A plazmacitás problémaköre

Le Roi Sauvage

© A művész engedélyével

írta: Sárvári Zita

Erős a kísértés, hogy a fiatal, Amszterdamban élő képzőművész, Ulbert Ádám művészeti praxisával párhuzamba állítsuk az anyagtalan világ anyagi leképezésével kísérletező művészeti irányzatot, a poszt-internet artot, de a képlet nem ilyen egyszerű. Ulbert is előszerettel alkalmaz digitális technológiát egyes művei létrehozásakor, és reflektál a digitális materializmusra, de nem szűkíti le munkásságát az anyagtalan koncepcióknak formát adó digitális technológiára és az arra való reflektáltságra. Ő szerényen inkább vitális materialistának tartja magát. Ulbert a technológiai evolúcióban rejlő lehetőséget, a digitális pontosságot, 3D nyomtatóval készített tárgyegyütteseiben is szereti kijátszani. Inkább absztrakt, durva és nyers formákat alkot, mint, hogy a valódi tárgyak tökéletes replikáit állítsa elő újra. Helyspecifikus installációinak, szobor-együtteseinek minden eleme összefügg egymással, mint egy nagy háromdimenziós kollázs. Elsősorban assemblageok-ban és videóinstallációkban gondolkodik. Művei rétegzettek és többértelműek, amelyekkel célja egy saját belső történet felállítása, ahol a felhasznált médiumoknak megvan a maga szerepe. A szobrok a belső történet díszletei, a kétdimenziós képek az illusztrációi, a videó pedig a művész számára fontos jelenetet ábrázol a kindulási pontot adó történetből. Igyekszik kerülni bármifajta referencialitást DIY formavilágú műveiben és minél jobban összefésülni a tartalmat és a látványt, kiragadni azokat mindenfajta történeti kontextusból. Amit nála látunk, az az, ami. Minden alkotás a maga itt és mostjában értelmezendő, miközben olyan absztrakt, fenséges és egzisztencialista témákat jár körül, mint az ember természethez való viszonya, az anyag átalakításának lehetőségei, a pszichológiai jelenség egy formában, vagy a természet hibrid megjelenése a különböző kultúrákban. Kedvenc anyaga a kókuszdióháncs és a gumi. Ezek nagy valószínűséggel jelennek meg az alkotói folyamat során a mű valamely részletében. A gumi azért esszenciális anyag számára, mert organikus, ezáltal a természethez köthető, ezenkívül alakvál-tó, transzformális és metamorf, amelyek szintén kulcsfogalmak Ulbertnél.

A plazmacitás problémaköre is újra és újra visszatér munkásságában, amellyel egy számára fontos orosz filmrendező, Szergej Eisenstein is sokat foglalkozott a 40-es években Disney és karakterei kapcsán. Ulbertet is foglalkoztatja a dinamikus alakváltás szabadsága, az az állapot, amikor még nincs kialakult és megcsontosodott formája az antropomorf karakternek, hanem, mint egy ősi protoplazma, még bármivé változhat. Ez az alkotó teljes szabadsága, annak a képessége, hogy karakterei múlékonyságát, kettős vagy összetett természetét, esetleg metaforikusan a hangulatukat érzékeltesse.

Le Roi Sauvage 2

© A művész engedélyével

Ezt a témát a Spiritus Bestiae Faber című sorozatához kapcsolódó festményciklusban dolgozta fel, majd úgy döntött felhagy a festészettel, mondván, ha valaki egy festményt néz, akkor önkéntelenül is a festészet története felől közelít a műtárgyhoz. Véleménye szerint a festmény maga is erősíti a determinált befogadást, hiszen mindig az időben előtte levőkre reflektál. Nála a médium csak egy eszköz a tartalom legoptimálisabb megjelenítésére. A plazmacitás-elmélet bemutatására pedig a legalkalmasabbnak a festészet tűnt. A kétdimenziós képeket olyan algoritmusoknak tekintette Ulbert, amelyek egy köztes állapotot jenelítenek meg: “amik még éppen nem valamik, de már pont nem semmik”. Figyelme így a szobrászatra terelődött, mert szerinte a szobrászat nem ilyen determinált. Ha az ember találkozik egy lezárt testtel, akkor azt elfogadja, és nem a történetét kérdezi, hanem azt, hogy, “Ki vagy?”.

