Nam June Paik Award 2018

Idén 9. alkalommal kerül megrendezésre a Nam June Paik Award, amely az egyik legrangosabb média művészeknek járó elismerés.  A díj kifejezetten olyan művészeket hivatott támogatni, akik nem félnek a művészeti konvenciók felrugásától, a transzdiszciplináris kifejezésmódtól, és feladatuknak tekintik a kulturális szakadékok áthidalását, hasonlóan Nam June Paik úttörő alkotói gyakorlatához.  A novemberben nyíló kiállításon a díjra jelölt 5 művész munkái lesznek láthatóak. A kiállításnak ez alkalommal a münsteri Westfälischer Kunstverein impozáns falai adnak otthont. A nemzetközi zsűritagok között szerepel: Hanne Mugaas a norvég Kunsthall Stavanger igazgatója, Kristina Scepanski a Westfälischer Kunstverein vezetője és Anne-Claire Schmitz, a brüsszeli Art Space La Loge alapítója. Az ünnepélyes díjkiosztó novemberben várható.

 

Andreas Angelidakis

Az athéni születésű Angelidakis munkáit a diszciplinaritás, az ember és környezetére való viszony vizsgálata jellemzi. Az emberi test, a digitalizáció világa, a kiterjesztett valóság és a lokalizáció furcsa, kicsavart együttállásait kísérli meglibbenteni munkáiban. Építész végzettségének és születési helyének köszönhetően is sokszor foglalkozik a rom fogalmával, legyen az ókori, vagy jelenkori egyaránt. A múlt és az épített valóság mellé állítja párhuzamba az internet által gyakorolt befolyást az emberi érzékelésre, a társadalom életének átalakulására.

I used to build my feelings, now I watch them leave, a selection of works by Andreas Angelidakis», La Loge, Brussells, 8.02–24.03, 2018, courtesy of the artist and La Loge 2.

 

Melanie Bonajo

Bonajo szürreális kísérleti-dokumentum filmjeiben visszatérő elem a személyiség és a közösség alakulásának kérdésköre, a természet és ember viszonya. Video munkáiban sokszor használ fotókat és fényképszerű beállításokat, amelyek finom mozgással kelnek életre”. A filmet és fotót egymást kiegészítő, egymásnak mélységet adó fogalmakként használja. Váratlan vizuális megoldások, képek jellemzik munkáit, amelyek sokszor mesélnek a mai ember kielégíthetetlen birtoklási vágyáról.

A view of the work group ‘Night Soil – Economy of Love’ during the ‘Melanie Bonajo: Single Mother Songs from the End of Nature’ exhibition preview at Frankfurter Kunstverein on May 29, 2017 in Frankfurt am Main, Germany.

 

Antoine Catala

A francia származású művész tevékenységét a tudományos esztétika, a lo-fi és analóg technológia jellemzi leginkább. Antoine Catala nem csak alkotója de főhőse is finoman pulzáló video installációinak, amelyek hétköznapi jeleneteket és groteszk mini képregényeket jelenítenek meg. Video munkáin kívül kinetikus és pneumatikus tárgyakat készít amelyeknél innovatív technológiát alkalmazva tematikusan összpontosít az alapvető emberi érzésekre. Catala saját elmondása szerint:I believe, naïvely, in the power of art to change society.” (Talán naiv vagyok, de hiszek a művészet társadalomformáló erejében.)

Cat-ala, 2017, TV, scrunchie, USB key, video, color, silent 30s loop 124 x 72 x 4 cm @ GALERIE CHRISTINE MAYER

 

Hanne Lippard

Az elmúlt néhány évet felölelő időszakban Lippard munkásságának fókuszpontjában a nyelv szerepelt. A nyelvet mint nyers eszközt dolgozza fel szövegek, hang installációk, énekhangok, szöveggel ellátott tárgyak és szobrászat formájában. Munkái a hang előadói használatának és a nyelv dekonstrukciójának széles spektrumában helyezkedik el, melynek genealógiája a zene, a beszéd, a színház, a művészet területén is megtalálható. Választott témái sokszor kapcsolódnak a női identitás és a nemi egyenlőtlenség tematikájához.

Hanne Lippard, Flesh, 2016. KW Institute for Contemporary Art, Berlin. Courtesy Hanne Lippard ; LambdaLambdaLambda, Prishtina. Photo: Frank Sperling.

Sondra Perry

Sondra Perry számos egyéni kiállítást és külföldi elismerést tudhat a háta mögött. Munkáiban leginkább a faji kérdések, a család és a történelem motívumai jelennek meg. Leutóbbi solo show-ja a Serpentine Galleryben a Typhoon Coming In címet viseli, ahol Perry a galéria belső terében önmaga avatárjaként jelenik meg, megkérdőjelezve az afroamerikai reprezentációt, a külső falakon pedig J.M.W. Turner 1840-ben festett Slave Ship című festményének viharos hullámait vetíti a falakra, a színeket rikító lilára torzítva, amely a számítógépes hibaüzenetekre is utal.

Sondra Perry, Installation view, Typhoon coming on, Serpentine Sackler Gallery, London (6 March – 20 May 2018) © 2018 Mike Din

 

Dátum: 2018. November 10 – 2019. Február 3.
Cím: Rothenburg 30, 48143 Münster, Németország