10 feltörekvő művész, akikre érdemes odafigyelnünk 2017-ben

A cikkünkben bemutatásra kerülő feltörekvő művészek között vannak, akik épp, hogy lediplomáztak és vannak, akik már hosszabb ideje aktív alkotói tevékenységet folytatnak, egy dolog mégis közös bennük: a tavalyi év sikerei után 2017-ben még nagyobb teret kaphatnak a művészeti világban. Idén csoportos és egyéni kiállítások, vásárok és egyéb megtisztelő események várják őket.

 

Holly Hendry: ’Gut Feelings’, 2016 I fotó: Limoncello, London

Holly Hendry

Holly Hendry munkái hétköznapi anyagokból létrehozott esztétikus alkotások: olyan, cementből, vakolatból és alumíniumból megformál szobrok, melyek egy része sima, bársonyos felszínével kápráztat el minket, míg mások durva felületükkel válnak a kiállítótér domináns részeivé. A kívánt hatás elérése érdekében pasztellszínűre festi műveit, hogy jobban elhatárolja a felhasznált anyagok eredeti tulajdonságát azok művészeti megjelenésétől, ezzel esztétizálva az ipari alapanyagokat. A londoni Limoncello Galéria alkotója 2016-ban szerezte meg diplomáját a Royal College of Art-on, és idén már a Newcastle-beli Baltic 39 Galériában nyíló, illetve a londoni White Rainbow Galériában helyet kapó egyéni kiállításaira készül.

 

Zadie Xa performansza, 2016 I fotó: Serpentine Galéria, London

Zadie Xa

A koreai-kanadai származású, jelenleg Londonban élő Zadie Xa a textilművészet, a hímzés, a kisméretű figuratív szobrászat és a performanszművészet területein párhuzamosan alkot. Művészetét általánosan jellemzi az, hogy a személyes narratívát vegyíti a fantázia világával, amit a kilencvenes évek koreai tradíciói színesítenek tovább. Művészetének kulcsmotívuma az identitás és annak keresésének folyamata, amit a koreai diaszpórában elfoglalt egyéni helye inspirál. Zadie a Royal Collage of Art-on tanult festeni, de a közelmúltban leginkább a textilművészet és a performansz foglalkoztatták. Előadásai tavaly a Whitechapel és a Serpentine Galériában is láthatóak voltak, ezek mellett számos csoportos kiállításon is részt vett. Az ambiciózus alkotó tavalyi lendületét 2017-ben is megőrzi egy új performanszsorozat, valamint további csoportos és egyéni kiállítások formájában.

Joseph Geagan, Snow on the BQE, 2016. I fotó: Joseph Geaganand és Ellis King

Joseph Geagan

Joseph Geagan alkotásai olyan zord, de elgondolkodtató pasztellrajzok, melyek a valóság és a fantázia határterületéről szólítják meg a nézőket. Naív stílusú képei segítségével a faji, a szexuális és a családi identitás kérdéseit igyekszik kifejteni. Képein a modern élet és annak emberei jelennek meg. Rajzai mellett szobrokat is alkot, melyek életnagyságú, színes, bohócszerű, groteszk bábok lévén hasonlóan elvont világba vezetnek minket. Egyéni kiállítása a dublini Ellis King Galériában nyílik januárban.

 

Liu Chuang: “Buying Everything on You (Li Shuanghu)” I fotó: Liu Chuang

Li Csuang (Liu Chuang)

Az alkotó a kínai Hopej (Hubei) városában született a hetvenes években. Művészete szülőföldje kortárs kultúráját kutatja, érdeklődése leginkább a tömegtermelés és kalózkereskedelem irányába mutat. Liu az állam által meghatározott szabályrendszer és az egyén akaratának viszonyát vizsgálja, amit különböző művészeti eszközök, például readymade alkotások, videók, installációk, performanszok segítségével ér el. Művészeti célkitűzése az, hogy a mindennapi élet láthatatlan mozgatórugóit megkérdőjelezze, és olyan műtárgyakat hozzon létre, melyek teóriájának bizonyítékául szolgálhatnak. Idén a sanghaji Leo Xu Project szervezésében készül a művész egyéni kiállítása.

 

Kasia Fudakowski: „You will be rewarded” I fotó: ChertLüdde, Berlin

Kasia Fudakowski

Fudakowski szobrai különböző karakterű alapanyagok és sokszínű eljárások segítségével készülnek: a leghétköznapibb anyagoktól az aprólékosan kidolgozott formákig sokféleképpen jeleníti meg gondolatait, melyek a kortárs világra adott természetes reakciók érzékeny művészeti megjelenítései. Légies szobrászati alkotásainak figyelemfelkeltő és elgondolkodtató címekkel ad kritikus hangulatot (Are you eating well? – Helyesen étkezel?, Lower your ambitions – Kevesebb ambíciót). A művésznek a berlini ChertLüdde Galéria rendez egyéni kiállítást a Berlin Gallery Weekend ideje alatt.

 

Genevieve Gaignard: Extra Value (After Venus), 2016 I fotó: Genevieve Gaignard

Genevieve Gaignard

A Los Angeles-i fotográfus a hatvanas évek egyik legfontosabb szociofotósa, Diane Arbus művészeti hagyományát követi és gondolja újra kortárs kontextusban, a társadalom különböző rétegeiből kiragadott karakterek magára öltésével és megörökítésével. Erős sminkben és jelmezszerű ruhákban készíti önarcképeit, különböző embertípusok változatos élethelyzeteiben ábrázolja magát: pezsgővel a kézben, prémbundában és fürdőruhában a medence mellett billegő nagyasszonyként, amerikai zászló előtt, McDonalds termékekkel, ’Thug Life’ feliratú pólóban pózoló csajként, vagy éppen kiskosztümben és kalapban, bibliával a kezében szerénykedő asszonyként. Gaignard egy Massachusetts-i kisvárosban nevelkedett fekete apa és fehér anya gyermekeként. Erre is visszavezethetően munkái többek között faji, nemi és osztálybeli határhelyzeteket mutatnak be, melyek segítségével a századunkat jellemző összetett identitás kérdéseit vizsgálja. A fotográfus első önálló kiállítása a Los Angeles-i California African American Museumban kap helyet ez év februárjában.

 

Max Hopper Schneider: The Extinction of Neon 2, 2016, részlet I fotó: of High Art, Paris.

Max Hopper Schneider

Az alkotó eddigi legfontosabb megjelenései a tavalyi évben voltak, amikor a Rubell Family Collection új kiállításán saját teret kapott „High Anxiety” című tárlata, valamint egyéni kiállítóegysége t a Miami Art Basel rendezvényén. Schneider biológusként és várostervezőként diplomázott a NYU-n, valamint tájépítészként a Harvardon. Biológiai érdeklődése kulcsszerepet kapott művészetében: az elmúlt években „Trans-Habitat” című sorozatára koncentrált, melynek elemei különböző formájú tárolókban létrehozott ökoszisztémákat jelenítenek meg. Egyetemi tanulmányait hasznosítva elektronikus használati eszközök segítségével építi fel futurisztikus műtárgyait: tömbszerű világító egységet varázsol ’50-es évekbeli mosogatógépből vagy VHS lejátszót mohásít be és működtet egy neonfényekben játszó tartály belsejében. 2017-ben is színvonalas kiállításokra nyílik lehetősége az alkotónak: márciusban a sanghaji Antenna Space egy csoportos kiállításon mutatja be munkáit, egyéni kiállítása pedig a Los Angeles-i Jenny’s Galériában kerül megrendezésre, novemberben.

 

Zohra Opoku: Önportré, 2016 I fotó: Mariane Ibrahim Gallery, Seattle

Zohra Opoku

A német-ghánai fotográfus munkái tavaly számos művészeti vásárt megjártak már: kiállított a Cape Town Art Fair rendezvényén, ahová a M.I.A Galéria művészeként jutott el, valamint a New Yorkban megrendezett 1:54 Contemporary African Art Fair eseményén is bemutatkozott. Titokzatos és lenyűgöző önarcképei és portréi textil vagy egyéb anyagból alkotott előtérrel jelennek meg. Művészeti koncepciójának célja, hogy német és afrikai motívumok és anyagok segítségével összetett személyiségét vizsgálhassa, vagyis Genevieve Gaignard-hoz és Zadie Xa-hoz hasonlóan ő is a sokszínű identitás kérdését járja körbe. Idén számos csoportos kiállításon, többek között Rotterdamban, Barcelonában, Michiganben és Fokvárosban kapnak majd helyet Zohra munkái. Mindezek mellett szülővárosában, Accra-ban és a Chicagói Kruger Galériában is lesz egyéni kiállítása.

 

Cui Jie – Pigeon’s House, 2016. Cass Sculpture Foundation

Cui Jie

Cui Jie látványos, érzékletesen rétegzett építészeti festményeinek és szobrainak köszönhetően villámgyorsan a kínai művészeti élet középpontjába került. Alkotásainak témája szülővárosa felemelkedése, annak gyors és intenzív fejlődése, amit a festő természetes elemekkel, madarakkal és emberi alakokkal díszít, futurisztikus hangulatú képeket hozva ezzel létre. Festményei a városfejlődés dinamikájának bemutatása mellett egyben lágy előrejelzései a következő évek virágzásának. Pályafutása kezdetén az alkotót Hans Ulrich Obrist és Amire Gad karolta fel, aminek eredményeképp 2016-ban – a „Hack Space” című vándorkiállítás segítségével művei Hong Kongtól Shanghajig bejárták a K11 Art Foundation kiállítótereit. Festményei tavaly megjelentek a Miami Art Baselen, valamint a West Bund Art & Design vásáron egyaránt. Ez hatalmas lökést adott a 33 éves művész karrierjének. Idén is számos csoportos kiállításon és vásáron fognak szerepelni Cui Jie munkái, emellett az év végére egyéni kiállítása is várható a Leo Xu Projects szervezésében, Liu Csuanghoz hasonlóan.