Ulbert Ádám Budapesten született 1984-ben. Filmszakon és kulturális antropológia szakon tanult az ELTE-n, BA diplomát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett. 2014-ben végzett a Sandberg Institute-on, Amszterdamban. 2016-ban a Rijksakademie van beeldende kunsten ösztöndíjasa a Mondrian Fond jóvoltából. Csoportos és egyéni kiállításai voltak többek között a tel-avivi Center for Contemporary Artban (2012), a Collegium Hungaricum Berlinben (2012) és a zágrábi Museum of Contemporary Artban (2014). 2015-ben Budapesten az Art plus Textben és a Deák Erika Galériában szerepelt.

,,Millenniumi gyűjtők”

Henry Codax at Martos Gallery (2012). Photo: courtesy of Martos Gallery.

 

Írta: Tamás Sándor Soma

Az Artnet nemrég megjelent cikke egy új gyűjtőgeneráció szokásait veszi számba.

Az elkövetkezendő pár évben hatalmas összegek, dollártízmilliárdok cserélnek gazdát. Ennek a vagyonnak nagy része öröklés útján kerül új kézbe, az örökösök jelentős hányada olyan fiatal felnőtt lesz, aki 1980 és 2000 között született. A tőkefelszabadulás leginkább az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Ázsiában lesz figyelemreméltó.

Már ma is számos vállalkozás épít ezekre a tehetős fiatal vásárlókra, a későbbiekben viszont egészen biztosan bővülni fog azon szolgáltatók kőre, akik kifejezetten ezt a korcsoportot célozzák meg.

A Wall Street Journal, illetve a New York Times témába vágó írásai alapján az Artnet közölt egy rövid összefoglalót arról, hogy milyen szokások is jellemzik az úgynevezett ,,millenniumi gyűjtőket”.

Ezt a fiatal társadalmi csoportot nagyban meghatározzák a technikai eszközök, az internet. Fontos leszögezni, hogy nem minden tehetős fiatal kezd el műalkotásokat vásárolni, náluk is nagyon lényeges szerepe van a családi hagyománynak, vagy valami másféle ingerenciának, ami az illetőt elindíthatja a műgyűjtés felé.

michael

Michael Xufu Huang with Amalia Ulman at Art Basel in Basel.
Photo: via Instagram/Michaelxufuhuang.

 

Még a legvagyonosabb fiatalok is mérsékeltebb összeghez férnek hozzá, mint az idősebb generáció gyűjtői, így legtöbbször olcsóbb árkategóriájú alkotások vásárlásával kezdik építeni kollekciójukat. A ,,millenniumi gyűjtők” kapcsolatépítése, tudásszerzése is eltéréseket mutat, hiszen elsődleges információszerző platformjuk az internet, a közösségi oldalak. Ez azt is jelenti, hogy sokkal gyorsabb az információáramlás, több emberrel tudják tartani a kapcsolatot, aminek a művészeti világban is nagy jelentősége van. Számos galéria és aukciósház az online vásárlási felületek megnyitásával akarja elérni a fiatal vásárlókat, ugyanakkor ennek a generációnak is nagyon fontos a tárgy személyes megtekintése. Az online és a hagyományos vásárlás nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a vizsgált korcsoportnál.

Lényeges eltérés az idősebbek gyűjtési szokásaival szemben az is, hogy sokkal nagyobb kockázatot szeretnek vállalni, azáltal, hogy nem szokványos műnemeket, fiatal művészek alkotásait vásárolják. Legtöbbjük el is ad néha a vásárolt tárgyakból, az így nyert hasznot pedig visszaforgatják a gyűjteményépítésbe. A fiatal gyűjtők az információ könnyű hozzáférhetősége ellenére kevesebb művészettörténeti tudással rendelkeznek, ami nem is meglepő, hiszen az ilyen jellegű tudás elsajátításához jelentős időráfordítás szükséges.

