Teret adni a természetnek – SelgasCano interjú

Az imperfekció, természetközeliség, tudatosság és az örökös kísérletezés csak néhány alapvető jellemző, amely talán közelebb vihet minket a madridi építésziroda ambíciózus gyakorlatának megismeréséhez. A nemzetközi építészekből álló csapatot Lucia Cano és José Selgas fogja össze. A SelgasCano csoport egyik vezetőjével, José Selgas-al beszélgettünk az építészet és a természet kapcsolatáról, a csapatmunka fontosságáról és az építészet új szerepvállalásáról. 

Számtalan lélegzetelállító installációt tudhattok a hátatok mögött, úgy mint a Triennial Pavilon Brugesben vagy a Serpentine Pavilon a londoni Hide Parkban. Mit szerettek jobban tervezni, ideiglenes vagy állandó épületeket?

Nem igazán tekintünk rájuk másféleképpen. Állandó vagy ideiglenes, végül is hasonló, a különbség az építési folyamatban van. Egy épületet felépíteni természetesen sokkal nagyobb kihívás, rengeteg külső és belső tényező felmerülhet, amelyeknek eleget kell tenni, de az ideglenes építményeinket is teljesértékű projekteknek tekintjük. Nagyon szeretünk kísérletezni és új ötleteket kipróbálni a pavilonok építése alatt, amelyeket az új építkezéseknél is hasznosítunk. Olyan ez, mint egy laboratórium, ezért szeretjük annyira. Tesztelni és új dolgokat kipróbálni elég bonyolult a stúdió tereiben. Minden amit csinálunk egy installációs folyamatban, kapcsolódni fog az építészeti küldetésünkhöz és nagyon hasznos szakmailag.

You have created several stunning temporary work, as the Triennial Pavilion in Bruges or the Serpentine Pavilion in London. What do you like to design more, a temporary or a permanent building?

We do not really see them differently. In the end, temporary or permanent is similar, the only difference is more like the installation process. To install a building is more challenging, of course, several factors may arise, but we consider the temporary buildings and installations of full value projects. We really love to test and experiment with the pavilions and installations for the upcoming new projects. It is like a lab, that is why we love it. To test and try something new, is really difficult in the studio. At the end, everything we do in an installation process, it will connect to our arhitectural mission, and it is useful for our practice.

Mi jelenti az együttműködésetek alapjait?

Lucia és én rengeteget dolgozunk együtt, de számos más ember is dolgozik a stúdióban. Tulajdonképpen nem csak én és Lucia hanem egy csomó ember együttműködéséről van szó.Kivitelezők, producerek és az ügyfelek is részt vesznek a dialógusban, amely nem csak nekünk nagyon fontos hanem az elkészült termék szempontjából is. Az a célunk, hogy ne csak nekünk, hanem mindenki számára érdekes tereket fejlesszünk. Az építészetet sosem értelmeztünk úgy, mint valamit ami a mi személyiségünkhöz, a mi egónkhoz kapcsolódik, hanem mindenkihez aki részt vesz a projektben. Ez egy kulcseleme a működésünknek, hogy fenntartsuk a párbeszédet.

What are the pillars of your cooperation?

Lucia and I, we work together but a lot of people work in the studio as well, so at the end it is not me and Lucia but many people collaborating with each other. Even fabricators, producers and clients take part in the dialogue, which is very important to us and for the final product as well.  Our aim is to develop things interesting for everyone, not only for us. We have never considered architecture as something related to our personalities, to our egos but something more connected and related to all the people who are in the project. Thus, it is a key in our projects to keep the conversation flowing.

Hány ember dolgozik most a stúdióban?

Nem több, mint 15 ember. Próbáljuk alacsonyan tartani a létszámot és szeretnénk újra és újra megerősíteni az emberekben hogy a SelgasCano nem csak Luciaból és belőlem áll, hanem az összes emberből aki velünk együtt dolgozik…ők a SelgasCano.

How many colleagues do you have now in the studio?

Not more than 15 people. We always try not to be bigger than that. We always try to tell we are SelgasCano which means not only Lucia and me but a lot more people who work together with us…they are SelgasCano.

 

Mit tartasz a mai építészet legfontosabb feladatának?