 

Tabita Rezaire: Sorry for Real 1, 2015 I fotó: Goodman Gallery

Tabita Rezaire

A francia-guyanai-dán származású művész számára az internet egy kolonizált tér. Művészeti gyakorlata az online világ fanatizmusára, elnyomására és rasszizmusára hívja fel a figyelmet, valamint ezeknek a tulajdonságoknak az ellenállására koncentrál. Széles és összetett művészeti tevékenysége a neonfényben úszó videókban manifesztált digitális aktivizmustól az önsegítő videókon át egészen a mozambiki homoszexuális szubkultúra kutatásáig terjed. 2016-ban csoportos kiállításon jelent meg a 9. Berlini Biennálén és a brooklyni Museum of Contemporary African Diasporan Arts tárlatán. Idén első önálló kiállítása a Goodman Gallery-ban fog megnyílni, később az év folyamán, hollandiai tartózkodása zárásaként az utrechti Impakt Festivalon is bemutatkozik a giccs és a trash határait feszegető alkotó.

Untsch Kata

2016 legfontosabb művészeti eseményei

A tavalyi év művészeti eseményeit vizsgálva vegyes érzelmeink lehetnek: láthattuk a nagy port kavaró politikai változások eredményeit, mint például a Brexitnek és Donald Trump megválasztásának a művészetre gyakorolt hatásait, hallhattuk számos, a művészet szempontjából is releváns híresség halálhírét, de az underground irányvonal térnyeréséről, színárnyalatok megszületéséről és számos új kiállítótér megnyitásáról is hírt kaptunk. Itt az ideje, hogy átnézzük a tavalyi év legjelentősebb történéseit.

 
Ai Weiwei tevékenysége

Ai Weiwei Leszbosz szigetén I fotó: Ai Wei Wei Instagram

Ai Weiwei 2015-ben kapta vissza útlevelét a kínai kormánytól, így újra szabadon utazhatott és alkothatott a világban. 2016-ban Görögországban, Leszbosz szigetén gyakorolta aktivista művészeti tevékenységét, ahol a menekültválsággal foglalkozott. Februárban egy vízbe fulladt kisfiú világhálót bejárt képéből készített parafrázist, amivel hatalmas figyelmet és sok negatív kritikát is kapott, sokan azzal vádolták, hogy érzéketlenül dolgozta fel a témát. A menekültválság művészeti megjelenítését előző munkájához képest továbbgondolva Berlinben készített installációt a Konzerthaus épületére, aminek oszlopait Leszboszról hozott mentőmellényekkel borította, ezzel irányítva rá a város és a világ figyelmét az Európa másik felén zajló eseményekre.

 
Banksy és Calais

Banksy: Steve Jobs in Calais I fotó: banksy.co.uk

2015 decemberében Banksy megfestette Steve Jobsot ábrázoló murálját a franciaországi Calais városában a „Dzsungelnek” is nevezett menekülttábor melletti falra. A sorozat tavaly tovább folytatódott. A stencilfestmények a menekültválság kezelésének kritikáját fogalmazzák meg azzal, hogy híres embereket és alkotásokat állítanak párhuzamba a mostani helyzettel: az Apple-alapító Jobsot szír bevándorló apja miatt festette meg Banksy, de a Nyomorultak egyik szereplőjének arca vagy a Medúza tutaja című Géricault-festmény újragondolása is egyértelmű üzenetet hordoz a menekülttáborok kontextusában.

 
Zaha Hadid halála

Zaha Hadid – MAXXI, Rome I fotó: MAXXI

2016 talán első, egész világot megrendítő halálhíre volt Zaha Hadidé, aki 65 éves korában, szívinfarktusban hunyt el. Az iraki születésű brit építész egyedi, futurisztikus stílusával hódította meg a világ nagyvárosait. Alkotásai légies és hullámszerű formái miatt jogosan kapta a „Queen of the Curve” becenevet. A bámulatos karriert bejárt Hadid első női díjazottként kapta meg 2004-ben a Pritzker-díjat, illetve 2010-ben a brit királyi építészeti akadémia is kitüntette római MAXXI múzeumáért. Emléke és cége halála után is tovább él, a Zaha Hadid Architects 950 projekten, 44 országban, 400 szakemberrel és 55 nemzettel dolgozik párhuzamosan.

 
Brexit és a műtárgypiac bizonytalansága

Wolfgang Tillman installációja I fotó: Jeff Spicer/Getty Images

Június 23-án az Egyesült Királyság az Európából való kiválás mellett szavazott, ezzel megdöbbentve és értetlenségben hagyva a kontinens többi részét. Annak ellenére, hogy a művészet olyan prominens alakjai, mint Damien Hirst, Anish Kapoor és Wolfgang Tillmans mind a Brexit ellen szólaltak fel, a kormány magabiztosan hangsúlyozta, hogy készen áll arra, hogy a műtárgypiacot is leválassza a kontinensről.

 
Előkerült Van Gogh képek

Vincent van Gogh: A tenger látképe Scheveningennél I fotó: CNN1

2002-ben két betörő ereszkedett le az amszterdami Van Gogh Museum tetejéről az épületbe és a holland mester két munkáját is ellopták. A képeket csak tizennégy évvel később, tavaly lelték meg, a nápolyi rendőrségnek a helyi maffiánál végzett alapos kutatásának eredményeként. A festményeket keretüktől megfosztva találták meg a Pompeii-hez közeli Castellammare di Stabia városában. Az alkotások értéke a rendőrség szerint körülbelül százmillió dollár lehet, mivel szerencsére jó állapotban kerültek elő.

 
David Bowie árverésre került műgyűjteménye

David Bowie gyűjteményének aukciója, Sotheby’s London I fotó: Sotheby’s

10 hónappal halála után került forgalomba Bowie hozzávetőleg 41 millió dollár értékű művészeti gyűjteménye, ami két nap alatt kelt el a Sotheby’s londoni aukcióján. Ahogy a popikon fogalmazott: az egyetlen dolog, amit mindig is birtokolni akart, az a művészet volt. A nagy számú brit művészeti munka és kortárs alkotás mellett a gyűjteményben helyet kaptak a szürrealizmus  és a német expresszionizmus alakjainak festményei is. Mindemellett design tárgyak és a fősodortól eltérő alkotók művei is szerepeltek a kollekcióban. A legnagyobb szenzáció Jean-Michel Basquiat Air Power című festménye volt, ami 7 millió fontért kelt el, valamint Damien Hirst és Bowie közös munkája, ami 785 ezer fontért talált gazdára. A legtöbb műtárgyat a becsült értéken felül ütötték le, így például Frank Auerbach Head of Gerda című, 300 és 500 font körüli értékre taksált képét 3,7 millió fontért, Henry Moore Family group című szobrát pedig becsült értékének csaknem kétszereséért, 580,000 fontért értékesítették.

 
Marina Abramovic 70 éves

Marina Abramovic portré rózsával I fotó: Marina Abramovic

2016. november 30-án töltötte be 70. életévét Marina Abramovic, amit önéletrajzi könyvének publikálásával ünnepelt. A VICE-nak adott interjúban Abramovic úgy nyilatkozott a kötetről, mint egy új élet kezdetéről, vagyis a szerb performanszművész maga mögött kíván hagyni mindent, ami eddigi élete során történt vele. Ugyancsak tavaly elvesztette azt a bírósági pert, amelynek során volt szerelmével, Ulay-jal folytatott közös művészeti tevékenységük jogi kérdéseit vitatták. A pereskedés ellenére úgy tűnik, hogy a performanszművészet nagyasszonya számára ígéretes év lesz a 2017-es: 2016 végén forgalomba került új dokumentumfilmje, ami Brazil utazását dolgozza fel, már most hihetetlen népszerűségnek örvend.

 
Milo Moiré londoni letartóztatása

Milo Moiré performansza

Milo Moiré „Mirror Box” című művészeti alkotásával a nyáron több nagyvárost, például Düsseldorfot, Londont és Amszterdamot is bejárta. A performansz során a művésznő egy dobozt erősített meztelen felsőtestére, amibe a járókelők kedvükre benyúlhattak és megérinthették fedetlen testét és kebleit, legfeljebb 30 másodpercen át. A művésznő szerint a performansz a nők jogaira és a szexuális egyenlőségre hívja fel a figyelmet, amit a saját beleegyezésének tudatosításával kísérelt meg. A londoni rendőrséget ez a történet nem hatotta meg és azonnali hatállyal letartóztatták.

 
A legújabb kék árnyalat használatba bocsátása

Mas Subramanian I fotó: Oregon State University

2009-ben egy Mas Sebramanian nevű kémikus Oregon Állam Egyetemi csapatával együtt véletlenül kifejlesztett egy hihetetlenül intenzív kék pigmentet, aminek a YlnMn nevet adta. Az eredetileg az elektronika területén dolgozó csapat által létrehozott árnyalata júniusban vált hivatalosan besorolt színné, és azóta már számos kortárs művész használatba vehette.

 
Anish Kapoor legfeketébb feketéje

Anish Kapoor I fotó: Rob Stothard/Getty Images

Amikor Anish Kapoor bebiztosította magának a Vantablack fekete árnyalat jogait, ami olyan sötét, hogy a fény 99,96%-át elnyeli. A világ több művésze ellenkezett az ügyben és kérvényezte, hogy az árnyalat legyen mindenki számára elérhető. Az aktuális jogi döntés szerint csak Kapoor használhatja a Vantablack-ot. Az eredetileg katonai célokra kifejlesztett szín összetételének titkosításáról a művész maga gondoskodott.