Mi sem bizonyítja jobban ennek a generációnak az egyre növekvő művészeti befolyását, mint az, hogy olyan világhírű intézmények készülnek nekik külön VIP programokkal, mint például a Guggenheim, a MOMA, vagy a Whitney Múzeum.

“Fontos hogy megmutassuk a világnak a tehetségeinket.”

Interjú Deák Erikával

Deák Erika a magyarországi kortárs műkereskedelem meghatározó szereplője nemrég nyitott galériát Münchenben. Az Erika Deak Contemporary Munich elnevezésű intézmény egyelőre egy kísérleti kiállítótér, először Szűcs Attilát mutatta be a közönségnek, majd Nemes Márton és Bak Imre művei is láthatóak lesznek a Bajor fővárosban.

Az interjút Tamás Sándor Soma készítette

A Deák Erika Galéria programjában kezdetektől fontos volt a külföldi jelenlét, a vásárokon való részvétel. Ennek a gyakorlatnak egyfajta továbbélése, következő lépcsőfoka a müncheni galéria is?

Igen. Úgy döntöttem, hogy idén egyetlen nemzetközi vásáron sem veszek részt, megnézem, hogy funkcionálhat-e egy galéria anélkül. A döntésemnek több oka is van, az egyik, a legfontosabb természetesen a müncheni kiállítótér megnyitása.

Hogyan alakult ki a munkakapcsolat a müncheni partnereddel? Közösen találtátok ki a kiállítótér ötletét? Sikerült az általad kialakított koncepciót teljesen megvalósítani?

Az egyik legjobb és legrégebbi barátom Münchenben él a családjával, egy tv társaság igazgatója. Évek óta beszélgetünk arról, hogy jó lenne többet találkozni, és talán együtt is dolgozni. Ő mutatott be Sven Meyernek, aki egyébként egy nagyon menő zenei producer, és hosszú beszélgetések után úgy döntöttünk mi hárman, hogy belevágunk a közös munkába. Svennek is régi vágya volt, hogy galériázzon, úgyhogy az addig csak irodának használt schwabing-i munkahelyét kicsit átalakítottuk, és egyelőre havi ritmusban váltjuk a kiállításainkat. Ő Kunstklang néven szervez alapvetően a zenéhez közel álló kiállításokat, én pedig a saját, magyar programom futtatom Münchenben. Mindent egyeztetünk, mindent közösen fizetünk, év végén pedig majd leülünk és megbeszéljük, hogyan tovább. Ez alapvetően egy örömprojekt, addig csináljuk majd, amíg mindenki jól érzi magát benne.

Magyarországi galériák külföldi szereplése rendkívül hasznos a magyar művészetnek is. Tudnál erről pár szót mondani, szerinted milyen előnyök rejtőzhetnek egy ilyen lehetőségben a tágabb kortárs magyar művészet vonatkozásában?

Fontos a kommunikáció, fontos, hogy megmutassuk a világnak a tehetségeinket. A vásárok egy magyar galériának azért kikerülhetetlenek, mert hozzánk nem járnak hetente a híres kritikusok, kurátorok és gyűjtők, más lehetőségünk ebben a pillanatban nincs arra, hogy láthatóak legyünk.

Szűcs Attila után Nemes Márton alkotásai lesznek láthatóak Münchenben, akinek, ha jól tudom ez lesz az első egyéni külföldi bemutatkozása. A későbbiekben is szeretnél kiállítási lehetőséget adni fiatal, még kevésbé ismert művészeknek a fiókgalériában?

Természetesen, bár amikor egy művész munkáit először látom nem az a lényeg, hogy hány éves, hanem hogy megszólít-e a látott műtárgy vagy nem. Tudom, hogy nem szép dolog ezt mondani, de a kor igazából másodlagos.

