A legizgalmasabb látogatható alkotói műtermek

Egy múzeum vagy galéria atmoszférájában megtapasztalni a művészetet olyan általános gyakorlat, amit mindennap átélhetünk, de amikor egy művész stúdiójába kaphatunk betekintést, az sokkal közvetlenebb és különlegesebb kapcsolatot eredményezhet a művésszel és műalkotásaival egyaránt. Ritka alkalom az olyan, amikor bepillanthatunk egy-egy híres alkotó műhelyébe, de szerencsére sok olyan ma is látogatható otthonnal és műteremmel találkozhatunk, melyek egykor neves művészek kreatív birodalmai voltak. Ezek a otthonok és alkotóházak sikeresen kiállták az idő próbáját és eredeti állapotunkban várják az érdeklődőket a világ minden tájáról.

Auguste Rodin house © Photography: Aconcagua

Auguste Rodin villája – La Villa des Brillants, Meudon, Franciaország

Rodin 1895-ben vásárolta meg a Párizs külvárosában elhelyezkedő, vörös téglás villát, amely a következő századra a helyi művészet központjává nőtte ki magát. A később szinte zarándokhellyé előlépett birtokon a művész barátai és követői személyesen róhatták le tiszteletüket az akkor ötvenöt éves mester előtt. 1917-ben bekövetkezett halála után Rodint a ház kertjében temették el.
A villa mai állapota olyan, mintha a szobrász maga hagyta volna ott a látogatóknak: a korabeli fotográfiáknak köszönhetően az élettér és alkotóhelyiség eredeti állapotban mutatkoznak meg. A birtokért felelős Musée Rodin gyűjteményében olyan monumentális alkotások szerepelnek, mint a Porte de l’Enfer című szobor, amely Dante Isteni színjátékának poklát ábrázolja.
Rainer Maria Rilke, aki egy időben Rodin asszisztense volt, így írt a helyszínről feleségének, Clara Westhoffnak címzett levelében:

“Maradandó benyomást kelt a káprázatos, fehér szobraival, melyek üvegajtók mögül figyelnek, mint lények egy akváriumból”.

Claude Monet house © Photo: Ariane Cauderlier

Claude Monet birtoka – Giverny, Franciaország

Ha valaki vágyott valaha arra, hogy egy festményben sétáljon, annak érdemes ellátogatnia az apró normandiai faluba, Giverny-be, ahol Monet negyven évig lakott. Az Epte folyó mellett elterülő birtokán alakította ki gyönyörű és egzotikus kertjét, melynek vízililiomai nagyban hozzájárultak a művész világhíréhez. Monet egykori otthonában a falak és a bútorok élettel teli színei a leglenyűgözőbbek: a belső térben a pasztellszínek mellett a kék, a sárga és a zöld legkülönbözőbb árnyalatai is megjelennek. A berendezésért természetesen Monet személyesen felelt: a színeket úgy választotta ki, hogy passzoljanak szeretett palettájához.
Virtuális túra ITT!

Casa Dalí © Photography: Alberto Gonzalez Rovira

Casa Dalí – Portlligat, Spanyolország

A Figueres városából származó Dalí 1930-ban egy apró halászházat vásárolt a közeli Portlligat vízparti faluban. A földszinti térbe egy apró étkezőt, stúdiót és hálószobát tervezett, ahonnan lépcső vezetett fel az apró konyhába és fürdőszobába.

“Azt szerettem volna, ha minden jó és kicsi. Minél kisebb, annál méh-szerűbb” – írta önéletrajzában.

Az elkövetkező negyven évben ez a terv gyökeres változáson ment keresztül, mivel a falu lett a művész legfőbb inspirációs forrása és első számú rezidenciája. Ennek köszönhetően a ház is egyre növekedett, akárcsak egy biológiai képződmény. Napjainkban az alkotóház tele van Dalí műveivel, kincseivel és inspirációul szolgáló tárgyaival. Virtuális túra ITT!