Az építészet egyre kevésbé szükségszerű. Szerintünk túl sokat építkezik az emberiség. A jövőben úgy látjuk, hogy kevesebbet kell foglalkozni az épületekkel és többet a természettel. Akármit is fogunk csinálni a jövőben, biztos, hogy több teret kell adnunk a természetnek és kevesebbet a betonnak.

What do you consider the most important aim of today’s architecture?

Architecture is less and less necessary. We think we are building too much. In the future, we believe we have to deal less with buildings and more with nature. Whatever will we do in the future, we have to give much more space for nature, not just the concrete…something physical.

Elég meglepő ilyesmit hallani egy építésztől.

Haha igen, talán kívülállónak számítunk ebben a témában. Akármilyen projektbe is vágjunk bele, igyekszünk minél kevesebbet építeni és sok teret hagyni a természetnek.

It is quite surprising to hear that from an architect.

Haha yes, maybe we are outsiders. Whatever project we start we try to build as less as possible and leave space for nature.

Igen, mint a SelgasCano építészeti irodában is, amely teljesen zöld környezetben helyezkedik el, nagyszerű projekt volt, nagyon szerettem.

Igen igen, habár nem egyszerű a természettel bánni. Az emberek is részét képezik a természetnek, bármit is alkotunk, az emberi léptéket is szem előtt kell tartanunk.

Yeah like your Architecture Office, that space is in the forest, it was a wonderful project, I really loved it.

Yes yes, however it is not easy to deal with nature. People are also part of nature, whatever you create it has to connect to that, to the natural, human scale.

Organikus anyagokat is használtok az építkezéseknél?

Igen, próbálunk annyi természetes anyagot használni amennyit csak lehetséges. Ugyanakkor nagyon bonyolult a természettel “együttműködni”. Számunkra sokszor elég frusztráló tud lenni, mikor a növényvilággal van dolgunk egy építkezésen.

Do you use organic materials in the constructions?

Yes, we try to use as many natural materials as we can. But in the end, nature is a very complicated thing to deal with. For us, typically it is very frustrating to work with nature in buildings.

Bonyolult olyan épületeket tervezni, építeni amelyekben a természetnek nagy szerepe van?

A természetet tisztelni kell. Mindig gondoskodnod kell róla, a növények élő organizmusok, amelyek olykor kiszámíthatatlanul viselkednek és nem egyszerű kontrollálni őket. A növényeknek és az embereknek különböző szükségleteik vannak, nem egyszerű ezeket az igényeket közelíteni egymáshoz. Az emberek általában azt gondolják, hogy szeretik a természetet…de valójában..nem vagyok mindig biztos benne. A döntéshozók sokszor nemet mondanak a zöld befektetésekre, mint egy növényekkel teli felület kialakítása az irodákban vagy ilyesmi, mert pénzügyileg nem egyszerű. Például van most egy nagy projektünk Los Angelesben. Egy irodaépületről van szó, ami tulajdonképpen inkább egy kertnek tekinthető. Nagyon hosszú folyamat, állandó megbeszélések sora kell ahhoz, hogy egy 100%-ig sikeres épületet alkossunk, másrészről viszont biztos vagyok benne, hogy nagyszerű hely lesz.  Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy a növények és a kert a legfontosabb része az egész folyamatnak.

It is complicated to deal with the building if nature plays a big role in it?

Nature has to be respected. You always have to take care of it, it’s a living organisation that’s sometimes unpredictable and not easy to control. Plants and people have different needs, it is not always easy to comply with everything. People in general think they love nature…but I am not sure about it always. In the end, people with money often reject natural things like to have a green surface in the office or things like that, because it is too complicated and difficult economically. For example, we are working on a big project now in Los Angeles. It is an office building, but finally it will be just a garden. It is a super long process, a long conversation, a long discussion to us to make a 100% successful office space, on the other hand, I am sure it will be a great place. We need to make people understand that plants and the garden is the most important thing in the whole process.

Gondolom sokszor inkább a kényelem és nem a növények a legfontosabb szempont az embereknek…

Igen és a légkondicionálás. Haha

I guess sometimes convenience is the priority for the clients and not the plants…

Yes, and air conditioning. Haha

Úgy vélem, hogy ez egy gyönyörű misszió.

Haha igen, igen, nem lehetetlen de sok időbe telik.

I think it is a really beautiful mission.

Haha yes yes, it is not impossible, but it takes time.

Hány aktuális megbízásotok van most éppen?