A német közönség kétségtelenül fogékonyabb a kortárs művészetre, és így nagyobb vásárlóerőt is jelent. A német és a magyar árképzéssel kapcsolatban mi a gyakorlat, van-e különbség a kettő között?

Igen. Németországban sokan fogékonyak a kortárs művészetre, nálunk sajnos egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a vásárlást. A felhalmozott tőke nagysága nálunk nincs arányban az intellektussal. Árképzésben nincs, nem lehet különbség, hiszen nagyon könnyen átjárható világokról beszélünk.

A müncheni fiókgalériában Szűcs Attila kiállítását milyen tapasztalatokkal zártátok, hogyan fogadta a német közönség, hogy nem csupán a vásárokon találkozhat a Deák Erika Galériával?

Nagyszerű volt a fogadtatás, többen írtak róla, rengetegen látogatták, szerették Attila képeit. Én magam is izgalommal várom a folytatást.

Offline maybe, Maybe offline

Szerző: Szilágyi Róza Tekla

Új év, új élet. Január elseje óta patakokban öntöm magamból az újévi fogadalmakat: több könyv, több film. Idén meglovagolom az információs társadalom cunamiját, sőt, eggyé válok vele. Több színház, több mozgás, több nyugodt perc az információáram befogadására. Idén többször sétálok nagyot a kutyával és végre megveszem az első igazi téli cipőm. Idén megnézek minden kiállítást. Még több megnyitóra megyek el, mint tavaly. Vagy inkább kevesebbre. Sőt, elvetem a súlykot: mi lenne, ha egyáltalán nem mennék el egyetlen kiállításra sem?

Tasnádi József: Joyride (2015) @ Horizont Galéria kép forrása: https://www.facebook.com/artlocatorapp/photos/a.783092015118928.1073741829.77954 5818806881/934893659938762/?type=3&theater

Tasnádi József: Joyride (2015) @ Horizont Galéria kép forrása: https://www.facebook.com/artlocatorapp/photos/a.783092015118928.1073741829.77954 5818806881/934893659938762/?type=3&theater

Lemaradnék a megnyitók műanyag- és üvegpoharakban prezentált borairól, a Capa Központ Madonna koncerteket idéző vernissage-tömegeiről, a Ludwig pacsulifelhőiről, a Trapéz mennyeien finom DIP-jeiről. De vajon lemaradnék-e a művészetről?

Vajon mindent élőben kell látnom? Kérdéses, hogy kevesebbet tudnék-e a hazai kortárs művészeti szcéna történéseiről és friss műremekeiről, ha csupán a galériák Facebook oldalain megjelenő eseményfotókból és kiállításenteriőrökből táplálkoznék. Kevesebbet érne az én élményem, hogyha a kortárs művészetet is a művészettörténész-képzés metódusa, a képek habzsolását segítő online és könyvbeli reprodukciókból ismerném? Ha Tasnádi József Joyride-ja hirtelen egy fiókba kerülne Francis Bacon Tanulmány Velázquez X. Ince pápa portréjához című munkájával. Mindkettőt szeretem – bár a jó művészettörténésznek nincs ízlése, hallottam már többször -, de egyikkel sem tartózkodtam egy galériatérben. Egyiket sem láttam a saját szememmel, csupán egy másik művészetkedvelő lencséjén keresztül.

Érték- és teljesítményorientált világunkban hamar felmerül a kérdés: miben rejlik a művészet értéke? Egyenlő-e azzal, hogy a műtárgy teljesíti az elvárásaimat – hiszen naív lennék azt feltételezni, hogy elvárások nélkül érkezem egy kiállításra. (Vagyis bocsánat, mától ez talán úgy helyes: nyitok ki egy új böngésző-ablakot.) A saját szememmel, teljes valójukban látott műalkotások eredetisége adná a művészettől elvárt élmény-faktor jelentős százalékát avagy ez az eredetiség-tényező kiiktatható?