Donald Judd block © Judd Foundation

Donald Judd tömbje – 101 Spring Street, New York, USA

Donald Judd, a minimalista mozgalom egyik kiemelkedő alakja 1968-ban vásárolta meg a Spring Street-i ötemeletes öntöttvas épületet, mely egykor ruhagyárként funkcionált. Miután Judd tulajdonába került a ház, először privát stúdióként funkcionált, majd lassan élettérré változott, így magánélete és művészete szabadon összefolyhatott a ház tereiben. Mivel nem akarta megtörni a hatalmas üvegfelületek varázslatos látványát, a funkcionális helyiségeket külön csoportosította, így a konyha, a fürdőszoba és a könyvtár egy-egy emelet északkeleti sarkában helyezkedik el.
Az olyan múzeumi műalkotások mellett, mint Dan Flavin neon szobrai vagy Duchamp hólapátja – En prévision du bras cassé – mellett a Judd mindennapi életét meghatározó tárgyak is bemutatásra kerülnek a házban.

La Casa Azul © Photography: Rod Waddington

Frida Kahlo háza – La Casa Azul, Coyoacán

A Casa Azul-t, azaz Kék Házat Frida Kahlo édesapja építette 1904-ben, így Frida egész életét itt élte. A házat négy évvel halála után, 1958-ban alakították múzeummá, így a látogatók mindent olyan állapotban láthatnak a szobákban, ahogy Kahlo hagyta még életében. A ház nem csak Diego Riverával való szenvedélyes és botrányokkal teli kapcsolatát idézi fel, de élete többi szerelmének is emléket állít. A helyiségek olyanok, mintha nem fogna rajtuk az idő: a kanárisárga és királykék falakat Kahlo kész és befejezetlen alkotásai díszítik, melyek mellett Lenin és Mao Ce Tung portréi is megjelennek. A művész ruhái a gardróbban lógnak, tolószéke a fal mellett pihen, még Kahlo hamvai is ki vannak állítva egy urnában. Virtuális túra ITT!

Georgie O’Keefe house © Georgia O’Keeffe Museum

Georgia O’Keefe háza – Abiquiu, New Mexico, USA

A Georgia O’Keefe egykori otthonául szolgáló 465 négyzetméteres terület – melyet 1935-ben vásárolt meg – az új-mexikói terrakotta tájban helyezkedik el. A művész elmondása szerint egy fekete ajtó adta a késztetést arra, hogy megvegye az ingatlant. A vásárlás után összesen tizenhárom évébe telt, mire lakhatóvá tette a házat. A stúdió és a lakás a művész alkotásainak hangulatát viszik tovább – letisztult formák és színek, természetes anyagok és puritán berendezés jellemzik a tereket. Az ingatlan csak bejelentkezéssel látogatható.

Louise Bourgeois home © Pinterest

Louise Bourgeois otthona – 347 West 20th Street, New York, USA

Louise Bourgeois, a nagyszabású szobrairól és installációiról, valamint festményeiről és nyomatairól is egyaránt híres francia-amerikai művész 1962-ben vásárolta meg művészettörténész férjével, Robert Goldwaterrel közösen a chelsea-i ingatlant. A műterem először csak a pincét foglalta el, majd később a ház többi részére is kiterjedt: Bourgeois tizenegy évvel párja halála után művészeti stúdióvá alakította a házat és az összes szobát alkotásaival rakta tele. A The Easton Foundation, melyet Bourgeois hozott létre 1980-ban, hét évvel a művész halála után nyitotta meg a látogatható műteremházat. A házban a művész ruhái, kabátjai, könyvei és magazinjai is megtalálhatóak a könyvespolcon, illetve szekrényekben, pont, ahogy egykor hagyta őket.

A New York Times szerint a ház egyértelműen “bohém elavulásnak” indult, de fénykorában vasárnapi szalonként funkcionált: az érdeklődő barátok és ismerősök szabadon meglátogathatták Bourgeois-t, aki fiatal művészeket is gyakran fogadott, hogy véleményt mondjon munkáikról. A látogatás részletei az alapítvány honlapján olvashatók.

