsgálatát, hogy hogyan lehet összetett viszonyokat két dimenzióban ábrázolni.

Jorinde Voigt munkája az Albertina Rajzművészet ma – 2015 (Drawing now: 2015) című időszaki kiállításán látható október 11-ig.

Jean-Michel Basquiat: Az ismeretlen noteszek

Az 1980-as évek fiatal New York-i képzőművész sztárjának, Jean-Michel Basquiat-nak eddig soha be nem mutatott noteszlapjaiból látható kiállítás a Brooklyn Museumban.

A brooklyni születésű Basquiat, akit a Vanity Fair „Amerika első igazán fontos fekete festőjének” nevezett, Andy Warhollal és Keith Haringgel együtt az évtized nagy ikonjai közé tartozik.

A New York Times a kiállításhoz írt cikkében megjegyzi: néhány más 80-as évekbeli alkotóval ellentétben Basquiat elismertsége rövid, de meredeken felívelő pályájának kezdete óta soha nem halványult. „Tehetsége nagyonis egyértelmű, művészete nagyonis közérthető volt, története pedig, egy fiatal, fekete, autodidakta csodagyerek története annak tragikus vége ellenére is – jó vagy rossz értelemben – nagyonis inspiráló. Az 1988-ban, 27 évesen kábítószer-túladagolás következtében bekövetkezett halála óta eltelt időben Basquiat művészetének eredetisége csak még nyilvánvalóbb lett.” Zsenije üdítő alternatíva a túlnyomórészt fehér nyugati művészetben, művei büszkén, képzeletgazdagon vallanak az amerikai nemzeti pszichének is részét képező fekete identitásról.

A nyolc jegyzetfüzetből kiállított 160 oldal demonstrálja, hogy a graffitysként indult Basquiat művészetében mindvégig központi szerepe maradt a nyelvnek és a szavaknak. A művész rajzain és festményein a betűk hieroglifákká, a hieroglifák pedig a betűk formáit továbbra is magukban hordó képekké alakulnak.

(Jean-Michel Basquiat: Az ismeretlen noteszek. Brooklyn Museum, 2015. április 3. – augusztus 23.)