 

Untsch Kata

Az idei év legfelkapottabb művészeti installációi

Az év utolsó napján olvassátok 2016 legnépszerűbb installációiról szóló írásunkat!

 

CHRISTO – Floating Piers

Christo – Floating Piers. Iseói-tó, Olaszország / fotó: Wolfgang Volz

Christo és Jeanne-Claude nem csak az előző században árasztották el a világot nagyszabású installációikkal, művészetük hagyománya a mai napig életben van. Bár Jeanne-Claude 2009-ben elhunyt, Christo partnere nélkül is folytatja közös művészetüket. A hétköznapi tárgyak becsomagolásával kezdődő művészeti projekt olyan hihetetlen elképzelések megvalósításán ment keresztül, mint például a coloradói hegygerincekben felhúzott függöny, a berlini Reichstag textil mögé bújtatása vagy egy alternatív átjáró installálása a New York-i Central Parkban. A házaspár inspiráló pályafutása megváltoztatta a köztéri művészet fogalmát azzal, hogy monumentális, általában konkrét tájrészleteket és épületeket felhasználó, ideiglenes land art munkákat valósítottak meg, amelyeknek az előkészítése és kivitelezése gyakran hosszú éveket vett igénybe. Christo ’Floating Piers’ néven futó, az olaszországi Iseói-tónál kivitelezett műalkotásának koncepcióját Jeanne-Claude-dal közösen találták ki 1970-ben. A közel tízezer négyzetméteren elterülő installáció a tóba benyúló földnyelveket kötötte össze, ezzel olyan átjárókat képezve a kis szigetek között, amelyeken a látogatók átsétálhatnak. A három kilométer hosszú sárga szövet a víz felszínére feszült, így az érdeklődők a vízszinttel egy vonalban járhatták körbe a tó szigeteit. Az ideiglenes út a vízi járdán túl 1,5 kilométeres szakaszon a tó partján lévő két városba is elvezette a sétálókat.
„Ahogy az összes többi projektünk, ez is ingyenesen látogatható a nap 24 órájában, az időjárástól függően. Nincs belépőjegy, nincs megnyitó, nincs foglalás, sem alkotó. A lebegő móló az utca meghosszabbítása, vagyis mindenkié.” – nyilatkozta Christo.
A lenyűgöző installáció csupán 16 napig volt látogatható, azután minden felhasznált anyagot eltávolítottak és gyárilag újrahasznosítottak.

 

JR legújabb installációi

JR – ’Inside Out’. Rio de Janeiro, Brazília / fotó: JR (image courtesy of JR)

JR – ’Inside Out’. Rio de Janeiro, Brazília / fotó: JR (image courtesy of JR)

Az olimpiai játékok alkalmából JR két köztéri művészeti munkával ékesítette Rio de Janeiro városát.  Az alkotások a francia köztéri művész ’Inside Out’ című projektjének részét képezik. Ennek keretében különböző társadalmi osztályokból származó emberekről készít nagyméretű nyomatokat, majd helyezi ki a műveket különböző városok köztereire. A magasugróról készült installációt építkezéseken használt fémállványra rögzítette, amit aztán messziről is jól látható helyre, egy lakótelepi komplexum tetejére erősített, ezáltal a sportoló képe a város távoli feléből is jól látható. A helyszínválasztásnak köszönhetően a látvány olyan hatást kelt, mintha az óriási olimpikon az építmény felett próbálná átvetni magát, vagyis a magasugrás elengedhetetlen kellékét itt a lakótelep helyettesíti. A művész elmondása szerint a monokróm figura Mohamed Younes Idrisst jeleníti meg, egy 27 éves, Szudánból származó atlétát, aki jelenleg Kölnben él és sportol. A férfi nem jutott be a 2016-as riói olimpiára, ezért JR elhatározta, hogy valahogy a városba juttatja őt. A művész másik riói installációja egy műugrót ábrázol, aki kitárt karokkal a vízbe veti magát. A szintén fémállványra applikált műalkotás természetesen a folyóparton kapott helyet.
UGO RONDINONE – Seven magic mountains

Ugo Rondinone – Seven Magic Mountains. Nevadai Sivatag / fotó: Gianfranco Gorgoni (courtesy of Art Production Fund and Nevada Museum of Art)

Ugo Rondinone – Seven Magic Mountains. Nevadai Sivatag / fotó: Gianfranco Gorgoni (courtesy of Art Production Fund and Nevada Museum of Art)

A Las Vegastól délre található Nevadai sivatagot választotta idei egyik alkotása helyszínéül Ugo Rondinone svájci művész. A sziklás tájban installált hét szoborból álló installáció színes, helyi mészkődarabok egymásra helyezésével jött létre. A gravitációnak ellentmondó kompozíciók szemmel láthatóan az egyensúly és az összeomlás határán táncolnak. A majdnem öt évig tartó kivitelezés eredménye egy meditatív hangulatú, különleges installáció, ami az alkotó előző munkáihoz hasonlóan Rondinone geológiai érdeklődésének absztrakt formákban való megfogalmazása. A művész szerint a land art munka az emberek és természet kölcsönhatásával foglalkozik, a mesterséges és a naturális, a múlt és a jelen fogalmait vizsgálja. A műalkotás 2016. május 11-től számítva két éven keresztül látogatható. Ugo Rondinone másik, a Miami Art Basel rendezvényei alatt átadott köztéri szobráról előző cikkünkben olvashattok bővebben.
LUDOVICO EINAUDI előadása a Jeges-tengeren

Ludovico Einaudi – Elegy for the Arctic. Arctic Ocean / fotó: Pedro Armestre (Greenpeace)

Ludovico Einaudi – Elegy for the Arctic. Arctic Ocean / fotó: Pedro Armestre (Greenpeace)

A kortárs olasz zongorista és zeneszerző talán az év legkülönlegesebb koncertjét adta egy Jeges-tengeren úszó installáción. Einaudi a Greenpeace szervezésében a norvég Spitzbergák szigetcsoport közelében, jégtáblák között lebegő építményen adta elő egyik legújabb szerzeményét, ami az ’Elegy for the Arctic’ címet viseli. A színpadként szolgáló szerkezet egy mesterséges jéghegyet ábrázol, ami háromszáz fa háromszög felhasználásával készült. A performansz a globális felmelegedés hatására idejekorán visszavonult jégmennyiség miatt volt lehetséges. Az előadás a zongorista játéka mellett olyan emberek hangjával egészül ki, akik a sarkvidék védelméért, az olajfúrás csökkentéséért és a pusztító halászat ellen szólalnak fel.

https://www.youtube.com/watch?v=dHpHxA-9CVMhttps://www.youtube.com/watch?v=dHpHxA-9CVM
„Saját szememmel láttam a terület tiszta és törékeny karakterét, ami sokat segített abban, hogy ehhez méltó zenét komponáljak, amit a világ legjobb színpadán adhatok elő. Nagyon fontos, hogy megértsük a sarkvidék fontosságát, megállítsuk annak rombolását és elkezdjük a védelmét.”
BURNING MAN installációk

Burning Man art installations – Black Rock Desert, Nevada

Burning Man installáció – Black Rock Desert, Nevada

A minden évben megrendezésre kerülő Burning Man fesztivál ideiglenes metropoliszt alkot a nevadai Black Rock sivatagban.  Az idei esemény is tele volt a sivatagi környezetbe installált művészeti alkotásokkal, amelyek a fesztivál kultúrájának elengedhetetlen darabjait képezik. Az idei év témája „Da Vinci műhelye” volt, a művészet története és az itáliai reneszánsz idején alkotó polihisztor innovatív találmányainak és felfedezéseinek emlékére. A művészet, a tudomány és a technológia egyesítésére törekvő alkotások az átmeneti várost az új reneszánsz epicentrumává varázsolták.
AI WEIWEI

Ai Weiwei @ Konzerthaus, Berlin / első kép fotó: Oliver Lang / courtesy of Konzerthaus Berlin, második kép fotó: Frank Löschner / courtesy of Konzerthaus Berlin

Ai Weiwei  installáció / fotó: Frank Löschner, Konzerthaus Berlin

Ai Weiwei a berlini Konzerthaus épületét 14000 mentőmellénnyel borította. A kortárs művészet egyik legfontosabb alakja, a kínai Ai Weiwei többek között intenzív társadalmi felelősségvállalásáról híres, amit sosem fél műalkotásain keresztül prezentálni. Az idei év legnagyobb krízisét, a menekültek helyzetét feldolgozó alkotása egy igen aktuális problémára hívja fel a világ figyelmét. A művész Leszbosz szigetén gyűjtött össze használt mentőmellényeket, amelyeket aztán Berlin egyik legikonikusabb épülete, a Konzerthaus főoszlopaira installált fel. A hat grandiózus oszlopon 14000 narancssárga mentőmellényt helyezett el, egymáshoz és a tartószerkezethez is körültekintően rögzítve. Weiwei idei legnagyobb installációja közvetlen kapcsolatba hozza az embereket, akiket a válság leginkább érint a nézőkkel, mivel minden mellény egy férfival, nővel vagy gyermekkel hozható összefüggésbe, akinek Leszbosz szigetére érkezése csak a megpróbáltatások kezdetét jelentette.
YAYOI KUSAMA – Narcissus Garden + Dots Obsession

Yayoi Kusama @ Philip Johnson’s Glass House / fotó: Matthew Placek

Yayoi Kusama, Philip Johnson’s Glass House / fotó: Matthew Placek

A monumentális, különleges atmoszférákat teremtő installációiról híres Yayoi Kusama második alkalommal fogalmazta át a Philip Johnson által tervezett legendás üvegházat. Először 2016 tavaszán 1300 tükörsima gömböt eresztett a ház környezetébe. A Narcissus Garden című installáció egészen a közeli erdőig, mezőig és tóig tartott, drámai hangulatot kölcsönözve a minimalista építménynek. A természetes környezetbe komponált térinstalláció lehetőséget ad a gömbök elmozdulására, amit a vízmozgás és a szél biztosít, ezzel új kontextusba helyezve a geometriai formák sokaságát.
„Megtiszteltetés, hogy Yayoi Kusamával dolgozhatunk, mivel Philip Johnson maga is tisztelte őt és gyűjtötte munkáit. Ez az installáció játékos hangulatot kölcsönöz a tájnak, illetve ünnepi atmoszférát teremt Philip Johnson 110. születésnapjának és a múzeum alapításának 10. évfordulója alkalmából.” – nyilatkozta a Glass House kurátora és gyűjteményének menedzsere, Irene Shum.
A művésznő és az intézmény kollaborációjának következő példája szeptemberben valósult meg, amikor az üvegfalú ház áttetsző falaira piros pöttyök kerültek. Az installáció a ’Narcissus Garden’-nel egy időben kapott helyet a tájban. A műalkotás lehetőséget ad arra, hogy az építményből kitekintve egyszerre érzékeljük Johnson és Kusama világát. A pöttyök a végtelenség szimbólumai, amiben minden embernek megvan a saját pozíciója, a művésznőt is beleértve.