Pollock-Krasner house © Pollock-Krasner House and Study Center (c) Stony Brook University

Pollock-Krasner ház – East Hampton, USA

A 1879-ben épült és 1945 novemberében megvásárolt házban a művészpár alkotásait bemutató állandó kiállítás mellett kortárs tárlatok is rendszeresen helyet kapnak. A birtokra látogatók megcsodálhatják a pár egykori bútorait, használati és dísztárgyait, vagyis mindennapi életük tárgyi bizonyítékait. A stúdiótér – azaz a lakóház melletti pajta – fapadlója az ikonikus Pollock képek színhelye, mely szó szerint vászonként szívta magába a rá csöpögő festéket. Itt készültek Jackson Pollock azon ikonikus képei, melyek a modern művészetet forradalmi változásnak vetették alá.

“A padlón kényelmesebb. Közelebb érzem magam, jobban a festmény része vagyok, mivel így körbe tudom sétálni, mind a négy oldalról meg tudom közelíteni és szó szerint a festményben lehetek.”

A művész 1956-ban bekövetkezett halála után felesége, Lee Krasner vette használatba a műtermet, ahol élete végéig dolgozott.

Pierre-August Renoir summer home © Centre Culturel du Coté des Renoir. Photography: Sylvain Bordier

Pierre-Auguste Renoir nyári otthona, Essoyes, Franciaország

2017. június 3-tól szabadon látogatható az impresszionista festő Essoyes-i otthona, ahová 1896-tól 1919-ben bekövetkezett haláláig minden nyáron ellátogatott feleségével, Aline Chargiot-val. A birtok teljes felújítására egy millió eurót fordított a francia kormány, a századvégi belső terek és kertek megóvása érdekében. A birtokon Renoirnak a kertben berendezett művészeti stúdiója is látható.

Joan Miró house © Alexandra Moss

Joan Miró – Mallorca, Spanyolország

A biomorfikus szobrairól és absztrakt kompozícióiról híres spanyol festő, szobrász és grafikus gyerekkorában sok időt töltött Mallorcán élő nagymamájánál. Amikor úgy döntött, hogy a nyüzsgő nagyvárosból, Barcelonából véglegesen a nyugodtabb Mallorcára költözik, sok addigi művét megsemmisítette, ezzel egy új alkotói időszakot nyitva életművében.
A Fundació Pilar i Joan Miró a műterem védelméért jött létre, példát mutatva ezzel és inspirálva a következő generáció művészeit. A birtok nem csak a stúdiót, de a ‘Son Boter’ házat is magában foglalja. A 18. századi mallorcai nyaraló Miró egykori lakóháza mögött helyezkedik el, melyet azért vett meg, hogy nagyobb és monumentálisabb munkáit végrehajtsa. Napjainkban a garázs kreatív workshopoknak ad helyet.

Francis Bacon home © SUITCASE Magazine

Francis Bacon – Dublin, Írország

Hat évvel Miró halála után, 1992-ben egy csapat régész, kurátor és restaurátor a művész egész londoni stúdióját elköltöztette The Hugh Lane-be, amely egy művészeti galéria Bacon szülővárosában, Dublinban. A tér – ahol Bacon három évtizedig lakott és alkotott – maximálisan az eredeti stúdió mására készült el, azaz pont olyan rendetlenül, ahogy a művész hagyta. Bacon rendszeres ivászatai és kicsapongásai egyértelmű nyomot hagytak a téren, a festékeken és ecseteken. A dublini rekonstrukció a fizikális struktúrától a koszmennyiségig mindent pontosan lemásolt. A helyiségben saját fotográfiáitól kezdve félig tönkretett festményeken át vázlatokkal is találkozhatunk, de még az ajtón és falakon kikevert festékek nyomait is meghagyták a stúdióban. A tér áthelyezése mellett a tárgyakról készített részletes katalógus is rendhagyó gyakorlatnak számít a múzeum történetében.

