Az idei év legfelkapottabb művészeti installációi

Az év utolsó napján olvassátok 2016 legnépszerűbb installációiról szóló írásunkat!

 

CHRISTO – Floating Piers

Christo – Floating Piers. Iseói-tó, Olaszország / fotó: Wolfgang Volz

Christo és Jeanne-Claude nem csak az előző században árasztották el a világot nagyszabású installációikkal, művészetük hagyománya a mai napig életben van. Bár Jeanne-Claude 2009-ben elhunyt, Christo partnere nélkül is folytatja közös művészetüket. A hétköznapi tárgyak becsomagolásával kezdődő művészeti projekt olyan hihetetlen elképzelések megvalósításán ment keresztül, mint például a coloradói hegygerincekben felhúzott függöny, a berlini Reichstag textil mögé bújtatása vagy egy alternatív átjáró installálása a New York-i Central Parkban. A házaspár inspiráló pályafutása megváltoztatta a köztéri művészet fogalmát azzal, hogy monumentális, általában konkrét tájrészleteket és épületeket felhasználó, ideiglenes land art munkákat valósítottak meg, amelyeknek az előkészítése és kivitelezése gyakran hosszú éveket vett igénybe. Christo ’Floating Piers’ néven futó, az olaszországi Iseói-tónál kivitelezett műalkotásának koncepcióját Jeanne-Claude-dal közösen találták ki 1970-ben. A közel tízezer négyzetméteren elterülő installáció a tóba benyúló földnyelveket kötötte össze, ezzel olyan átjárókat képezve a kis szigetek között, amelyeken a látogatók átsétálhatnak. A három kilométer hosszú sárga szövet a víz felszínére feszült, így az érdeklődők a vízszinttel egy vonalban járhatták körbe a tó szigeteit. Az ideiglenes út a vízi járdán túl 1,5 kilométeres szakaszon a tó partján lévő két városba is elvezette a sétálókat.
„Ahogy az összes többi projektünk, ez is ingyenesen látogatható a nap 24 órájában, az időjárástól függően. Nincs belépőjegy, nincs megnyitó, nincs foglalás, sem alkotó. A lebegő móló az utca meghosszabbítása, vagyis mindenkié.” – nyilatkozta Christo.
A lenyűgöző installáció csupán 16 napig volt látogatható, azután minden felhasznált anyagot eltávolítottak és gyárilag újrahasznosítottak.

 

JR legújabb installációi

JR – ’Inside Out’. Rio de Janeiro, Brazília / fotó: JR (image courtesy of JR)

JR – ’Inside Out’. Rio de Janeiro, Brazília / fotó: JR (image courtesy of JR)

Az olimpiai játékok alkalmából JR két köztéri művészeti munkával ékesítette Rio de Janeiro városát.  Az alkotások a francia köztéri művész ’Inside Out’ című projektjének részét képezik. Ennek keretében különböző társadalmi osztályokból származó emberekről készít nagyméretű nyomatokat, majd helyezi ki a műveket különböző városok köztereire. A magasugróról készült installációt építkezéseken használt fémállványra rögzítette, amit aztán messziről is jól látható helyre, egy lakótelepi komplexum tetejére erősített, ezáltal a sportoló képe a város távoli feléből is jól látható. A helyszínválasztásnak köszönhetően a látvány olyan hatást kelt, mintha az óriási olimpikon az építmény felett próbálná átvetni magát, vagyis a magasugrás elengedhetetlen kellékét itt a lakótelep helyettesíti. A művész elmondása szerint a monokróm figura Mohamed Younes Idrisst jeleníti meg, egy 27 éves, Szudánból származó atlétát, aki jelenleg Kölnben él és sportol. A férfi nem jutott be a 2016-as riói olimpiára, ezért JR elhatározta, hogy valahogy a városba juttatja őt. A művész másik riói installációja egy műugrót ábrázol, aki kitárt karokkal a vízbe veti magát. A szintén fémállványra applikált műalkotás természetesen a folyóparton kapott helyet.
UGO RONDINONE – Seven magic mountains

Ugo Rondinone – Seven Magic Mountains. Nevadai Sivatag / fotó: Gianfranco Gorgoni (courtesy of Art Production Fund and Nevada Museum of Art)

Ugo Rondinone – Seven Magic Mountains. Nevadai Sivatag / fotó: Gianfranco Gorgoni (courtesy of Art Production Fund and Nevada Museum of Art)

A Las Vegastól délre található Nevadai sivatagot választotta idei egyik alkotása helyszínéül Ugo Rondinone svájci művész. A sziklás tájban installált hét szoborból álló installáció színes, helyi mészkődarabok egymásra helyezésével jött létre. A gravitációnak ellentmondó kompozíciók szemmel láthatóan az egyensúly és az összeomlás határán táncolnak. A majdnem öt évig tartó kivitelezés eredménye egy meditatív hangulatú, különleges installáció, ami az alkotó előző munkáihoz hasonlóan Rondinone geológiai érdeklődésének absztrakt formákban való megfogalmazása. A művész szerint a land art munka az emberek és természet kölcsönhatásával foglalkozik, a mesterséges és a naturális, a múlt és a jelen fogalmait vizsgálja. A műalkotás 2016. május 11-től számítva két éven keresztül látogatható. Ugo Rondinone másik, a Miami Art Basel rendezvényei alatt átadott köztéri szobráról előző cikkünkben olvashattok bővebben.
LUDOVICO EINAUDI előadása a Jeges-tengeren