 

KATHARINA GROSSE – Rockaway!

 Katharina Grosse – Rockaway!, Fort Tilden, New York / első kép fotó: Pablo Enriquez, második kép: image © Designboom


Katharina Grosse – Rockaway!, Fort Tilden, New York / fotó: Designboom

Katharina Grosse legfrissebb alkotása New York állambeli Rockaway-félszigeten, Fort Tildenben található. Az említett terület egyike azoknak a helyeknek, amelyeket a 2012-es Sandy hurrikán lakhatatlanná tett. Katharina egy lebontásra ítélt, korábban katonai célokra használt épületet borított a piros árnyalataiban játszó festékkel, aminek eredménye egy figyelemfelkeltő és attraktív, helyspecifikus installáció lett. Ezzel a gesztussal egyfajta emlékmű jött létre. A szándékosan természetellenes színekben játszó épület a múlandóság és a tünékenység fogalmaival értelmezhető. A ház belsejében, oldalain és előtte, a betonon szétterülő festék kiemeli az épületet annak természetes környezetéből és a tragédiára való emlékezés, majd a továbblépés és újjászületés dimenziójába helyezi azt.
A művésznő meghatározó és karakteres stílusát előző lapszámunkban Fehér Dávid elemezte. A határ fogalmát átértelmező, „all-over” struktúrát alkalmazó Grosse az emberi nyomhagyás archetípusát gondolja újra művészetében. Bár maga az alkotó elutasítja a művészeti kategorizálást, épített és festett terei street artba oltott informel művészetként jellemezhetőek – írja az Artlocator második számában Fehér Dávid.
EDOARDO TRESOLDI – Basilica di Siponto

Edoardo Tresoldi – Basilica di Siponto. Puglia, Olaszország / fotó: Blind Eye Factory

Edoardo Tresoldi – Basilica di Siponto. Puglia, Olaszország / fotó: Blind Eye Factory

A dél-olaszországi Puglia városában található a terület legfontosabb régészeti kutatóhelyszíne, a Siponto történelmi park. A román kori építészet gyöngyszemeit rejtő ásatási hely magába foglalja egy kora keresztény bazilika maradványait, ami a város egykori egyházmegye székhely mivoltát jelölte. A romok helyszínén Edoardo Tresoldi dróthálók felhasználásával készített installációt, amely az egyházi épület egykori formáját idézi meg. A ’Basilica di Siponto’ címet viselő műalkotás lehetővé teszi, hogy az eredeti bazilika teljes kiterjedésében tárulhasson a látogatók elé. Az áttetsző anyag használata a múlt megidézésének nagyszerű formája, amivel az olasz művész szó szerint feltámasztja a múltat.
BIANCOSHOCK – Borderlife

Biancoshock – Borderlife. Miánó, Olaszország / fotó: Biancoshock

Biancoshock – Borderlife. Miánó, Olaszország / fotó: Biancoshock

Milánó Lodi nevű kerületében az olasz művész, Biancoshock üres utcai kábelaknákat változtatott földalatti, miniatűr életterekké. A három installáció, amely ’Borderlife’ sorozatának keretén belül jött létre, eredetileg karbantartási célokra kialakított, de mára használaton kívüli lyukakban kapott helyet, amelyek nehéz fémajtókkal vannak elzárva a világ elől. Az első apró szoba egy konyha, aminek falán kanalak és egy óra lógnak, a másik egy fürdőszoba zuhannyal és hozzá csatolt törülközővel, a harmadik pedig egy tapétázott falú előszoba festménnyel és egy kalappal a falain. A köztéri installáció a lakhatási körülmények aktuális helyzetére adott reakció, pontosabban olyan hajléktalanok történetét közvetíti, akiknek nincs más választásuk, mint korlátozott és illegális helyeken, például kábelaknákban élni. A művésznek a román főváros, Bukarest helyzetét vizsgáló kutatásai szerint több mint hatszáz ember kényszerül az utcákon a föld alatt élni.
„Ha nem lehet megoldani a problémát, legalább tegyük azt kényelmesebbé”  – mondja Biancoshock, aki egy sokak előtt ismeretlen helyzetre hívja fel a figyelmet.

Untsch Kata

Variációk alternatív karácsonyi filmekre

Ha már unod a családi klasszikusokat, íme néhány szerzői film, amik bármelyike remek választás lehet  a kikapcsolódáshoz az ünnepi időszakban.

TÁGRA ZÁRT SZEMEK (Stanley Kubrick, 1999)

tagrazart1
A Tom Cruise és Nicole Kidman főszereplésével készült filmtörténeti klasszikus a dráma, a misztikum és a thriller műfajait ötvözi. Bár a film alapjául szolgáló könyv nem az ünnepek alatt játszódik, Kubrick a karácsonyi dekorációk ironikus ártatlanságát a Tom Cruise által játszott karakter éjszakai életével remek kontrasztba hozta. Az alkotás különleges, emelkedett atmoszférája a rendezőtől megszokott módon egy különleges dimenzióba helyezi a nézőt.

8 NŐ (François Ozon, 2002)

0002294
A krimi, misztérium és musical határterületein lavírozó film nyolc, karácsony estéjén egymással összezárt nő történetét meséli el. Egy igazán érzékeny alkotás, amelynek különlegessége az, hogy erősen kidolgozott női karaktereket mutat be. A fiatal és tehetséges rendező példaképe Rainer Weiner Fassbinder, az ő filmes hagyományát követi, de egy kevésbé polgárpukkasztó formában.

METROPOLITAN (Whit Stillman, 1990)         

metrostill1

A manhattani elit ünnepeit bemutató film a rendező saját életéből inspirálódik, ahogy az azt követő, The Last Days of Disco című alkotása is, ami a hetvenes évek éjszakai életét mutatja be. A nosztalgikus és karácsony-ízű film garantált szórakozást kínál mindenkinek, aki odavan New York-ért és az ünnepekért.

KARÁCSONYI TÖRTÉNET (Arnaud Desplechin, 2008)    

karacsonyi-tortenet-24179

Az ünnepi dekorációk között rendezett film remek szereplőgárdájával és több szálon játszódó történeteivel talán az Igazából Szerelem-hez hasonlítható leginkább. Itt viszont egy francia kisváros egy középosztálybeli családjának történetét követhetjük nyomon. A mindenkit összehozó karácsony egy pillanat alatt a feje tetejére áll, majd a melodráma alakulásával megismerhetjük a család történetét, az annak tagjait összetartó erőkkel együtt.

TANGERINE (Sean Baker, 2015)

tangerine
A tavalyi év egyik szerzői filmes szenzációját rendhagyó módon egy telefonnal forgatták le. Ha első ránézésre nem tűnik ünnepi filmnek az alkotás, az a Los Angeles-i helyszínek miatt lehet, mivel a várost köztudottan az örök napsütés és nyár jellemzi. A film két transznemű szexmunkás karácsonyi ünnepét mutatja be, akiknek pimaszul vicces, különleges tündérmeséjére mindenképp érdemes időt szánni.

SZERELEM ÉS BÉKE (Sion Sono, 2015)  

love-and-peace-sion-sono

A rendező előző filmjeit jellemző témákat figyelembe véve (mint például a szexfétisek vagy a brutalitás), a Szerelem és Béke cím ironikusnak tűnhet. Pedig a film egy igazi karácsonyi fantasy, amiben ugyanúgy megjelennek a punk rock műfaj elemei, mint az árva plüssállatok és óriások, vagy az éneklő tengeri lények. A lehetetlen és meghökkentő szituációk a japán film szerelmesei számára biztosan telitalálat lesz.

BRAZIL (Terry Gilliam, 1985)

16ba294bcc60ddd74636ecf84277b216

A film a Télapó betörésének alternatív változatát mutatja be: a fehér hajú, szakállas öregember helyett itt egy kommandós ereszkedik le a mennyezetbe fúrt lyukon keresztül. A bonyodalmak egy kafkai történetbe vezetnek, amelyben az ünnepek miatt jelentős szerepet kap a kapitalizmus kritikája.

FANNY ÉS ALEXANDER (Ingmar Bergman, 1982)    

035-fanny-and-alexander-theredlist

A filmtörténet egyik legfontosabb alakja, a svéd Bergman filmjei általában az emberi kapcsolatokkal, azok szövevényes hálójával foglalkoznak. Ez a történet egy gyermek testvérpár karácsonyát dolgozza fel, amint az őket körülvevő komédiákat és tragédiákat megismerik. A rendező remekül jeleníti meg a családban jelenlévő bonyolult összefüggésrendszert.