René Magritte home © Mattia Camellini

René Magritte – Brüsszel, Belgium

A szürrealista művész, Magritte brüsszeli otthonában – mely a 135 Rue Esseghem cím alatt található – rendszeresen rendezett összejöveteleket művész barátai számára. Olyan rendszeresen, hogy a ház a belga szürrealisták bázisaként funkcionált. Itt festette legtöbb gondolkodásra késztető, izgalmas alkotását, melyekhez gyakran saját háztartási tárgyai adták az inspirációt.
Magritte és családja 1954-ben költözött ide, majd miután a lakást számos albérlő lakta, a múzeum az 1990-es években megvásárolta és elkezdhette visszaalakítani a helyiségeket. Történelmi dokumentumok felhasználásával – aukciós jegyzékek, fényképek, interjúk – a René Magritte Ház Múzeum újraépítette a stúdiót úgy, ahogy az a művész idejében kinézett. A múzeum emeletén Magritte festményei, egykori eszközei és állványai találhatóak egy állandó kiállítás formájában. A tervek szerint a szomszédos ház tágasabb tereiben hamarosan a művész 650 festménye is látható lesz.

Untsch Kata

2017 legfontosabb művészeti mozzanatai

Megrendezésre került az 56. Velencei Biennálé

Phyllida Barlow – “folly” @ British Pavilion I ©Phyllida Barlow + Hauser & Wirth

A Velencei Biennálét egyértelműen nevezhetjük a művészeti világ olimpiájának: az országokat képviselő pavilonok a stadionok, ahol a különböző nemzetek felvonultatják legtehetségesebb művészeiket. Az 1895 óta kétévente megrendezésre kerülő esemény a kortárs művészet egyik legfontosabb megjelenési platformja, mely alól az idei rendezvény sem volt kivétel. Az egyik legnépszerűbb installációként bátran kijelölhetjük Phyllida Barlow színpompás és monumentális „folly” című munkáját, melyet hatalmas várakozás övezett, mivel az alkotás a 73 éves művésznő fenomenális karrierjének reneszánszaként is értelmezhető.

Damien Hirst – “Treasures from the Wreck of the Unbelievable” at Palazzo Grassi/Punta della Dogana

A másik legfelkapottabb installáció Damien Hirst munkája volt, aki ’Treasures from the wreck of the unvelievable’ című munkáját állította ki a Palazzo Grassi és a Punta della Dogana közti térben. A komplex sorozat egy hatalmas, ’Unbelievable’ névre keresztelt hajó ősi roncsainak történetét mutatja be úgy, hogy értékes rakományát művészeti kontextusba helyezi. A kollekció legmonumentálisabb darabja a Demon with a bown című, 18 méter magas kolosszus volt, melyet a Biennálé látogatói legtöbbször publikáltak az Instagram felületén.

Carolee Schneemann kapta az Arany Oroszlán díjat

Carolee Schneemann. ©Patrick McMullan.

A Velencei Biennálé első napján tartott ceremónián vehette át a teljes életművért járó elismerést Carolee Schneemann. Az 1960-as évek feminista performansz művészetének egyik legfontosabb előfutára a mai napig aktív, a MoMA PS1 kiállítóterében októberben nyílt kiállítása ’Kinetic Painting’ címmel. Ez volt Schneemann első átfogó életműkiállítása, mely 60 éves karrierjét alaposabban feldolgozta. A MoMA kiállítótere több, mint háromszáz munkát mutatott be, melyek közt szerepeltek ritkán látott, félig absztrakt festmények az 1950-es évekből, fluxus-által inspirált kollaborációk az 1960-as évekből – úgy, mint a Meat Joy című 1964-es ikonikus munkája – de a 2000-es évek média művészeti alkotásai is alapos bemutatásra kerültek.

“Schneemann nem csak a művészet definícióját, de a test, a szexualitás és a nemek kérdésében is megváltoztatta annak értelmezését” – nyilatkozta a Biennálé tanácsa.

Charlotte Olympia x Zaha Hadid

Charlotte Olympia x Zaha Hadid accessories © Dezeen

A Charlotte Olympia divatmárka november közepén piacra dobta a tavaly tavasszal elhunyt Zaha Hadid építésszel előkészített kollaborációjának gyümölcseit. A cégalapító, Charlotte Dellal 2015-ben ismerte meg Hadidot, akivel különleges, luxus kiegészítők tervezésébe kezdett. Miután az építész 65 éves korában elhunyt, a Charlotte Olympia Hadid saját márkájával, a Zaha Hadid Design-nal folytatta a megkezdett kollaborációt és idén piacra is dobták a borítéktáskából és magassarkú cipőből álló kollekciót.