Francis Bacon: Tanulmány Velázquez X. Ince pápa‐portéjához (1953) kép forrása: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/prope deutika/bacon_ince.jpg

Az interneten nem kell sorbaállnom, a megkedvelt alkotás egy képmentés következtében pillanatok alatt a számítógépem memóriájában landol, így az enyémre már nincs is szükség. Viszont itthon az íróasztalomnál nem is készülnek rólam túlszaturált és jólöltözött képek a Gallery People instagram közösségi oldalára. Sebaj, az új profilképet elengedem, örülök az azonnal osztályozható és rendszerezhető tudáselsajátítás lehetőségének.

Pierre Huyghes: Untilled @ Documenta(13) kép forrása: https://i.ytimg.com/vi/fmF1pfCwvAQ/maxresdefault.jpg

Az interneten nem látom a textúrák és faktúrák játékát, nem mindig lehetek biztos abban, hogy én vagyok vajon magasabb vagy a szobor, sőt Pierre Huyghe méheinek zümmögését sem hallom, mikor az Untilled képeit nézegetem. Ha az interneten pótolom a kimaradt személyes élményt, akkor nem lesz tele a fiókom kiállítási handoutokkal és kevesebbet költök a múzeumshopokban. Lehet, hogy így idén tényleg megveszem az első igazi téli cipőm?

Azt mondják, egy idegen szóval minél többször találkozik az ember, annál mélyebben ivódik bele az adott idegen-nyelvi szókészletébe. Ez talán így van a műalkotásokkal is. Minél többször találkozom valamivel, annál inkább “beleég a retinámba”. A kérdés csak az, hogy a nagy találkozásnak feltétlenül a kiállítótérben kell megtörténnie avagy elég, hogyha az ember időt és energiát rászánva nekiindul az internet és a sokszor poros könyvespolcok felfedezésének?

Felvétel indul! – Új életre kel a Kodak Super 8

Super_8_LCD_White

Szöveg: R.G.

Bár a technika rohamléptekben fejlődik, egyre nagyobb a bakelit lemezek, az analóg fényképezőgépek vagy éppen a hagyományos filmmel működő kamerák kultusza. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a Kodak 1965-ben bemutatott Super 8 filmmel működő kamerája.

Super_8_Side_B_Black

A legendás kamerát 1982-ben, nem sokkal a videó megjelenése után vonták ki a forgalomból, ám újragondolt változatát múlt héten mutatta be a gyártó az Egyesült Államokban. A hibrid – analóg és digitális – technikával készülő ikonikus tárgyat a svájci dizájner, Yves Behar gondolta újra hagyományos feketében, menő hófehérben, temérdek technikai újdonsággal felturbózva, de az eredeti filmezési élményt megtartva. Bár a kamera csak néhány hónap múlva lesz kapható, Christofer Nolan, Quentin Tarantino és Steven Spielberg már a rajongók között szerepel.

Divat a sütőből! – Az Issey Miyake legfrissebb Botanical Delights kollekciója

IM_2015dec25_01-1

Szöveg: R.G.

Az Issey Miyake név korántsem csupán egy felkapott luxusmárkát takar, de egy innovatív designlabort is, amely minden évben tovább feszegeti a divat határait. A legújabb darabokat például a különleges trópusi növények faktúrája és színei ihlették, ám az igazi unikum az anyag maga és a gyártási metódus: a Baked Stretch.

A kiszabott alapanyagra először függőleges vagy vízszintes hullámvonalak mentén ragasztócsíkokat préselnek, majd a csíkok közé kék, zöld, pink vagy sárga festéksávok kerülnek. Az így előkészített matériát csak betolják egy speciális sütőbe. Az extrém magas hőmérséklet hatására a ragasztós sávok kiemelkednek az anyag síkjából, és egy második festés során eltérő árnyalatot kapnak. A végeredmény pedig? Plasztikus, színpompás és dinamikus.