WHITE REINDEER (Zach Clark, 2013)

8695-880x440
A melankóliát, beteljesületlen szexuális fantáziákat és a karácsonyi hangulatot ötvöző film egy igazság feltárulásának történetét mutatja be. Egy feleség, a férje halála után nem várt internetes előzményekre bukkan, a film az ő lélektani és fizikai utazásáról szól. A karácsonyi megpróbáltatás remek fordulataival és hangulatával igazi ünnepi különlegesség lehet.

A VERY MURRAY CHRISTMAS (Sofia Coppola, 2015)        

crouch-bill-murrays-little-christmas-miracle-1200

Ahogy a cím is mutatja, a film Bill Murray karácsonyát mutatja be a nézőknek. A történet középpontjában a színész aggodalma áll, miszerint senki nem fog felbukkanni tvműsorában a New York-i hóvihar miatt. A rendező és a színész újabb együttműködése tökéletes karácsonyi filmélménynek bizonyul.

Untsch Kata

 

7 művészeti kifejezés, amit érdemes megtanulni

Párizs a 18-19-20. század nagy részében a nyugati világ intellektuális középpontja volt. Olyan forradalmi művészettörténeti mozgalmak szülőhelye, mint a neoklasszicizmus, az impresszionizmus és a kubizmus. Minden művészeti kor és irányzat megteremtette a maga szókészletét, amelyek rárakódtak a következő korokra, így gazdagítva a művészet nyelvi készletét. A következőkben ezekből a fontos kifejezésekből szemezgetünk.

Gustave Courbet: Studió I fotó: Musée d'Orsay, Párizs

Gustave Courbet: Studió I fotó: Musée d’Orsay, Párizs

Avant-garde (előőrs)

Az eredetileg katonai kifejezés azokat a katonákat jelölte, akik az ellenség megérkezése előtt felmérték a terepet és a front elejében várták az ellenfél felbukkanását. A 19. században Henri de Saint-Simon volt az, aki kiterjesztette a kifejezést azokra a művészekre, akik a kulturális forradalom előőrsébe tartoztak.

A mai nyelvben azokra a művészekre, zenészekre, politikusokra használjuk az avantgárd jelzőt, akik területük határait feszegetve új utakat keresnek. Bár a kifejezés hivatalosan a modernista irányzatok, például a dadaizmus vagy a kubizmus területeit jellemzi, vannak, akik szerint fél évszázaddal korábban, a francia realista Gustave Courbet festői pályafutásával született. Courbet nyers és szókimondó festményei a városi szegénység és az emberi szexualitás megjelenítésével a festő nagypolgár-ellenes attitűdjét hangsúlyozzák.

David Maljković studió, Zagráb

David Maljković studió, Zagráb

Oeuvre (munka)

A művészeti világ egyik leggyakrabban használt kifejezése az oeuvre, ami szó szerint a művész által elkészített alkotást jelenti. A kifejezés, ami a latin opus szóból ered, egy művész teljes életművét jelöli. Ha a szakma egy művész alkotását vagy alkotói időszakát elemzi, azt általában az oeuvre-hez, vagyis a munkák összességéhez méri.

 John Frederick Peto I fotó: John Wilmerding Gyűjtemény

John Frederick Peto I fotó: John Wilmerding Gyűjtemény

Trompe-l’oeil (a szem megtévesztése)

A francia trompe-l’oeil eredetileg a 17. századi hiperrealista csendéletek egy jelentős részének megjelenítésére utal. Az első ránézésre fotószerű festményeken a valóság és az ábrázolt tárgy között szinte lehetetlen különbséget tenni, a festő a legapróbb részleteket is valósághűen festi meg. A képek eredeti célja a festői bravúr fitogtatása volt, ami a nézői szem megtévesztésével igazolódott be.

A művészeti alkotások három dimenzióba való kiterjesztésének igénye az ókori görög kultúra illuzionisztikus művészetéből ered. A görögök lakótereik díszítésére ablakok és oszlopok illúzióját keltve vakolták ki falaikat, hogy a szem becsapásával felnagyítsák házaik léptékeit. A festői megoldás a reneszánszban érte el népszerűsége csúcsát, amikor a perspektivikus ábrázolás felfedezésével lehetővé vált a művészek számára az, hogy addig nem látott valósághűséggel ábrázolják a megfestett látványt. A hagyományt olyan kortárs művészek viszik tovább, mint Lauren Seiden vagy Yrjö Edelmann, akik radikálisan felnagyított gyűrődéseket, ráncolt anyagokat jelenítenek meg különböző textúrával rendelkező felületeken.

Szinyei Merse Pál: Majális I fotó: Magyar Nemzeti Galéria

Szinyei Merse Pál: Majális I fotó: Magyar Nemzeti Galéria

En plein air (a szabadban)

A szabadban való festészet kivitelezése helyszínét jelöli. A kültéri festészetet olyan 19. századi találmányok tették lehetővé, mint például a tubusos festék és a hordozható festőállvány. A vasút kiépítése is nagyon fontos feltétele volt annak, hogy a művészek a városon kívül is alkothassanak. A kifejezés az impresszionista festőknek köszönhető. A szabadban való festés lehetővé tette számukra a fény és a fényjelenségek közvetlen tanulmányozását, az időjárás és az égi jelenségek folyamatos változása pedig arra sarkallta őket, hogy pillanatnyi benyomásokat, érzéseket és érzeteket jelenítsenek meg a festészet nyelvén.

Robert Motherwell Paintings and Collages: A Catalogue Raisonné

Robert Motherwell Paintings and Collages: A Catalogue Raisonné

Catalogue raisonné (indokolt katalógus)

Az indokolt katalógus egy leíró kötet, ami tartalmazza a művész összes munkáját és a műfaji sajátosságok figyelembevételével meg is magyarázza azokat. Ez leginkább egy olyan irányadó forrás, ami a művész oeuvre-ját, vagyis a teljes életművét mutatja be. Általában múzeumok vagy művészeti alapítványok támogatják az ilyen kötetek kivitelezését, mivel elkészítésük rengeteg pénzt, időt és munkát igényel.

Az elmúlt tíz évet jellemző gyakori hamisítási botrányok és rejtélyes, addig nem ismert műalkotások felbukkanása miatt egyre nagyobb igény és befektetői kedv mutatkozik a jelentős művészek catalogue raisonné-jának elkészítéséhez, ami befektetőknek és műgyűjtőknek egyaránt nagy segítséget nyújthat.

Bernáth Dániel kiállítása I fotó : Talabér Géza

Bernáth Dániel kiállítása I fotó : Talabér Géza

Vernissage („lakkozás”)

A 19. századi művészek a festményeikre szánt utolsó lakkréteget általában azok nyilvános bemutatója előtti utolsó este kenték fel.  Ezért a művészeti pártfogók és a művészvilág kivételezettjei hagyományt teremtettek abból, hogy a munkákat már a „lakkozás napján”, vagyis a vernissage-on megnézték.

A kortárs művészek már nem lakkozzák képeiket a bemutató előtti nap, a vernissage kifejezés mégis fennmaradt és megnyitó előtti látogatást jelent. Az esemény általában meghívásos alapon működik, amikor a műgyűjtők és kulturális újságírók lehetőséget kapnak arra, hogy a még a publikum előtt megnézzék a kiállítási anyagot.

Carrie Mae Weems: Kitchen Table I fotó: http://carriemaeweems.net

Carrie Mae Weems: Kitchen Table I fotó: http://carriemaeweems.net

Mise-en-scéne (színpadra helyezés)

A francia kifejezés, aminek szó szerinti jelentése színpadra helyezés, a művészeti világ talán leginkább félreértett kifejezése. Először 1833-ben jelent meg a színházban és minden, a színpadi rendező által felügyelt vizuális effektusra utalt. Ez alatt például a berendezés, a világítás, a színészek elhelyezkedését kell érteni. Más szóval, a mise-en-scéne a vizuális elemek összességének színpadon való megjelenítését jelenti, ami az előadás látványát és érzetét meghatározza a nézőközönségben.

Manapság a mise-en-scéne kifejezést leginkább kritikusok és történészek használják, hogy leírják egy film, performansz, fotográfia, de leginkább a színházhoz kapcsolódó művészeti produktumok látványvilágát. Egy kiváló művészeti példa a kifejezés magyarázatára Carrie Mae Weems „Kitchen Table” című munkája. A fotósorozat a mindennapi élet jeleneteit mutatja be amellett, hogy a faji és nemi sztereotípiákat is vizsgálja és felhívja a figyelmet a fotográfia megrendezett jellegére.

Untsch Kata

Miami Art Basel 2016 – A gyönyörködtető meglepetések vására

A minden évben három alkalommal, három városban – a névadó Basel mellett Hong Kongban és Miami Beachen – megrendezésre kerülő Art Basel a művészeti világ egyik legjelentősebb és legtöbb érdeklődőt vonzó eseménysorozata.  Az 1970-ben alapított vásár célja, hogy platformot hozzon létre a kapcsolatteremtés számára a legkülönbözőbb országok legfelkapottabb művészei és kurátorai közt. Az idei utolsó állomásként az Art Basel Miamiban az amerikai közönséget gyönyörködtette öt napon keresztül, 29 ország 269 galériájának értékes és sokszínű felhozatalával.

Art Basel bejárat I fotó: Courtesy Art Basel

Art Basel bejárat I fotó: Courtesy Art Basel

A 15. alkalommal megrendezett Miami Art Basel eseményei november 30-tól december 4-ig várták az érdeklődőket Miami Beach különböző helyszínein. A vásáron kiállító galériák fókuszában a 20. és 21. századi művészet áll, aminek megjelenítését erős kurátori perspektíva befolyásolja. Az amerikai rendezvény azért kivételes helyszíne a sorozatnak, mert segítségével a helyi közönség amellett, hogy megismerkedhet Európa, Ázsia és Afrika vezető galériáinak feltörekvő tehetségeivel, átfogóbb képet kaphat az észak- és latin-amerikai modern és kortárs művészetről is.