Néhány projektünk van most Londonban, Liszabonban, ugye az említett iroda épület Los Angelesben és pár másik Göteborgban.

How many projects do you have now?

A few projects in London, in Lisbon, the office buildings in LA, and some other projects in Gothenburg.

Van olyan álom projekt amit szeretnétek megvalósítani?

Igen, felépíteni egy iskolát. Meggyőződésünk, hogy az iskolánál kezdődik minden, ez a legfontosabb helyszín egy ember életében. Az általános és középiskola emléke meghatározó.

Do you have a dream project, which you always wanted to do?

Yes, to build a school. We think the school is the beginning of everything, the most important place. The memory of your primary and secondary school is fundamental.

Hogy nézne ki?

Haha, ez lenne a legszebb iskola a leggyönyörűbb tájban.

What would it be like?

Haha it would be the nicest school in the most beautiful landscape.

 

Nam June Paik Award 2018

Idén 9. alkalommal kerül megrendezésre a Nam June Paik Award, amely az egyik legrangosabb média művészeknek járó elismerés.  A díj kifejezetten olyan művészeket hivatott támogatni, akik nem félnek a művészeti konvenciók felrugásától, a transzdiszciplináris kifejezésmódtól, és feladatuknak tekintik a kulturális szakadékok áthidalását, hasonlóan Nam June Paik úttörő alkotói gyakorlatához.  A novemberben nyíló kiállításon a díjra jelölt 5 művész munkái lesznek láthatóak. A kiállításnak ez alkalommal a münsteri Westfälischer Kunstverein impozáns falai adnak otthont. A nemzetközi zsűritagok között szerepel: Hanne Mugaas a norvég Kunsthall Stavanger igazgatója, Kristina Scepanski a Westfälischer Kunstverein vezetője és Anne-Claire Schmitz, a brüsszeli Art Space La Loge alapítója. Az ünnepélyes díjkiosztó novemberben várható.

 

Andreas Angelidakis

Az athéni születésű Angelidakis munkáit a diszciplinaritás, az ember és környezetére való viszony vizsgálata jellemzi. Az emberi test, a digitalizáció világa, a kiterjesztett valóság és a lokalizáció furcsa, kicsavart együttállásait kísérli meglibbenteni munkáiban. Építész végzettségének és születési helyének köszönhetően is sokszor foglalkozik a rom fogalmával, legyen az ókori, vagy jelenkori egyaránt. A múlt és az épített valóság mellé állítja párhuzamba az internet által gyakorolt befolyást az emberi érzékelésre, a társadalom életének átalakulására.

I used to build my feelings, now I watch them leave, a selection of works by Andreas Angelidakis», La Loge, Brussells, 8.02–24.03, 2018, courtesy of the artist and La Loge 2.

 

Melanie Bonajo

Bonajo szürreális kísérleti-dokumentum filmjeiben visszatérő elem a személyiség és a közösség alakulásának kérdésköre, a természet és ember viszonya. Video munkáiban sokszor használ fotókat és fényképszerű beállításokat, amelyek finom mozgással kelnek életre”. A filmet és fotót egymást kiegészítő, egymásnak mélységet adó fogalmakként használja. Váratlan vizuális megoldások, képek jellemzik munkáit, amelyek sokszor mesélnek a mai ember kielégíthetetlen birtoklási vágyáról.

A view of the work group ‘Night Soil – Economy of Love’ during the ‘Melanie Bonajo: Single Mother Songs from the End of Nature’ exhibition preview at Frankfurter Kunstverein on May 29, 2017 in Frankfurt am Main, Germany.

 

Antoine Catala

A francia származású művész tevékenységét a tudományos esztétika, a lo-fi és analóg technológia jellemzi leginkább. Antoine Catala nem csak alkotója de főhőse is finoman pulzáló video installációinak, amelyek hétköznapi jeleneteket és groteszk mini képregényeket jelenítenek meg. Video munkáin kívül kinetikus és pneumatikus tárgyakat készít amelyeknél innovatív technológiát alkalmazva tematikusan összpontosít az alapvető emberi érzésekre. Catala saját elmondása szerint:I believe, naïvely, in the power of art to change society.” (Talán naiv vagyok, de hiszek a művészet társadalomformáló erejében.)