Ludovico Einaudi – Elegy for the Arctic. Arctic Ocean / fotó: Pedro Armestre (Greenpeace)

Ludovico Einaudi – Elegy for the Arctic. Arctic Ocean / fotó: Pedro Armestre (Greenpeace)

A kortárs olasz zongorista és zeneszerző talán az év legkülönlegesebb koncertjét adta egy Jeges-tengeren úszó installáción. Einaudi a Greenpeace szervezésében a norvég Spitzbergák szigetcsoport közelében, jégtáblák között lebegő építményen adta elő egyik legújabb szerzeményét, ami az ’Elegy for the Arctic’ címet viseli. A színpadként szolgáló szerkezet egy mesterséges jéghegyet ábrázol, ami háromszáz fa háromszög felhasználásával készült. A performansz a globális felmelegedés hatására idejekorán visszavonult jégmennyiség miatt volt lehetséges. Az előadás a zongorista játéka mellett olyan emberek hangjával egészül ki, akik a sarkvidék védelméért, az olajfúrás csökkentéséért és a pusztító halászat ellen szólalnak fel.

https://www.youtube.com/watch?v=dHpHxA-9CVMhttps://www.youtube.com/watch?v=dHpHxA-9CVM
„Saját szememmel láttam a terület tiszta és törékeny karakterét, ami sokat segített abban, hogy ehhez méltó zenét komponáljak, amit a világ legjobb színpadán adhatok elő. Nagyon fontos, hogy megértsük a sarkvidék fontosságát, megállítsuk annak rombolását és elkezdjük a védelmét.”
BURNING MAN installációk

Burning Man art installations – Black Rock Desert, Nevada

Burning Man installáció – Black Rock Desert, Nevada

A minden évben megrendezésre kerülő Burning Man fesztivál ideiglenes metropoliszt alkot a nevadai Black Rock sivatagban.  Az idei esemény is tele volt a sivatagi környezetbe installált művészeti alkotásokkal, amelyek a fesztivál kultúrájának elengedhetetlen darabjait képezik. Az idei év témája „Da Vinci műhelye” volt, a művészet története és az itáliai reneszánsz idején alkotó polihisztor innovatív találmányainak és felfedezéseinek emlékére. A művészet, a tudomány és a technológia egyesítésére törekvő alkotások az átmeneti várost az új reneszánsz epicentrumává varázsolták.
AI WEIWEI

Ai Weiwei @ Konzerthaus, Berlin / első kép fotó: Oliver Lang / courtesy of Konzerthaus Berlin, második kép fotó: Frank Löschner / courtesy of Konzerthaus Berlin

Ai Weiwei  installáció / fotó: Frank Löschner, Konzerthaus Berlin

Ai Weiwei a berlini Konzerthaus épületét 14000 mentőmellénnyel borította. A kortárs művészet egyik legfontosabb alakja, a kínai Ai Weiwei többek között intenzív társadalmi felelősségvállalásáról híres, amit sosem fél műalkotásain keresztül prezentálni. Az idei év legnagyobb krízisét, a menekültek helyzetét feldolgozó alkotása egy igen aktuális problémára hívja fel a világ figyelmét. A művész Leszbosz szigetén gyűjtött össze használt mentőmellényeket, amelyeket aztán Berlin egyik legikonikusabb épülete, a Konzerthaus főoszlopaira installált fel. A hat grandiózus oszlopon 14000 narancssárga mentőmellényt helyezett el, egymáshoz és a tartószerkezethez is körültekintően rögzítve. Weiwei idei legnagyobb installációja közvetlen kapcsolatba hozza az embereket, akiket a válság leginkább érint a nézőkkel, mivel minden mellény egy férfival, nővel vagy gyermekkel hozható összefüggésbe, akinek Leszbosz szigetére érkezése csak a megpróbáltatások kezdetét jelentette.
YAYOI KUSAMA – Narcissus Garden + Dots Obsession