Art Basel I fotó: Courtesy Art Basel

Art Basel I fotó: Courtesy Art Basel

A kiállítótérben szereplő festmények, szobrok, installációk, fotográfiák és filmek a köztéri parkokban is folytatódnak. A külső helyszíneken kültéri szobrok, helyspecifikus installációk és performanszok segítségével vonják be az utca emberét a művészeti esemény szövetébe. Fontos észrevennünk azt, hogy egy ilyen színvonalú művészeti vásár nem csak a műkereskedelem szempontjából bír nagy jelentőséggel, hanem egy olyan kulturális megmozdulást is jelent, ahol a helyi múzeumok és galériák is nagyobb figyelmet kapnak.

Ugo Rondinone és Claudia Comte I fotó: Courtesy Art Basel

Ugo Rondinone és Claudia Comte I fotó: Courtesy Art Basel

Az idei év művészeti témakijelölése, az esemény jelszava – David Bowie emlékére – „Ground Control” volt. Nicholas Baume, a rendezvény kurátora ebből inspirálódva személyesen segített a kiállító művészeknek, hogy egyedi koncepcióval bíró, formabontó kiállítótereket hozhassanak létre. Ez a gesztus a nézői magatartás megváltozását eredményezte, vagyis a megszokott viselkedésmódot félretéve a néző újfajta kapcsolatot teremthetett a kiállított műalkotásokkal. Az Alan Cristea Gallery például a megszokott „white cube”-élményt újragondolva rózsaszínre festett falon, egy másik galéria pedig feketére mázolt, krétával összefirkált felületen mutatta be alkotásait. Ezzel a stratégiával a nézők meghökkentése mellett érdeklődésük felkeltése, kiállítóterekbe való sikeres bevonása volt a cél, így még ha a munkákkal nem is emelkedtek volna ki a vásár felhozatalából a galériák, azok prezentálásának módjával biztosan.

Alan Cristea Gallery standja I fotó: Courtesy Art Basel

Alan Cristea Gallery standja I fotó: Courtesy Art Basel

A képzőművészeti rendezvények mellett a divatvilág és a zeneipar is minden évben teret kap az Art Basel Miami keretei között. Több érdekes kollaborációnak lehetett szemtanúja az idei közönség is, mint például a FaenaArt, a Soundcloud és a Gucci közös eseménye, amelyen művészet, technológia, zene és divat olvadt eggyé. Az alternatív divatbemutatót különleges hang- és fényjáték kísérte, ami remekül kiegészítette a Gucci ruhadarabok hangulatát. A vásár egyik estjének nem más, mint Madonna volt a főszereplője, aki adománygyűjtő gálát tartott Raising Malawi nevű non-profit szervezetének támogatására. Az egyesület célja a hátrányos körülmények között élő afrikai gyermekek életének javítása az egészségügy, a közbiztonság és az oktatás támogatása révén.

Ugo Rondinone: Miami-Mountain I fotó: Bass Museum of Art

Ugo Rondinone: Miami-Mountain I fotó: Bass Museum of Art

A napközben lezajló művészeti események után különböző divatházak, hírességek és intézmények tartanak hangulatos esteket a VIP közönség szórakoztatására. Ez idén sem volt másképp, az Art Basel Miami szerdai napján a Bass Museum rendezett ünnepi fogadást Ugo Rondinone svájci művész tiszteletére. A szobrász legújabb, Miami Mountain címet viselő alkotása a Bass Museum előtti téren kapott helyet. Az öt különböző színben játszó, 12 méter magas műalkotás nevadai mészkő felhasználásával készült, függőleges, totemszerű kompozíciója a művész geológiai érdeklődésének legfrissebb kivetülése. A Miami Mountain Rondinone ikonikussá vált hegy-sorozatának egyik darabja. Élénk, figyelemfelkeltő színeivel a város egy jól felismerhető pontját alkotja. Az esti ünneplés tárgya az volt, hogy a művet a Bass Museum bevette állandó gyűjteményébe. Ez a gesztus egy közelmúltban megkezdett, 10 évet felölelő művészeti stratégia része, amelynek során a múzeum kortárs alkotásokat emel be saját gyűjteményébe. Az alkotás installálása után rövid időn belül a vásár legnépszerűbb köztéri szobra lett. Ezt mi sem mutatja érzékletesebben, mint hogy a látogatók a Miami Mountainnel készítették magukról a legtöbb képet a rendezvény ideje alatt, amiket gyakran osztottak meg a különböző közösségi felületeken is.

Alex Katz, Karolina Kurkova I fotó: Zach Hilty, New York Observer

Alex Katz, Karolina Kurkova I fotó: Zach Hilty, New York Observer

A másik nagy jelentőséggel bíró VIP rendezvényt Alex Katz és a H&M közös kapszula-kollekciója bemutatása céljából, a kortárs festőművész és a divatház kooperációjának ünneplésére tartották. Az amerikai figuratív művész, akinek képzőművészeti tevékenysége több évtizedre nyúlik vissza, összefogott a híres márkával, hogy a fiatalabb generációt megcélozva, szélesebb közönség számára is lehetővé tegye híres alkotásait. Katz ikonikus festményeinek felhasználásával olyan dekoratív ruházati és lakberendezési kiegészítők születtek, melyek segítségével a hétköznapok embere is könnyen gazdagodhat egy csipet kortárs képzőművészettel.

Még többet olvashattok divat és képzőművészet összefonódásáról, egyik előző cikkünkben, amely a Harpers Bazaar és Katharina Grosse festőművész közös projektjét mutatja be.

Untsch Kata

Reproduced Paradise

A kilencvenes években gyakran bele lehetett futni lakáskiállításokba a három T terhe alól felszabaduló képzőművészeti közegben, mellyel leginkább a fiatal, sokszor még egyetemre járó generáció teremtett magának lehetőséget, hogy legalább egymásnak megmutathassák alkotásaikat, kipróbálhassák egy tárlat hangulatát – és feladatait. A jelenségnek egyfajta reneszánsza kezdődött néhány éve, például a szintén egyetemista felállásból megszületett,  Minimegastructures are mostly ducks című egyszeri akcióval vagy az alternatív helyszíneket egyébként szép számmal katalizáló OFF Biennálé néhány helyszínével (pl. Tímár Katalin Katona József utcai lakásgalériája). Ide sorolható a hosszabb ideig szalonként működő múzeum körúti Ember-rezidencia, mely végül szintén egy kiállítással búcsúzott, vagy a Pepper Art Projects gondozásában működtetett Varga Villa, ahol az eladás előtti egyik utolsó kiállítás Kerekes Gábor Villa:party-ja volt. Ezzel pedig megérkeztünk egy még különlegesebb, ritkábban fellelhető műfajhoz: a villákban rendezett kiállításokhoz.

11unnamed  Fotó: Weber Áron

A fenti példákon látszik, hogy ezek a különleges helyszínek csak akkor vagy addig tudnak befogadni projekteket, amíg átmenetileg lakatlanok, felújítás vagy átépítés előtt állnak. A Váncza Villában megrendezett kiállítás ezért is tudta ennyire belakni a teret és teremtett különleges fúziót az alkotók által létrehozott változtatások (pl. a rózsaszínre festett fal és szaniterek a fürdőszobában az ide installált műtárgyakkal) és a meglévő berendezés összjátékában: a pepita burkolat az egykori télikertben szuggesztív és tökéletes háttere volt a lebegő asztalnak, ahol a kortárs ékszerek nagy része volt bemutatva.

7unnamed  Fotó: Weber Áron

A Reproduced Paradise fő ihletője ugyanis az volt, hogy nemzetközileg ismert ékszerkészítőket mutassanak be az Ékszerek Éjszakája alatt, mely ötlettel Csorna Erika, a Sterling Galéria egykori tulajdonosa kereste meg Lőrincz Réka kortárs ékszertervezőt. Lőrincz elképzeléseitől és a kiválasztott ékszerektől távol állt volna tárlókban, állványokon történő bemutatás “steril”, galériás körülmények között, ezért rendhagyó helyszínt kerestek és találtak a Torockó utcában.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

A projekt megvalósításában Bencze Péter volt a társa, ketten egy korábbi projekt során már dolgoztak együtt, ahol Lőrincz kiállítóként szerepelt a Bencze által kurált tárlaton. Annak sikerén felbuzdulva ezúttal immár együtt döntöttek amellett, hogy a hordható, eredendően iparművészeti alkotásokat képzőművészeti műtárgyakkal együtt, párbeszédben mutassák meg. Bencze Péter projektje, a kooperációba bekapcsolódó, picit megfoghatatlannak tűnő ENA (Everybody Needs Art) már önmagában felhívja magára a figyelmet művészeti berkeken belül is: “hivatalosan” ügynökségként definiálja magát, kiállításait nem könnyű követni, ugyanis klasszikus értelemben vett kiállító helye nincs is, van azonban egy állandó helyszíne, nyitott kiállítótér egy lakóház tetején (ENA Viewing Space), emellett dinamikusan változó művésznévsorral és sok más további helyszínnel és együttműködőkkel láthattuk eddig.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

A bécsi és budapesti színtéren is magabiztosan mozgó szervezők a hazai és nemzetközi élmezőnyből válogattak. Nagyrészt azokkal az alkotókkal lehet találkozni, akik a hagyományos kiállítótereket is uralják, fiatalok, frissek, progresszívek, akik több esetben egészen kitűnő helyspecifikus munkákkal lakták be a villaépület nagyrészét, itt kiemelendő Keresztesi Botond festménye, melyet egy saját maga által kifestett falfülkébe illesztett bele. Meglepetést okozhatott azonban a sorban néhány nagyobb név, akik egy korábbi generációhoz tartoznak: Sugár János, Komoróczky Tamás, Uglár Csaba megjelenésükkel a szórakoztató és izgalmas kiállításhoz szakmai tekintélyükkel is hozzájárultak. A helyszín adta lehetőségeken túl a műtárgyak egymással és az épülettel kialakított párbeszédében egyszerű, de jól megválasztott koncepció szolgálta a kapcsolódást.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

Jelen korunk “paradicsomi” élményei, tárgyai, azok hozzáférhetősége és reprodukálhatósága ironikusan köszön vissza a nyomtatható őszi falevelekkel Max Siedentopf munkájában vagy Keresztes Zsófia szobrában. Fentebb már említettük az épületbe való beavatkozást az átfestett fürdőszobával, melynek kevésbé vidám párja az egykori cselédszoba homokkal felhintett padlója, ahol Pintér Gábor idilli, tengerparti festményét láthatjuk, de csak távolról, az ajtóban elhelyezett tyúkrács miatt.