Cat-ala, 2017, TV, scrunchie, USB key, video, color, silent 30s loop 124 x 72 x 4 cm @ GALERIE CHRISTINE MAYER

 

Hanne Lippard

Az elmúlt néhány évet felölelő időszakban Lippard munkásságának fókuszpontjában a nyelv szerepelt. A nyelvet mint nyers eszközt dolgozza fel szövegek, hang installációk, énekhangok, szöveggel ellátott tárgyak és szobrászat formájában. Munkái a hang előadói használatának és a nyelv dekonstrukciójának széles spektrumában helyezkedik el, melynek genealógiája a zene, a beszéd, a színház, a művészet területén is megtalálható. Választott témái sokszor kapcsolódnak a női identitás és a nemi egyenlőtlenség tematikájához.

Hanne Lippard, Flesh, 2016. KW Institute for Contemporary Art, Berlin. Courtesy Hanne Lippard ; LambdaLambdaLambda, Prishtina. Photo: Frank Sperling.

Sondra Perry

Sondra Perry számos egyéni kiállítást és külföldi elismerést tudhat a háta mögött. Munkáiban leginkább a faji kérdések, a család és a történelem motívumai jelennek meg. Leutóbbi solo show-ja a Serpentine Galleryben a Typhoon Coming In címet viseli, ahol Perry a galéria belső terében önmaga avatárjaként jelenik meg, megkérdőjelezve az afroamerikai reprezentációt, a külső falakon pedig J.M.W. Turner 1840-ben festett Slave Ship című festményének viharos hullámait vetíti a falakra, a színeket rikító lilára torzítva, amely a számítógépes hibaüzenetekre is utal.

Sondra Perry, Installation view, Typhoon coming on, Serpentine Sackler Gallery, London (6 March – 20 May 2018) © 2018 Mike Din

 

Dátum: 2018. November 10 – 2019. Február 3.
Cím: Rothenburg 30, 48143 Münster, Németország

 

Megjelent legújabb lapszámunk

Creativity takes courage.

 

Aktuális ötödik számunkban olyan művészeket és kreatív alkotókat mutatunk be, akik eltökélt bátorsággal tárják elénk művészi hitvallásukat.

Az Artlocator magazin célja az ismeretterjesztés és a kultúraközvetítés, missziója, hogy a zártnak és sokszor elszigeteltnek tűnő művészeti szcénát 21. századi eszközök segítségével mutassa be a szakma és a nagyközönség számára egyaránt. Iránytűként segítve az eligazodást, a kortárs vizuális kultúra útvesztőjében, online és offline módon egyaránt.

Nagyívű magazinunk bemutatásának keretében exkluzív csoportos kiállításunkkal szerettünk volna egy izgalmas „pillanatfelvételt” mutatni a hazai kortárs vizuális kultúra releváns szereplőiről. A Time Overlay címet viselő kiállításon a fiatal művészgeneráció változatos stílusban és különböző médiumokkal dolgozik. A címválasztást a közkedvelt Snapchat filter ihlette, utalva a kiállítás pillanatfelvétel jellegére és a digitális kultúra térhódítására.  Munkáik közötti kapcsolatot leginkább az ember és környezetének viszonyára való reflektálás jelenti. A Mai Manó Ház Napfényes termében megtekinthettük: Ember Sári, Keresztesi Botond, Trapp Dominika, Makai Mira Dalma, Puklus Péter, Ulbert Ádám, Horváth Lóczi Judit, Tóth Barnabás és Rácz Rebeka munkáit.

A kiállításon és a magazin hasábjain szereplő művészeket összeköti az alkotás iránt érzett szenvedélyes elhivatottság. Az Artlocator 5. száma Maurer Dóra művészeti pályaívének felvázolásával indul, majd többek között interjút olvashatunk Keresztesi Botonddal festői karrierje indulásáról, Trapp Dominikával művészeti látásmódjáról, Ádám Annával performance művészetéről és Horváth Lóczi Judittal munkái születésének folyamatáról.  Az új szám készítése során a nemzetközi művészeti világból Dana Lixenberggel és Hans Ulrich Obristtal beszélgettünk. Az idei számban a gasztronómia, a divat és tárgyalkotás, mint önkifejezés is szerepet kap. Megismerhetjük a Khan étterem történetét, a REBU Ceramics misszióját és Góg Angéla álom-projektjét is.