Yayoi Kusama @ Philip Johnson’s Glass House / fotó: Matthew Placek

Yayoi Kusama, Philip Johnson’s Glass House / fotó: Matthew Placek

A monumentális, különleges atmoszférákat teremtő installációiról híres Yayoi Kusama második alkalommal fogalmazta át a Philip Johnson által tervezett legendás üvegházat. Először 2016 tavaszán 1300 tükörsima gömböt eresztett a ház környezetébe. A Narcissus Garden című installáció egészen a közeli erdőig, mezőig és tóig tartott, drámai hangulatot kölcsönözve a minimalista építménynek. A természetes környezetbe komponált térinstalláció lehetőséget ad a gömbök elmozdulására, amit a vízmozgás és a szél biztosít, ezzel új kontextusba helyezve a geometriai formák sokaságát.
„Megtiszteltetés, hogy Yayoi Kusamával dolgozhatunk, mivel Philip Johnson maga is tisztelte őt és gyűjtötte munkáit. Ez az installáció játékos hangulatot kölcsönöz a tájnak, illetve ünnepi atmoszférát teremt Philip Johnson 110. születésnapjának és a múzeum alapításának 10. évfordulója alkalmából.” – nyilatkozta a Glass House kurátora és gyűjteményének menedzsere, Irene Shum.
A művésznő és az intézmény kollaborációjának következő példája szeptemberben valósult meg, amikor az üvegfalú ház áttetsző falaira piros pöttyök kerültek. Az installáció a ’Narcissus Garden’-nel egy időben kapott helyet a tájban. A műalkotás lehetőséget ad arra, hogy az építményből kitekintve egyszerre érzékeljük Johnson és Kusama világát. A pöttyök a végtelenség szimbólumai, amiben minden embernek megvan a saját pozíciója, a művésznőt is beleértve.

 

KATHARINA GROSSE – Rockaway!

 Katharina Grosse – Rockaway!, Fort Tilden, New York / első kép fotó: Pablo Enriquez, második kép: image © Designboom


Katharina Grosse – Rockaway!, Fort Tilden, New York / fotó: Designboom

Katharina Grosse legfrissebb alkotása New York állambeli Rockaway-félszigeten, Fort Tildenben található. Az említett terület egyike azoknak a helyeknek, amelyeket a 2012-es Sandy hurrikán lakhatatlanná tett. Katharina egy lebontásra ítélt, korábban katonai célokra használt épületet borított a piros árnyalataiban játszó festékkel, aminek eredménye egy figyelemfelkeltő és attraktív, helyspecifikus installáció lett. Ezzel a gesztussal egyfajta emlékmű jött létre. A szándékosan természetellenes színekben játszó épület a múlandóság és a tünékenység fogalmaival értelmezhető. A ház belsejében, oldalain és előtte, a betonon szétterülő festék kiemeli az épületet annak természetes környezetéből és a tragédiára való emlékezés, majd a továbblépés és újjászületés dimenziójába helyezi azt.
A művésznő meghatározó és karakteres stílusát előző lapszámunkban Fehér Dávid elemezte. A határ fogalmát átértelmező, „all-over” struktúrát alkalmazó Grosse az emberi nyomhagyás archetípusát gondolja újra művészetében. Bár maga az alkotó elutasítja a művészeti kategorizálást, épített és festett terei street artba oltott informel művészetként jellemezhetőek – írja az Artlocator második számában Fehér Dávid.
EDOARDO TRESOLDI – Basilica di Siponto

Edoardo Tresoldi – Basilica di Siponto. Puglia, Olaszország / fotó: Blind Eye Factory

Edoardo Tresoldi – Basilica di Siponto. Puglia, Olaszország / fotó: Blind Eye Factory

A dél-olaszországi Puglia városában található a terület legfontosabb régészeti kutatóhelyszíne, a Siponto történelmi park. A román kori építészet gyöngyszemeit rejtő ásatási hely magába foglalja egy kora keresztény bazilika maradványait, ami a város egykori egyházmegye székhely mivoltát jelölte. A romok helyszínén Edoardo Tresoldi dróthálók felhasználásával készített installációt, amely az egyházi épület egykori formáját idézi meg. A ’Basilica di Siponto’ címet viselő műalkotás lehetővé teszi, hogy az eredeti bazilika teljes kiterjedésében tárulhasson a látogatók elé. Az áttetsző anyag használata a múlt megidézésének nagyszerű formája, amivel az olasz művész szó szerint feltámasztja a múltat.
BIANCOSHOCK – Borderlife

Biancoshock – Borderlife. Miánó, Olaszország / fotó: Biancoshock

Biancoshock – Borderlife. Miánó, Olaszország / fotó: Biancoshock

Milánó Lodi nevű kerületében az olasz művész, Biancoshock üres utcai kábelaknákat változtatott földalatti, miniatűr életterekké. A három installáció, amely ’Borderlife’ sorozatának keretén belül jött létre, eredetileg karbantartási célokra kialakított, de mára használaton kívüli lyukakban kapott helyet, amelyek nehéz fémajtókkal vannak elzárva a világ elől. Az első apró szoba egy konyha, aminek falán kanalak és egy óra lógnak, a másik egy fürdőszoba zuhannyal és hozzá csatolt törülközővel, a harmadik pedig egy tapétázott falú előszoba festménnyel és egy kalappal a falain. A köztéri installáció a lakhatási körülmények aktuális helyzetére adott reakció, pontosabban olyan hajléktalanok történetét közvetíti, akiknek nincs más választásuk, mint korlátozott és illegális helyeken, például kábelaknákban élni. A művésznek a román főváros, Bukarest helyzetét vizsgáló kutatásai szerint több mint hatszáz ember kényszerül az utcákon a föld alatt élni.
„Ha nem lehet megoldani a problémát, legalább tegyük azt kényelmesebbé”  – mondja Biancoshock, aki egy sokak előtt ismeretlen helyzetre hívja fel a figyelmet.