Fotó: Weber Áron  Fotó: Weber Áron

A lábunk elé nézni annál is inkább érdemes volt, hiszen a szobrokon, videókon, festményeken, ékszereken túl az irodalom is megjelent, többek között a padlóra matricázva: kortárs költők nagyrészt kifejezetten erre az alkalomra megírt gondolatai reflektálnak a valóban különleges, összművészeti együttállásra.

Telek-Nay Ágnes

Sport és művészet meglepő találkozásai

Sport és művészet több szempontból is aktív interakcióban áll egymással, elég csak divatházak sportolók által inspirált kollekcióira, klubok vizuális arculataira vagy a design területén végbemenő kapcsolatokra gondolnunk.

1x-1

Amar’e Stoudemire Rob Pruitt festménye előtt I fotó: bloomberg.com

A műgyűjtés nem tartozik azok közé a dolgok közé, amelyeket elsőként összefüggésbe szoktunk hozni a sporttal, annak ellenére, hogy számos közismert sportoló rendelkezik komoly műgyűjteménnyel. Közéjük tartozik például Jack McEnroe is, aki az amerikai tenisz egyik legfontosabb alakjaként jelentős gyűjteményt tudhat magáénak, amiben helyet kaptak többek között Jean-Michel Basquiat, Andy Warhol és Ed Ruscha alkotásai is.

213494-john-mcenroe

John McEnroe I fotó: news.com.au

Vagy David Beckham, aki feleségével együtt 2002 óta foglalkozik műgyűjtéssel. A Young British Artists aktív támogatóiként jelentős kollekciójuk van a csoport művészeinek munkáiból, vagyis Damien Hirst, Tracey Emin és Dinos Chapman alkotásaiból. Grant Hill is a műgyűjtő sportolók szokatlan példája, mivel meglepő módon az ő birtokában van a legértékesebb afrikai amerikai művészeti kollekció.

Az NBA-játékosoknál maradva meg kell említenünk az egyik legérdekesebb karakter, Amar’e Stoudemire nevét. A kosárlabda szupersztárja miami birtoka megvásárlása után kezdett műgyűjtésbe azzal a céllal, hogy hatalmas házát képzőművészettel díszítse. Egyre növekvő gyűjteményében a feltörekvő, fiatal művészek mellett olyan kanonizált művészek alkotásai is megjelennek, mint például Basquiat, Warhol vagy Hebru Brantley.

1

Amar’e Stoudemire Jean-Michel Basquiat képe előtt I fotó artsy.com

Stoudemire művészet iránti elköteleződése 24. születésnapján kezdődött, amikor egyik barátjától egy róla készült, életnagyságú festményt kapott ajándékba. A festményen a sportoló három kulcsfontosságú tárgyat tart a kezében: a Bibliát, egy menórát és – nem meglepő módon – egy kosárlabdát. A különleges meglepetés hatására kezdett komolyan foglalkozni a képzőművészettel. Első képét, ami egy Rob Pruitt-féle pandafestmény volt, 2012-ben vásárolta meg. A művésszel való kapcsolatteremtés természetesen nem a megszokott módon, egy galéria vagy stúdió falai között történt, hanem a sportoló egyik meccse után kezdődött.

„Sportolókként többet kellene foglalkoznunk a művészettel. Elképesztő házakat veszünk magunknak – díszítsük fel fantasztikus műalkotásokkal” – mondta Stoudemire az Artsy.net által készített interjúban.

A kosaras 2003-ban robbant be a köztudatba, amikor a sportág történetében először, még gimnazistaként elnyerte az NBA Rookie of the Year díjat. Azóta persze számos híres klub tagjaként megfordult a pályán, az évek alatt több jelentős elismerésben részesült. A sport és a műgyűjtés mellett számos más területen is kipróbálta magát: Rachel Roy designer segítségével alkotott női sportkollekciót, középiskolai tankönyvet írt és több helyen (színházban és moziban egyaránt) bemutatta színészi tehetségét is. Pályafutásának tizenharmadik évében az évenként 1,5 millió dolláros Miami Heat szerződések lehetővé tették számára azt, hogy felfogadjon egy kurátort, egy műgyűjtőt és egy művészeti tanácsadót, hogy professzionális segítséget nyújtsanak neki legújabb hobbijában.

20amare-newjump2-master675

Amar’e Stoudemire I fotó: Ilia Yefimovich/Getty Images

Fontos kiegészítés a sportolóval kapcsolatban az, hogy háza díszítése és a műgyűjtés mellett fontos számára a fiatalok segítése és a társadalmi felelősségvállalás is. ’In The Paint’ című programjában feltörekvő alkotókat hoz össze hátrányos helyzetű gyerekekkel művészeti workshopok keretein belül, ezáltal növelve a két társadalmi csoport közötti interakciót. Ezeken a foglalkozásokon a kosárlabda és a képzőművészet érdekes keveréke érhető tetten: a fiatalok, amellett, hogy a híres sportolóval játszhatnak együtt, a művészettel is közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek. Ezzel a gesztussal, egyszerű pozitív képzettársítás segítségével – tényleges hatást érhet el a fiatalabb generáció körében.

20amare-master768-v2

Amar’e Stoudemire és Saara Pritchard Christie’s aukciós házban I fotó: Michael Nagle / The New York Times

Stoudemire csapattársait is arra bíztatja, hogy kezdjenek komoly műgyűjtésbe, fektessék hatalmas vagyonukat művészetbe, amivel nem utolsó sorban feltörekvő művészeket is támogathatnak. Ezzel az alternatív, poszt-NBA tervvel a sportágból kiöregedett kosarasoknak mutat új utat arra, hogy az edzőség, a sportkommentátorság vagy a kisvállalkozás mellett hogyan tudják vagyonukat és hírnevüket hasznosan és példamutatóan felhasználni. A játékos bevallása szerint a kitaposott utak és konvencionális életpályák mellett ideje egy olyan korszakba lépni, amikor a sztársportolók képzőművészetbe fektetik pénzüket, hogy fiatal és tehetséges művészek felkarolásával segíthessék hallatni azok értékes hangját.

A szociálisan elkötelezett, művészet helyzetén javítani vágyó sportolók következő példája LeBron James, aki a washingtoni Smithsonian National Museum of African American History and Culture (NMAAHC) intézményének a közelmúltban 2,5 millió dollárt adományozott. Ezzel a gesztussal elsősorban a Muhammad Ali emlékére létrehozott részleget kívánja támogatni, de egyértelműen példázza az NBA játékos művészet iránti érzékenységét is. A Muhammad Ali: A Force of Change címet viselő kiállítótér az ikonikus ökölvívó sporteszközei és pályafutása főbb eredményeinek bemutatása mellett a sportoló humanitárius és szociális aktivitására is nagyobb rálátást biztosít. Ali sportolóként szerzett népszerűségét az amerikai rasszizmus és a vietnámi háború elleni harcra éppúgy felhasználta, mint az iszlám hitre való figyelemfelkeltésre, aminek eredményeként élete a politika, a sport, az aktivizmus és szórakoztatás elegyétől lett felejthetetlen.

LeBron James nem az első afrikai-amerikai NBA játékos, aki a Smithsonian Intézetnek adományozott: idén augusztusban Michael Jordan 5 millió dollárt ajándékozott a múzeumnak, ezzel az ő nevéhez fűződik a sportolóktól eddig érkezett legnagyobb adomány.

Untsch Kata

 

Hogyan készüljünk fel egy műteremlátogatásra?