Az Artlocator offline és online felületeit kiegészítve született meg egyik kiemelt termékünk, az ingyenesen letölthető applikációnk, amely budapesti galériákról, alkotóközösségekről, múzeumokról és jelentősebb képzőművészeti eseményekről tájékoztat könnyen böngészhető formában. Az Artlocator alkalmazás naprakész, praktikus információkat szolgáltat az aktuális programkínálatról, megismertet a városban alkotó művészekkel, első kézből származó háttérinformációkkal lát el, és folyamatosan frissülő ajánlói megkönnyítik a választást a zavarbaejtően gazdag kínálatból.

 

 

Az ígéret földje

Az ígéret földje – videóművészet izraelből, izraelről

Kiállított művészek:
Alona Harpaz
Dor Guez
Joseph Dadoune
Nir Evron
Roy Menachem Markovich
Ruti Seal és Maayan Amir
Shahar Marcus
Tamir Zadok

Megtekinthető: 2018. augusztus 11. – 2018. október 14.

Cím: MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ, 4026 Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.

 

Joseph Dadoune – Ofakim

 

Joseph Dadoune – Ofakim

 

Joseph Dadoune – Ofakim

 

Shahar Marcus – Seeds

 

További információk: http://www.modemart.hu/kiallitas/az-igeret-foldje/

Interjú Fülöp Fruzsinával

Mindig az adott problémára igyekszem válaszokat és megoldást találni, amit a funkció és a tudatosság határoz meg.

A MOME kerámiatervező szakán idén diplomázó Fülöp Júlia Fruzsina máris figyelemreméltó projekteket tudhat a háta mögött. Portfóliójában kecses, átgondolt és elegáns munkák sorakoznak, legyen az akár kültéri beton bútordarab vagy fine-dining étkészlet. Fruzsina érzékenyen és értőn nyúl az anyagokhoz, és a munkához való hozzáállása a jövőre nézve is további szép sikereket vetít előre. Tapasztalatairól és ambícióiról beszélgettünk.

Eddigi munkáid finoman kialakított, intelligens formatervezést tükröznek. Változatos projektjeidben sok új szemlélettel, megközelítéssel találkozhattál. Melyik az a kérdéskör, ami a legjobban foglalkoztat?

Tervezési feladataim során igyekeztem szerteágazó területeken kipróbálni magam, amely egyfajta szakmai útkeresés is volt számomra. Projektjeimben foglalkoztam kültéri padrendszerektől kezdve, ékszereken át fine-dining tálalóedényekig, amelyeknél a felhasznált anyagokat is változatosan alakítottam. Így dolgoztam betonnal, porcelánnal és fémmel egyaránt. Egyetemi tanulmányaim mellett lehetőségem volt külsős megbízásokra is munkákat tervezni, ezek eredményeként megszületett többek között a VPI Betonmanufaktúra kooperációjával a KAVICS kültéri betonobjektum-kollekció. Egy féléves tervezési projektem kapcsán ismerkedtem meg a fine-dining világával és azonnal magával ragadott. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen jelentős szerepe van a séfek tudásának és tapasztalatának a tálalóeszközök tervezésében. Ezért, hogy kibővítsem tudásomat, beiratkoztam az egyetem mellett egy cukrász iskolába is, aminek előrehaladtával körvonalazódott bennem, hogy a gasztronómia és kerámia kapcsolatával szeretnék foglalkozni. Olyan innovatív formákat szeretnék létrehozni, amelyek sokrétűen alkalmazhatóak és szakítanak a hagyományos keramikus módszerekkel. A „Porcelán tálalók kortárs desszertekhez” című diplomamunkámat is ebben a szellemben készítettem, Baracskay Angéla cukrász séffel való közös alkotó és tervező folyamat során.

Annak ellenére, hogy fiatal vagy, nagyon határozott stílussal rendelkeznek a munkáid. Honnan merítesz inspirációt?

Formai megfogalmazásom alapvetően a természet elemeiből építkezik. A tárgyak emocionális tartalma pszichológiai hatással van ránk. Az emberek különböző formákhoz érzéseket és karaktereket kötnek, melyeket én részben tudatosan, részben intuitív módon felhasználok a tárgyalkotás folyamatában. Az organikus formavilág jellegzetes, lágy ívei és ovális formái pozitív érzelmi töltetet közvetítenek felénk, ezáltal egységet, nőiességet és harmóniát társítunk hozzá. Az emberi test arányrendszeréből átírt jellegzetességek jelennek meg bennük, így az organikus szemlélethez szorosan kapcsolódik a tárgyak antropomorfizációja. Számomra ez a formaalkotás a különleges esztétikai szerepen túl a forma és a funkció egységként való kezelését jelenti.