Untsch Kata

Variációk alternatív karácsonyi filmekre

Ha már unod a családi klasszikusokat, íme néhány szerzői film, amik bármelyike remek választás lehet  a kikapcsolódáshoz az ünnepi időszakban.

TÁGRA ZÁRT SZEMEK (Stanley Kubrick, 1999)

tagrazart1
A Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével készült filmtörténeti klasszikus a dráma, a misztikum és a thriller műfajait ötvözi. Bár a film alapjául szolgáló könyv nem az ünnepek alatt játszódik, Kubrick a karácsonyi dekorációk ironikus ártatlanságát a Tom Cruise által játszott karakter éjszakai életével remek kontrasztba hozta. Az alkotás különleges, emelkedett atmoszférája a rendezőtől megszokott módon egy különleges dimenzióba helyezi a nézőt.

8 NŐ (François Ozon, 2002)

0002294
A krimi, misztérium és musical határterületein lavírozó film nyolc, karácsony estéjén egymással összezárt nő történetét meséli el. Egy igazán érzékeny alkotás, amelynek különlegessége az, hogy erősen kidolgozott női karaktereket mutat be. A fiatal és tehetséges rendező példaképe Rainer Weiner Fassbinder, az ő filmes hagyományát követi, de egy kevésbé polgárpukkasztó formában.

METROPOLITAN (Whit Stillman, 1990)         

metrostill1

A manhattani elit ünnepeit bemutató film a rendező saját életéből inspirálódik, ahogy az azt követő, The Last Days of Disco című alkotása is, ami a hetvenes évek éjszakai életét mutatja be. A nosztalgikus és karácsony-ízű film garantált szórakozást kínál mindenkinek, aki odavan New York-ért és az ünnepekért.

KARÁCSONYI TÖRTÉNET (Arnaud Desplechin, 2008)    

karacsonyi-tortenet-24179

Az ünnepi dekorációk között rendezett film remek szereplőgárdájával és több szálon játszódó történeteivel talán az Igazából Szerelem-hez hasonlítható leginkább. Itt viszont egy francia kisváros egy középosztálybeli családjának történetét követhetjük nyomon. A mindenkit összehozó karácsony egy pillanat alatt a feje tetejére áll, majd a melodráma alakulásával megismerhetjük a család történetét, az annak tagjait összetartó erőkkel együtt.

TANGERINE (Sean Baker, 2015)

tangerine
A tavalyi év egyik szerzői filmes szenzációját rendhagyó módon egy telefonnal forgatták le. Ha első ránézésre nem tűnik ünnepi filmnek az alkotás, az a Los Angeles-i helyszínek miatt lehet, mivel a várost köztudottan az örök napsütés és nyár jellemzi. A film két transznemű szexmunkás karácsonyi ünnepét mutatja be, akiknek pimaszul vicces, különleges tündérmeséjére mindenképp érdemes időt szánni.

SZERELEM ÉS BÉKE (Sion Sono, 2015)  

love-and-peace-sion-sono

A rendező előző filmjeit jellemző témákat figyelembe véve (mint például a szexfétisek vagy a brutalitás), a Szerelem és Béke cím ironikusnak tűnhet. Pedig a film egy igazi karácsonyi fantasy, amiben ugyanúgy megjelennek a punk rock műfaj elemei, mint az árva plüssállatok és óriások, vagy az éneklő tengeri lények. A lehetetlen és meghökkentő szituációk a japán film szerelmesei számára biztosan telitalálat lesz.

BRAZIL (Terry Gilliam, 1985)

16ba294bcc60ddd74636ecf84277b216

A film a Télapó betörésének alternatív változatát mutatja be: a fehér hajú, szakállas öregember helyett itt egy kommandós ereszkedik le a mennyezetbe fúrt lyukon keresztül. A bonyodalmak egy kafkai történetbe vezetnek, amelyben az ünnepek miatt jelentős szerepet kap a kapitalizmus kritikája.

FANNY ÉS ALEXANDER (Ingmar Bergman, 1982)    

035-fanny-and-alexander-theredlist

A filmtörténet egyik legfontosabb alakja, a svéd Bergman filmjei általában az emberi kapcsolatokkal, azok szövevényes hálójával foglalkoznak. Ez a történet egy gyermek testvérpár karácsonyát dolgozza fel, amint az őket körülvevő komédiákat és tragédiákat megismerik. A rendező remekül jeleníti meg a családban jelenlévő bonyolult összefüggésrendszert.

WHITE REINDEER (Zach Clark, 2013)

8695-880x440
A melankóliát, beteljesületlen szexuális fantáziákat és a karácsonyi hangulatot ötvöző film egy igazság feltárulásának történetét mutatja be. Egy feleség, a férje halála után nem várt internetes előzményekre bukkan, a film az ő lélektani és fizikai utazásáról szól. A karácsonyi megpróbáltatás remek fordulataival és hangulatával igazi ünnepi különlegesség lehet.

A VERY MURRAY CHRISTMAS (Sofia Coppola, 2015)        

crouch-bill-murrays-little-christmas-miracle-1200

Ahogy a cím is mutatja, a film Bill Murray karácsonyát mutatja be a nézőknek. A történet középpontjában a színész aggodalma áll, miszerint senki nem fog felbukkanni tvműsorában a New York-i hóvihar miatt. A rendező és a színész újabb együttműködése tökéletes karácsonyi filmélménynek bizonyul.