IM_2015dec25_02

A japán divatcéget azzal a céllal hozta létre névadója a hetvenes években, hogy új lehetőségeket kísérletezzen ki a divat világában. A márka nevéhez köthető az A-POC (A piece of cloth) koncepció, amely ránézésre egy egyszerű, hengerben kapható, kötött cső, amelyből a vásárló egy olló segítségével maga alakítja ki pólója végleges formáját. A néhány évvel később készült 132.5 Issey Miyake sorozat különlegességét a bonyolult hajtogatási technikákból adódó izgalmas geometria adja: a ruhák kétdimenziós origami tárgyakból egyetlen mozdulattal varázsolhatók a hajtásokat megőrző látványos darabokká, speciális rítussá avatva az öltözködést.

Magazin az alkalmazásban

 

A magazin első számának néhány cikkét megjelentetjük az alkalmazásban. Minden héten más és más cikk, amit az Artlocator Magazin menüpontban találtok meg! Minden héten friss tartalom, minden héten másik cikket olvashattok az alkalmazásban. Jó olvasgatást!

Man – Portré Kiss Adriánról, szerző Heszky András


Minden az alkalmazásról ITT!

Minden a magazinról ITT!

Akos V – Drought Affected Areas Mixtape (for Artlocator / Omnivore Gallery)

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/239677209″ params=”auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true” width=”100%” height=”450″ iframe=”true” /]

Az Omnivore Gallery karácsonyfája alatt idén Akos V mixe volt az egyik legszuperebb ajándék.

Topogjunk és bólogassunk együtt, mi ezzel kívánunk mindenkinek boldog új évet!

Hogyha rajongani szeretnétek és további topogásra vágytok:
https://soundcloud.com/akosv

Artlocator Contemporary Art Guide issue no2

12339351_912401855521276_6766603734006097308_o

Elkészült legújabb mini kiadványunk, a Kortárs művészeti vezető legfrissebb száma!

Az Artlocator csapatának kortárs művészeti iránytűje egy igényes kivitelű ingyenes összeállítás, amely időről időre megismertet a leggyakrabban használt fogalmakkal, irányzatokkal, bemutatja azok legfontosabb nemzetközi és hazai képviselőit. Emellett elkalauzol a legfontosabb fővárosi galériákba is. A december 16-án bemutatásra kerülő legújabb számban megismerkedhetsz az assemblage fogalmával, megtudhatod mit takar a pop art, s beavatunk a a post-painterly abstraction és a lyrical abstraction jellemzőibe, sőt az is kiderül mire jó a kiállítótér és a múzeum!

 

 

Itt tudod beszerezni:

acb – VI. ker., Király u. 76. F. 14
Art+Text – V ker., Honvéd u. 3.
Capa Központ – VII ker., Nagymező u. 8.
Chimera Projekt – VII ker., Klauzál tér 5
Deák 17 – Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria – V. ker., Deák Ferenc utca 17., I. emelet
Deák Erika – VI ker., Mozsár u. 1.
Fuga – V ker., Petőfi Sándor u. 5.
Horizont – VI ker., Zichy jenő 32.
Inda – VI ker., Budapest Király u. 34.
Kisterem – V ker., Képíró u. 5.
Knoll – VI ker., Liszt Ferenc tér 10.
Labor – V ker., Képíró u. 6.
Ludwig Múzeum – IX ker., Komor Marcell utca 1.
Neon – VI ker. Nagymező utca 47. 2. emelet.
NextArt – V ker., Aulich utca 4-6.
Omnivore Gallery – VII. ker., Kertész u. 4.
Platán Galéria és LATARKA – VI ker., Budapest, Andrássy út 32.
supermarket – V. ker., Vitkovics Mihály utca 3-5.
Szatyor Galéria – XI ker., Budapest, Bartók Béla út 36.
Tesla.Kult – Kazinczy utca 21 1075 Budapest
Toldi Klub – Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 38, 1054
Trafó – IX ker., Lilliom u. 41.
Trapéz – V ker., Budapest Henszlmann Imre u. 3
Új Budapest Galéria – IX ker., Budapest, Fővám tér 12-11.
Viltin – VI ker., Vasvári Pál u. 1.
Vintage – V ker., Magyar u. 26