Minden általad készült tárgy egyedi és összetett tervezési folyamat során nyeri el funkciójának betöltését. Milyen munkamódszerrel szeretsz dolgozni?

A tervezés intuitív része azzal kezdődik, amikor a vázlatterv körvonalazódik bennem. Ezután 3D modellező szoftverrel hozom létre az első formai vázlatok variációit. Fontos számomra, hogy térben is lássam és  „használjam” a tárgyat, így minden tárgyról több formai modellt készítek. Például, amikor egy mosdótálat terveztem, a kézzel faragott modelleket megtöltöttem vízzel, hogy meggyőződjek a mosdó teljes űrtartalmáról és a víz esetleges túlfolyásairól. Hagyományos szobrászati módszerekkel alakítom a formákat, hiszen akár néhány milliméter is sokat számíthat a tárgyak esztétikus és ergonomikus megvalósulásában.

Mint pályakezdő, milyen célokat tűztél ki magad elé, amelyeket szeretnél elérni?

Én abban találok kihívást, hogy olyan tárgyakat tervezzek, amelyek illeszkednek a kortárs trendekhez, miközben önazonosak tudnak maradni. Olyan magas színvonalú dizájn termékeket szeretnék létrehozni, amelyek sokak számára elérhetőek és újabb perspektívákat tárnak fel a formatervezés, a kerámia és a szobrászat kapcsolatával. Ezen területek ötvözetében látom a saját lehetőségeimet.

Fotók: Gulyás Lóránt, Matos Gergő, Tarján Gergely

Termékeny ellentét

Megnyílt Szemző Zsófia új egyéni kiállítása a főként design projekteknek otthont adó Hidegszoba Studio tereiben. A Melléktermék című kiállítás izgalmas egyvelegét mutatja a finom aprólékos kidolgozottságú és az elemi erővel megformált munkáknak. A színes, pontosan körbevágott kollázsok tematikája a természet, ember és tárgykultúra különös összeolvadását, egymásból gyökerezettségét mutatja. Távoli népek arcai, a rendszerváltás óta nem használatos háztartási gépek és különös növényfajták összekapcsolódása jelenik meg. A kollázsok játékos kompozíciói úgy is értelmezhetők, – ha ugyan ragaszkodunk az értelmezéshez – mint furcsa csendéletek, amelyek mindvégig az ember és környezete viszonyára próbálnak reflektálni, olyan új történeteket teremtve, amelyet csak a saját kapcsolatrendszerükben lehet felfejteni.

A kiállítótérben lévő videókban a papír munkákhoz hasonlóan szokatlan eseményeket láthatunk. A művész felmászik egy fára, majd oldalra löki a létrát, amin felmászott, szép természeti környezetben hintázik egy széken, egészen addig, míg fel nem bukik. A „melléktermék” cím választása itt a cselekvés hiábavalóságára, értelmetlenségére is utal. Ugyanakkor az emberi lét abszurditása is megjelenik már-már humoros formában. Ahogy a kiállítás megnyitó beszédében Salamon Júlia remekül fogalmazott Szemző videó munkáival kapcsolatban: “Elfelejtett vagy megtagadott rutinok és használatok (mint mire való a szék, miért kell a létrán lefelé is mászni?), vagyis elhomályosult kulturális szocializáció”.

Az ügyesen installált kerámia tárgyak mintha egy rég elfeledett történet kellékeit képeznék a térben. Az emberfejű kulcsok, két végű ásó, mázas kerámia drágakövek, színes cseppkövek a véletlenszerűség és szándékosság határán billegnek. A kerámia tárgyak megfigyelésénél megfogalmazódik a kérdés bennünk, amelyre az egész kiállítás mondanivalóját is felfűzhetnénk. Mennyire fontos a terv szerinti megvalósulás? Mi az, ami elválasztja a lényegest a mellékterméktől? Mi okozza a feszültséget a megvalósult és az eltervezett között?