Untsch Kata

 

7 művészeti kifejezés, amit érdemes megtanulni

Párizs a 18-19-20. század nagy részében a nyugati világ intellektuális középpontja volt. Olyan forradalmi művészettörténeti mozgalmak szülőhelye, mint a neoklasszicizmus, az impresszionizmus és a kubizmus. Minden művészeti kor és irányzat megteremtette a maga szókészletét, amelyek rárakódtak a következő korokra, így gazdagítva a művészet nyelvi készletét. A következőkben ezekből a fontos kifejezésekből szemezgetünk.

Gustave Courbet: Studió I fotó: Musée d'Orsay, Párizs

Gustave Courbet: Studió I fotó: Musée d’Orsay, Párizs

Avant-garde (előőrs)

Az eredetileg katonai kifejezés azokat a katonákat jelölte, akik az ellenség megérkezése előtt felmérték a terepet és a front elejében várták az ellenfél felbukkanását. A 19. században Henri de Saint-Simon volt az, aki kiterjesztette a kifejezést azokra a művészekre, akik a kulturális forradalom előőrsébe tartoztak.

A mai nyelvben azokra a művészekre, zenészekre, politikusokra használjuk az avantgárd jelzőt, akik területük határait feszegetve új utakat keresnek. Bár a kifejezés hivatalosan a modernista irányzatok, például a dadaizmus vagy a kubizmus területeit jellemzi, vannak, akik szerint fél évszázaddal korábban, a francia realista Gustave Courbet festői pályafutásával született. Courbet nyers és szókimondó festményei a városi szegénység és az emberi szexualitás megjelenítésével a festő nagypolgár-ellenes attitűdjét hangsúlyozzák.

David Maljković studió, Zagráb

David Maljković studió, Zagráb

Oeuvre (munka)

A művészeti világ egyik leggyakrabban használt kifejezése az oeuvre, ami szó szerint a művész által elkészített alkotást jelenti. A kifejezés, ami a latin opus szóból ered, egy művész teljes életművét jelöli. Ha a szakma egy művész alkotását vagy alkotói időszakát elemzi, azt általában az oeuvre-hez, vagyis a munkák összességéhez méri.

 John Frederick Peto I fotó: John Wilmerding Gyűjtemény

John Frederick Peto I fotó: John Wilmerding Gyűjtemény

Trompe-l’oeil (a szem megtévesztése)

A francia trompe-l’oeil eredetileg a 17. századi hiperrealista csendéletek egy jelentős részének megjelenítésére utal. Az első ránézésre fotószerű festményeken a valóság és az ábrázolt tárgy között szinte lehetetlen különbséget tenni, a festő a legapróbb részleteket is valósághűen festi meg. A képek eredeti célja a festői bravúr fitogtatása volt, ami a nézői szem megtévesztésével igazolódott be.

A művészeti alkotások három dimenzióba való kiterjesztésének igénye az ókori görög kultúra illuzionisztikus művészetéből ered. A görögök lakótereik díszítésére ablakok és oszlopok illúzióját keltve vakolták ki falaikat, hogy a szem becsapásával felnagyítsák házaik léptékeit. A festői megoldás a reneszánszban érte el népszerűsége csúcsát, amikor a perspektivikus ábrázolás felfedezésével lehetővé vált a művészek számára az, hogy addig nem látott valósághűséggel ábrázolják a megfestett látványt. A hagyományt olyan kortárs művészek viszik tovább, mint Lauren Seiden vagy Yrjö Edelmann, akik radikálisan felnagyított gyűrődéseket, ráncolt anyagokat jelenítenek meg különböző textúrával rendelkező felületeken.

Szinyei Merse Pál: Majális I fotó: Magyar Nemzeti Galéria

Szinyei Merse Pál: Majális I fotó: Magyar Nemzeti Galéria

En plein air (a szabadban)

A szabadban való festészet kivitelezése helyszínét jelöli. A kültéri festészetet olyan 19. századi találmányok tették lehetővé, mint például a tubusos festék és a hordozható festőállvány. A vasút kiépítése is nagyon fontos feltétele volt annak, hogy a művészek a városon kívül is alkothassanak. A kifejezés az impresszionista festőknek köszönhető. A szabadban való festés lehetővé tette számukra a fény és a fényjelenségek közvetlen tanulmányozását, az időjárás és az égi jelenségek folyamatos változása pedig arra sarkallta őket, hogy pillanatnyi benyomásokat, érzéseket és érzeteket jelenítsenek meg a festészet nyelvén.

Robert Motherwell Paintings and Collages: A Catalogue Raisonné

Robert Motherwell Paintings and Collages: A Catalogue Raisonné

Catalogue raisonné (indokolt katalógus)

Az indokolt katalógus egy leíró kötet, ami tartalmazza a művész összes munkáját és a műfaji sajátosságok figyelembevételével meg is magyarázza azokat. Ez leginkább egy olyan irányadó forrás, ami a művész oeuvre-ját, vagyis a teljes életművét mutatja be. Általában múzeumok vagy művészeti alapítványok támogatják az ilyen kötetek kivitelezését, mivel elkészítésük rengeteg pénzt, időt és munkát igényel.