Egy képzőművészeti stúdióban tett látogatás a művészeti világ egyik legintimebb és legérzékenyebb pillanata. Olyan ritka esemény, amikor az alkotó saját műtermébe enged bepillantást.

threeblackholespeople

Olafur Eliasson studio, Fotó: twitter

A műteremlátogatás általában olyan kivételes eseménynek számít, amit magánszemélyek csak nagyon különleges esetben lépnek meg. Csak egészen komoly érdeklődőknek van esélyük arra, hogy a megfelelő ismeretségek felhasználásával, saját kezdeményezésre bejussanak elismert művészek privát stúdiójába. Viszont szerencsére nem kell a műkereskedés, az újságírás vagy a galériák szupersztárjának lenni ahhoz, hogy magánúton tekinthessünk be a művészet kulisszái mögé. A civil közönségnek irányított programok keretein belül idehaza is évente több alkalommal is lehetősége nyílik arra, hogy különböző szervezetek által rendezett sétákon betekintést nyerhessen a műtermek világába. A két legismertebb ilyen program a Nyitott Műtermek Délutánja és a Resident Art művészeti séták. A Nyitott Műtermek Délutánja alkalmával kötetlen beszélgetésekkel, interaktív tárlatvezetésekkel és gyermekeknek biztosított kreatív és játékos programokkal fogadják a művészek az érdeklődőket, profiljuk koncentráltan a műtermek és műteremházak tematikája körül forog. A Resident Art sétái Budapest galériáit, műkereskedéseit, kiállítóhelyeit és a kortárs művészek alkotóhelyeit mutatják be a közönségnek sokrétű és több helyszínt érintő sétáik alkalmával. Az általuk vezetett programok alkalmával nagyobb rálátást kaphatunk a magyar design aktuális tendenciáira, a műkereskedés rejtelmeire vagy akár a kortárs képzőművészet állapotára.

p4072443

Fotó: Pinterest

Az Artspace oldala szeptemberben egy olyan kisokost publikált, ami segédletként szolgált a stúdiólátogatásra váró művészek számára. A cikk megjelentetése után viszont észrevették azt is, hogy nem a művészek jelentik az egyetlen réteget a művészeti szcénában, amely gyámolításra szorul az ilyen találkozások előtt. Az Artspace második cikkében ezért művészeket, kurátorokat és egyéb tanácsadókat kérdeztek arról, mit ajánlanak azoknak, akik magánúton teremtenek kapcsolatot a művésszel és először találkoznak vele, saját stúdiójában.

peter-puklus_wip_002-1050x700

Puklus Péter studió, fotó: Schumann Bianka

Az első és legfontosabb szabály a felkészültség. Nem érdemes úgy ellátogatni egy művészeti stúdióba, hogy mit sem tudunk az alkotó stílusáról, múltjáról, korábbi megjelenéseiről. Fontos, hogy elvégezzük a „házi feladatot”: nézzünk utána a szóban forgó művésznek, legyünk felkészültek legalább az online fellelhető információkból. Érdemes azonban mielőbb tisztázni a látogatás célját. Akár egy tárlathoz keresünk kiállítandó alkotásokat, akár műveket egy magángyűjteménybe, vagy a művésszel kapcsolatban végzünk kutatást, fontos már a legelején tisztázni a szándékokat. A művészet összetett dolog és van úgy, hogy első ránézésre láthatatlan. A döntésben sokszor segíthet az is, ha a műtermi környezetet is górcső alá vesszük. Érdemes megfigyelni a stúdióélet egyszerű apróságait, mint például, hogy milyen zene szól éppen vagy milyen bögrében van a kávé. A legjelentéktelenebbnek tűnő dolgok is összefügghetnek az alkotó karakterével. A nagyobb kép érdekében fontos a kötetlen beszélgetés, és ha az netán eltér a művészeti témáktól, ott kezdődik csak a valódi felfedezés. Olykor egy galeristának nagyon sok műteremlátogatást kell rövid idő alatt lebonyolítania. Amikor egyik helyről a másikra rohan, néha csak annyit képes kérni, hogy a művész meséljen neki a munkájáról. Ez pedig nem a legjobb irány. Fontos az elköteleződés és a figyelem. Ha csak egy kicsi időre is, de felejtsük el a külvilágot és adjuk át magunkat az itt és most élményének. A beszélgetés dinamikáját egyszerű kérdésfeltevésekkel is fenntarthatjuk. Jó kiindulópont például az, ha a művészt az őt inspiráló alkotókról kérdezzük, arról, hogy kire néz fel és miért.

studio2_600

Gregory Reade studió, Fotó: website

Számos művész elmondása szerint sok olyan látogató van, aki véglegesnek látja az alkotásokat, akkor is, ha azok még félig kész állapotban vannak. Sosem lehet tudni, melyik munka pontosan milyen fázisban jár, ezért fontos a képzelőerő és a türelem. Mindent, amit látunk, érdemes nyomként felhasználni, semmiképp ne vonjunk le végérvényes következtetéseket a művész kommentárja nélkül.

Untsch Kata

Fenyvesi Áron: Bernáth Dániel-Organimetry

Hogyan máshogy is kezdhetném Bernáth Dániel kiállításának a megnyitóját, mint, hogy a bajszom alatt elmorgom itt a plénum előtt bevezetésképpen, hogy:

„Hát, ez a képek még mindig görbék…”

_tgz0656

De rögtön hozzá is kell tegyem persze, hogy már másképp látom görbének ezeket a képeket mint Bernáth Dániel előző kiállításán. Igen, valahogy kifejezetten tisztábban, majdhogynem éteribben görbék. Merthogy most már egyenesek sincsenek bennük nagyon. Az első megállapításom tehát valami olyasmi lehetne, hogy az egyenes képeinek a számából gyököt vont a művész, a görbe képek négyzetméterének számát pedig hatványozta. Ha mágikus kisrealista történetekkel akarnám önöket szórakoztatni itt ma este, akkor mondatnék valami olyat, hogy Bernáth Dániel az utóbbi időben nyilván valami olyan tisztásra bukkanhatott a Mátrában, amelynek a lombhullató fáiról görbe absztrakt képek potyognak a földre, ilyenkor ősszel, és ő jó kertészként összegereblyézte azokat itt most nekünk egy kiállítás formájában.

_tgz0470

De ne értsenek félre, én nem elbagatellizálni akarom most itt a művészetet, sőt én örülök is ennek a görbeségnek, szeretem azt minden porcikájában. Ma reggel például az EKG vizsgálatomon is néztem a monitort, ami kis görbe vonalak formájában tudatta velem, azt hogy dobog még a szívem és élek. Szóval fontosak a görbe a dolgok, meg a rendszerük, meg a kilengéseik. De tényleg mondom még egyszer én úgy általában is szeretem a görbeségeket, Kassák következő verssorai például kamaszkorom óta kísértenek, kétnaponta fel is kell elevenítem őket magamnak:

„a gyárkémények alatt ültünk
tudtuk holnap a görbe vonalak
ho zsupp ho zsupp”

_tgz0459

 

Szóval akkor ugráljunk mi is tovább pontról pontra a kiállítás által felvetett kérdéseken. Elmondanám például azoknak, akik olyan szerencsések, hogy ebben a konstellációban találkozhatnak először Bernáth Dániel festményekkel, hogy ez a görbeség, ami itt kiszúrja mindenkinek a szemét, az a program része. Sőt ha a dolgok mélyére nézünk ez a program maga. A maga kendőzetlenségében. Ez a görbeség a személytelenül személyes motívum Bernáth Dániel művészetében. Ez a festészet, ami itt tobzódik ma nagy számban és sűrűségben a szemeink előtt az absztrakt is, meg konceptuális is, meg ami talán a legkevésbé könnyen definiálható benne, az az arte poverás rusztikusság. És talán leginkább ez a titkos rurális összetevő (amiben amúgy semmi titok nincs) a legfontosabb vizuális identitásképző eleme annak, amit ma este látunk.

 

Bernáth Dániel ugyanis nem csak a colorfield festészet kortárs tanulságairól fantáziál miközben jár-kel a Mátrában, hanem hogy úgymondjam lehordta már vakrámának a műtermébe a fél erdőt. Bernáth festészetének, vagy lehet, hogy pontosabb, ha úgy fogalmazok művészetének, számomra ez a legfontosabb vonatkozása. Nekem ettől a gesztustól, ettől a természetes görbeségtől lesznek valódi ikonok a képei. Én bele tudom élni magam, hogy ezek a festmények, valahol a magyar tájjal festett magyar táj. Nehéz alanyt, állítmányt, tárgyat meghatároznom az előző mondatban, mert bonyolultak a viszonyok benne. A művész lehet, hogy adott ponton behelyettesíthető egy festékszóróval, néhol egy gyaluval, a festészet meg a konceptuális művészettel.

_tgz0806

De mi van itt még fontos egy megnyitó alkalmával is kiemelendő nagy téma? A görbeség fontos, ezt valahogy megpróbáltam már hangsúlyozni. Vannak itt még színek is, sőt nem is kevés. Ez is fontos, de ez megint kicsit másképp. Ez is személytelenül, de ez már ipari személytelenségében. A szín, és a festészet, amit Bernáth művel ezzel kifejezetten ipari formátumot ölt, míg a görbe fák megmaradnak művészeti feldolgozásuk után is természetesebbnek. Bernáth ipari színfestészete meg ha úgy tetszik, kifejezetten programszerű anti-festészet, mert nincsenek benne igazán személyes gesztusok, expresszív részletek, formaanalízis is csak áttételesen. A színfelvitel elég kontrollált és a festék is különösebb anyaginherencia nélkül oszlik el a vásznon.

_tgz0543

Nehéz nem ellentmondásokba keverednem Bernáth Dániel festészete kapcsán, ugyanis ez egy bináris ellentétpárokra komponált rendszer. Vannak benne organikusnak ható, rusztikus szerkezetek, és ezeket ellentételező szintetikus színek. Van benne sok megismételhetetlen és sok az eredetiség mítoszát alapjaiban megkérdőjelező elem.

A művész is szinte mindig láthatatlanul, személytelenül van jelen műveiben, mint egy karmester, akinek a programszerűsége pályája ezen szakaszában még kristálytisztán leírható egy két-ismeretlenes matematikai egyenlettel. De ez az egyenlet mégis mindig más és más eredményt képes produkálni a nap végére, hiszen a lényeg az ismeretlen értékek konkrét behelyettesítésekor keletkezik.

Szóval megkaptuk ezt a nagyon frappánsan organimetriára keresztelt dolgot itt mi ma este, ami ráadásul már nemcsak a vásznakon képez színmezőt, hanem már térben is igencsak kiterjedt, és akár egy biológiai hasonlat, akár valamilyen színes fagyöngy burjánzik itt előttünk egy automata magától érthetőségével.

Fenyvesi Áron