Szemző Zsófia a kiállítás nyitvatartási ideje alatt Javító műhelyt tart, ahol a tárgyak mellett magunkat is megjavíthatjuk, többek között egy csoportterapeuta, egy varrónő, egy jógaoktató és egy ezermester segítségével. Eközben közösen gondoljuk tovább a hibázás és a javítási kísérletek viszonyát.

A kiállítás 2018. 06. 20. és 2018. 07. 10. között tekinthető meg.

Nyitva tartás keddtől szombatig: 16.00 — 20.00

Kurátor: Csatlós Judit és Juhász Anna

Fotók: Török Aliz, Hidegszoba Studio

 

 

 

„Természetes az újramegismerési vágy” – A magyar avantgárd a Viennacontemporary-n

Idén nem csak a már szinte hagyományosan nagy számban részt vevő magyar galériáknak, hanem egy kurátori projektnek köszönhetően is fontos helyet kap a magyar művészet a Viennacontemporary kortárs művészeti vásáron Bécsben szeptember 21 és 24 között. Mélyi József és három kereskedelmi galéria – az acb, a Kisterem és a Vintage Galéria – együttműködésének gyümölcse a ’70-es évek magyarországi avantgárdját dolgozza fel. A vásár igazgatónője, Christina Steinbrecher-Pfandt az Artlocatornak elmondta: a szervezők már több éve szerettek volna egy magyar fókuszt, ami idén nagyon időszerű is a londoni Carl Kostyal Gallery Ficzek Ferenc-kiállítása, a New York-i Elizabeth Dee Gallery ’60-as, ’70-es évek magyar művészeit bemutató válogatása (With the Eyes of Others) és a grazi Abstract Hungary után.

A Focus: Hungary című kurátori programról Mélyi Józseffel beszélgettünk bővebben. Az alábbiakban az Artlocator 5. számában megjelenő interjú rövidített változatát olvashatjátok.

Artlocator: A kurátori projekt témája az 1970-es évek magyarországi avantgárdja. Miért erre esett a választása?

Mélyi József: Mindenekelőtt azért, mert a három galéria ebből az időszakból rendkívül színvonalas munkákkal rendelkezik, s mintha az elmúlt években a múltra irányított fókuszuk is ebbe az irányba tolódott volna. A hatvanas évek művészetéről az utóbbi időszakban számos kiállítás született, a hetvenes években még több a fehér folt.

AL.: Hogyan alakult ki a koncepció és milyen művészek szerepelnek majd a válogatásban?

M. J.: A tárlat egyik sarokpontja a hetvenes évek elején bekövetkezett politikai-kulturális fagyás, amely után több művész elhagyni kényszerült az országot, az ittmaradottak pedig a létezés és továbbgondolkodás, illetve a közösségi művészet útjait keresték. Az utak 1973 körül elváltak, a régi axiómákat új megközelítésmódok váltották fel. A kiállítás ezeket a pozíciókat próbálja mai szemszögből strukturálni, viszonyítási pontokként kiegészítve olyan művészek munkáival, akik már korábban is külföldön alkottak. Így olyan, egymástól távoli művészi elképzelések jelenhetnek meg egymás mellett, mint Szentjóby Tamás konceptuális munkái, a Pécsi Műhely köztérben kibontakozó gondolatai, Vera Molnár párizsi geometrikus absztrakt alkotásai vagy Halász Károly fotói.

AL.: Elmondható, hogy felkapott téma a volt szovjet blokk művészete?

M. J.: Az érdeklődésre jobb magyarázat a hetvenes évek művészete iránti természetes – mert emberöltőnyi időre visszanyúló – újramegismerési vágy. A piac érdeklődésének irányváltozásait közelebbről nem követem figyelemmel, de a fehér foltok mindig is vonzották a kereskedelmi galériákat és a gyűjtőket.

AL.: Mennyire kötik a fiatal magyar művészeket az elődeikhez külföldön?

M. J.: A hatvanas-hetvenes évek kiemelkedő alkotásaira, művészeti pozícióira irányuló figyelem közvetve hathat a kortárs művészek iránti érdeklődésre is. Az elmúlt öt-hat évben azonban a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben olyan változások mentek végbe, amelynek nyomán erre a erre a halványan növekvő érdeklődésre rendkívül nehéz reagálni.

Maurer Dóra: Rejtett struktúrák, CA2, 1977-81, a Vintage Galéria jóvoltából

A teljes cikket a magazin őszi számában találjátok.