Az elmúlt tíz évet jellemző gyakori hamisítási botrányok és rejtélyes, addig nem ismert műalkotások felbukkanása miatt egyre nagyobb igény és befektetői kedv mutatkozik a jelentős művészek catalogue raisonné-jának elkészítéséhez, ami befektetőknek és műgyűjtőknek egyaránt nagy segítséget nyújthat.

Bernáth Dániel kiállítása I fotó : Talabér Géza

Bernáth Dániel kiállítása I fotó : Talabér Géza

Vernissage („lakkozás”)

A 19. századi művészek a festményeikre szánt utolsó lakkréteget általában azok nyilvános bemutatója előtti utolsó este kenték fel.  Ezért a művészeti pártfogók és a művészvilág kivételezettjei hagyományt teremtettek abból, hogy a munkákat már a „lakkozás napján”, vagyis a vernissage-on megnézték.

A kortárs művészek már nem lakkozzák képeiket a bemutató előtti nap, a vernissage kifejezés mégis fennmaradt és megnyitó előtti látogatást jelent. Az esemény általában meghívásos alapon működik, amikor a műgyűjtők és kulturális újságírók lehetőséget kapnak arra, hogy a még a publikum előtt megnézzék a kiállítási anyagot.

Carrie Mae Weems: Kitchen Table I fotó: http://carriemaeweems.net

Carrie Mae Weems: Kitchen Table I fotó: http://carriemaeweems.net

Mise-en-scéne (színpadra helyezés)

A francia kifejezés, aminek szó szerinti jelentése színpadra helyezés, a művészeti világ talán leginkább félreértett kifejezése. Először 1833-ben jelent meg a színházban és minden, a színpadi rendező által felügyelt vizuális effektusra utalt. Ez alatt például a berendezés, a világítás, a színészek elhelyezkedését kell érteni. Más szóval, a mise-en-scéne a vizuális elemek összességének színpadon való megjelenítését jelenti, ami az előadás látványát és érzetét meghatározza a nézőközönségben.

Manapság a mise-en-scéne kifejezést leginkább kritikusok és történészek használják, hogy leírják egy film, performansz, fotográfia, de leginkább a színházhoz kapcsolódó művészeti produktumok látványvilágát. Egy kiváló művészeti példa a kifejezés magyarázatára Carrie Mae Weems „Kitchen Table” című munkája. A fotósorozat a mindennapi élet jeleneteit mutatja be amellett, hogy a faji és nemi sztereotípiákat is vizsgálja és felhívja a figyelmet a fotográfia megrendezett jellegére.

Untsch Kata

Miami Art Basel 2016 – A gyönyörködtető meglepetések vására

A minden évben három alkalommal, három városban – a névadó Basel mellett Hong Kongban és Miami Beachen – megrendezésre kerülő Art Basel a művészeti világ egyik legjelentősebb és legtöbb érdeklődőt vonzó eseménysorozata.  Az 1970-ben alapított vásár célja, hogy platformot hozzon létre a kapcsolatteremtés számára a legkülönbözőbb országok legfelkapottabb művészei és kurátorai közt. Az idei utolsó állomásként az Art Basel Miamiban az amerikai közönséget gyönyörködtette öt napon keresztül, 29 ország 269 galériájának értékes és sokszínű felhozatalával.

Art Basel bejárat I fotó: Courtesy Art Basel

Art Basel bejárat I fotó: Courtesy Art Basel

A 15. alkalommal megrendezett Miami Art Basel eseményei november 30-tól december 4-ig várták az érdeklődőket Miami Beach különböző helyszínein. A vásáron kiállító galériák fókuszában a 20. és 21. századi művészet áll, aminek megjelenítését erős kurátori perspektíva befolyásolja. Az amerikai rendezvény azért kivételes helyszíne a sorozatnak, mert segítségével a helyi közönség amellett, hogy megismerkedhet Európa, Ázsia és Afrika vezető galériáinak feltörekvő tehetségeivel, átfogóbb képet kaphat az észak- és latin-amerikai modern és kortárs művészetről is.

Art Basel I fotó: Courtesy Art Basel

Art Basel I fotó: Courtesy Art Basel

A kiállítótérben szereplő festmények, szobrok, installációk, fotográfiák és filmek a köztéri parkokban is folytatódnak. A külső helyszíneken kültéri szobrok, helyspecifikus installációk és performanszok segítségével vonják be az utca emberét a művészeti esemény szövetébe. Fontos észrevennünk azt, hogy egy ilyen színvonalú művészeti vásár nem csak a műkereskedelem szempontjából bír nagy jelentőséggel, hanem egy olyan kulturális megmozdulást is jelent, ahol a helyi múzeumok és galériák is nagyobb figyelmet kapnak.

Ugo Rondinone és Claudia Comte I fotó: Courtesy Art Basel

Ugo Rondinone és Claudia Comte I fotó: Courtesy Art Basel

Az idei év művészeti témakijelölése, az esemény jelszava – David Bowie emlékére – „Ground Control” volt. Nicholas Baume, a rendezvény kurátora ebből inspirálódva személyesen segített a kiállító művészeknek, hogy egyedi koncepcióval bíró, formabontó kiállítótereket hozhassanak létre. Ez a gesztus a nézői magatartás megváltozását eredményezte, vagyis a megszokott viselkedésmódot félretéve a néző újfajta kapcsolatot teremthetett a kiállított műalkotásokkal. Az Alan Cristea Gallery például a megszokott „white cube”-élményt újragondolva rózsaszínre festett falon, egy másik galéria pedig feketére mázolt, krétával összefirkált felületen mutatta be alkotásait. Ezzel a stratégiával a nézők meghökkentése mellett érdeklődésük felkeltése, kiállítóterekbe való sikeres bevonása volt a cél, így még ha a munkákkal nem is emelkedtek volna ki a vásár felhozatalából a galériák, azok prezentálásának módjával biztosan.

Alan Cristea Gallery standja I fotó: Courtesy Art Basel

Alan Cristea Gallery standja I fotó: Courtesy Art Basel

A képzőművészeti rendezvények mellett a divatvilág és a zeneipar is minden évben teret kap az Art Basel Miami keretei között. Több érdekes kollaborációnak lehetett szemtanúja az idei közönség is, mint például a FaenaArt, a Soundcloud és a Gucci közös eseménye, amelyen művészet, technológia, zene és divat olvadt eggyé. Az alternatív divatbemutatót különleges hang- és fényjáték kísérte, ami remekül kiegészítette a Gucci ruhadarabok hangulatát. A vásár egyik estjének nem más, mint Madonna volt a főszereplője, aki adománygyűjtő gálát tartott Raising Malawi nevű non-profit szervezetének támogatására. Az egyesület célja a hátrányos körülmények között élő afrikai gyermekek életének javítása az egészségügy, a közbiztonság és az oktatás támogatása révén.

Ugo Rondinone: Miami-Mountain I fotó: Bass Museum of Art

Ugo Rondinone: Miami-Mountain I fotó: Bass Museum of Art

A napközben lezajló művészeti események után különböző divatházak, hírességek és intézmények tartanak hangulatos esteket a VIP közönség szórakoztatására. Ez idén sem volt másképp, az Art Basel Miami szerdai napján a Bass Museum rendezett ünnepi fogadást Ugo Rondinone svájci művész tiszteletére. A szobrász legújabb, Miami Mountain címet viselő alkotása a Bass Museum előtti téren kapott helyet. Az öt különböző színben játszó, 12 méter magas műalkotás nevadai mészkő felhasználásával készült, függőleges, totemszerű kompozíciója a művész geológiai érdeklődésének legfrissebb kivetülése. A Miami Mountain Rondinone ikonikussá vált hegy-sorozatának egyik darabja. Élénk, figyelemfelkeltő színeivel a város egy jól felismerhető pontját alkotja. Az esti ünneplés tárgya az volt, hogy a művet a Bass Museum bevette állandó gyűjteményébe. Ez a gesztus egy közelmúltban megkezdett, 10 évet felölelő művészeti stratégia része, amelynek során a múzeum kortárs alkotásokat emel be saját gyűjteményébe. Az alkotás installálása után rövid időn belül a vásár legnépszerűbb köztéri szobra lett. Ezt mi sem mutatja érzékletesebben, mint hogy a látogatók a Miami Mountainnel készítették magukról a legtöbb képet a rendezvény ideje alatt, amiket gyakran osztottak meg a különböző közösségi felületeken is.

Alex Katz, Karolina Kurkova I fotó: Zach Hilty, New York Observer

Alex Katz, Karolina Kurkova I fotó: Zach Hilty, New York Observer

A másik nagy jelentőséggel bíró VIP rendezvényt Alex Katz és a H&M közös kapszula-kollekciója bemutatása céljából, a kortárs festőművész és a divatház kooperációjának ünneplésére tartották. Az amerikai figuratív művész, akinek képzőművészeti tevékenysége több évtizedre nyúlik vissza, összefogott a híres márkával, hogy a fiatalabb generációt megcélozva, szélesebb közönség számára is lehetővé tegye híres alkotásait. Katz ikonikus festményeinek felhasználásával olyan dekoratív ruházati és lakberendezési kiegészítők születtek, melyek segítségével a hétköznapok embere is könnyen gazdagodhat egy csipet kortárs képzőművészettel.

Még többet olvashattok divat és képzőművészet összefonódásáról, egyik előző cikkünkben, amely a Harpers Bazaar és Katharina Grosse festőművész közös projektjét mutatja be.

Untsch Kata

Reproduced Paradise

A kilencvenes években gyakran bele lehetett futni lakáskiállításokba a három T terhe alól felszabaduló képzőművészeti közegben, mellyel leginkább a fiatal, sokszor még egyetemre járó generáció teremtett magának lehetőséget, hogy legalább egymásnak megmutathassák alkotásaikat, kipróbálhassák egy tárlat hangulatát – és feladatait. A jelenségnek egyfajta reneszánsza kezdődött néhány éve, például a szintén egyetemista felállásból megszületett,  Minimegastructures are mostly ducks című egyszeri akcióval vagy az alternatív helyszíneket egyébként szép számmal katalizáló OFF Biennálé néhány helyszínével (pl. Tímár Katalin Katona József utcai lakásgalériája). Ide sorolható a hosszabb ideig szalonként működő múzeum körúti Ember-rezidencia, mely végül szintén egy kiállítással búcsúzott, vagy a Pepper Art Projects gondozásában működtetett Varga Villa, ahol az eladás előtti egyik utolsó kiállítás Kerekes Gábor Villa:party-ja volt. Ezzel pedig megérkeztünk egy még különlegesebb, ritkábban fellelhető műfajhoz: a villákban rendezett kiállításokhoz.

11unnamed  Fotó: Weber Áron

A fenti példákon látszik, hogy ezek a különleges helyszínek csak akkor vagy addig tudnak befogadni projekteket, amíg átmenetileg lakatlanok, felújítás vagy átépítés előtt állnak. A Váncza Villában megrendezett kiállítás ezért is tudta ennyire belakni a teret és teremtett különleges fúziót az alkotók által létrehozott változtatások (pl. a rózsaszínre festett fal és szaniterek a fürdőszobában az ide installált műtárgyakkal) és a meglévő berendezés összjátékában: a pepita burkolat az egykori télikertben szuggesztív és tökéletes háttere volt a lebegő asztalnak, ahol a kortárs ékszerek nagy része volt bemutatva.

7unnamed  Fotó: Weber Áron

A Reproduced Paradise fő ihletője ugyanis az volt, hogy nemzetközileg ismert ékszerkészítőket mutassanak be az Ékszerek Éjszakája alatt, mely ötlettel Csorna Erika, a Sterling Galéria egykori tulajdonosa kereste meg Lőrincz Réka kortárs ékszertervezőt. Lőrincz elképzeléseitől és a kiválasztott ékszerektől távol állt volna tárlókban, állványokon történő bemutatás “steril”, galériás körülmények között, ezért rendhagyó helyszínt kerestek és találtak a Torockó utcában.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

A projekt megvalósításában Bencze Péter volt a társa, ketten egy korábbi projekt során már dolgoztak együtt, ahol Lőrincz kiállítóként szerepelt a Bencze által kurált tárlaton. Annak sikerén felbuzdulva ezúttal immár együtt döntöttek amellett, hogy a hordható, eredendően iparművészeti alkotásokat képzőművészeti műtárgyakkal együtt, párbeszédben mutassák meg. Bencze Péter projektje, a kooperációba bekapcsolódó, picit megfoghatatlannak tűnő ENA (Everybody Needs Art) már önmagában felhívja magára a figyelmet művészeti berkeken belül is: “hivatalosan” ügynökségként definiálja magát, kiállításait nem könnyű követni, ugyanis klasszikus értelemben vett kiállító helye nincs is, van azonban egy állandó helyszíne, nyitott kiállítótér egy lakóház tetején (ENA Viewing Space), emellett dinamikusan változó művésznévsorral és sok más további helyszínnel és együttműködőkkel láthattuk eddig.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

A bécsi és budapesti színtéren is magabiztosan mozgó szervezők a hazai és nemzetközi élmezőnyből válogattak. Nagyrészt azokkal az alkotókkal lehet találkozni, akik a hagyományos kiállítótereket is uralják, fiatalok, frissek, progresszívek, akik több esetben egészen kitűnő helyspecifikus munkákkal lakták be a villaépület nagyrészét, itt kiemelendő Keresztesi Botond festménye, melyet egy saját maga által kifestett falfülkébe illesztett bele. Meglepetést okozhatott azonban a sorban néhány nagyobb név, akik egy korábbi generációhoz tartoznak: Sugár János, Komoróczky Tamás, Uglár Csaba megjelenésükkel a szórakoztató és izgalmas kiállításhoz szakmai tekintélyükkel is hozzájárultak. A helyszín adta lehetőségeken túl a műtárgyak egymással és az épülettel kialakított párbeszédében egyszerű, de jól megválasztott koncepció szolgálta a kapcsolódást.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

Jelen korunk “paradicsomi” élményei, tárgyai, azok hozzáférhetősége és reprodukálhatósága ironikusan köszön vissza a nyomtatható őszi falevelekkel Max Siedentopf munkájában vagy Keresztes Zsófia szobrában. Fentebb már említettük az épületbe való beavatkozást az átfestett fürdőszobával, melynek kevésbé vidám párja az egykori cselédszoba homokkal felhintett padlója, ahol Pintér Gábor idilli, tengerparti festményét láthatjuk, de csak távolról, az ajtóban elhelyezett tyúkrács miatt.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

A lábunk elé nézni annál is inkább érdemes volt, hiszen a szobrokon, videókon, festményeken, ékszereken túl az irodalom is megjelent, többek között a padlóra matricázva: kortárs költők nagyrészt kifejezetten erre az alkalomra megírt gondolatai reflektálnak a valóban különleges, összművészeti együttállásra.

Telek-Nay Ágnes