Megnyílt a marrakeshi Yves Saint Laurent múzeum

Museum facade. © Fondation Jardin Majorelle Marrakech/Nicolas Mathéus.

A francia divattervező életművét bemutató Musée Yves Saint Laurent Marrakech (mYSLm) 2017 október 19-én nyitotta meg kapuit a nagyközönségnek. Az új intézmény a Pierre Bergé alapítvány bázisaként funkcionál, azaz a divat nagymesterének legfontosabb alkotásainak ad otthont: szám szerint 5.000 ruhadarabot, 15.000 haute couture kiegészítőt, valamint több ezer vázlatot és válogatott tárgyat őriz. A négyezer négyzetméteres komplexum – melyet a Studio KO francia építésziroda tervezett – nem csak egy négyszáz négyzetméteres állandó kiállítóteret, de egy százötven négyzetméteres időszakos bemutatóteret, egy százharminc férőhelyes auditóriumot, egy könyvesboltot, egy teraszi éttermet és egy 5.000 könyvet tartalmazó kutatóközpontot is magába foglal. Az épület külső megjelenését a vörös tégla textúrája határozza meg, míg az enteriőr egy luxus haute couture dzseki anyagára emlékeztet: átlátható, bársonyos és végtelenül elegáns hangulatot közvetít.

Leonardo da Vinci a Christie’s legújabb sztárja

Leonardo Da Vinci’s ‘Salvator Mundi’ during an auction preview at Christie’s in Hong Kong, China, 13 October 2017. © Christie’s

Leonardo da Vinci Salvator Mundi című festménye – melyet a ’21. század legnagyobb felfedezéseként’ tartja számon a művészet világa – összesen 450 millió dollárért kelt el a Christie’s new york-i aukcióján, ezzel megdöntve a világ legdrágább műalkotásának rekordját. A Jézust ábrázoló festményt XII. Lajos francia király rendelte a reneszánsz nagymestertől több, mint 500 évvel ezelőtt. Az árverést Jussi Plykkänen vezette, aki egészen húsz percig pörgette a licitet mindaddig, amíg egy telefonos vevő által felkínált 400 millió dolláros ajánlatnál meg nem állt a folyamat. A Salvator Mundi olyan nyilvános aukciókon értékesített, rekord összegű műalkotásokat tudhat maga mögött, mint Pablo Picasso 179,4 millió dolláros Women of Algiers (Version O) című munkája vagy Amedeo Modigliani 170,4 millió dollárt érő Reclining Nude című 1917-18-as festménye.

Elkészült a Billund-i LEGO ház

Lego House, Billund © Bjarke Ingels Group

Fantáziáltatok már arról, milyen lehet egy igazi LEGO házban lenni? Négy év után a Bjarke Ingels-féle LEGO-ház végre a nagyközönség számára is elérhető lett! Nem meglepő, hogy az épületet a dániai Billund városában emelték, mivel eredetileg innen származik a híres építőjáték.  Az intézmény szeptember 28-án nyitotta meg kapuit és azóta családi látogatóközpontként funkcionál, ahol minden korosztálynak garantált szórakozást kínálnak.

„Több éve álmodozom arról, hogy egy olyan helyet hozzak létre, ahol a látogatóknak igazi LEGO élményben lehet részük” – mondta designboom-nak adott interjújában Kjeld Kirk Kristiansen, a LEGO tulajdonosa.

A Bjarke Ingels csoport által tervezett épület 21 egymásra halmozott fehér egységből áll, aminek tetején egy klasszikus 2×4-es LEGO kocka ékeskedik.  A 12.000 négyzetméteres komplexum kül- és beltéri szórakozásnak egyaránt helyet kínál, összesen 25 millió LEGO darab található benne. Az épület számos ’felfedezendő zónát”, két kiállítóteret és négy színkódokkal ellátott játszóteret foglal magában, melyek a különböző kreatív tanulási módszereket szimbolizálnak – a piros a kreatív, a kék a kognitív, a zöld a szociális, a sárga pedig az érzelmi képességeket kívánják stimulálni.

David Hockney, az év egyik sztárja

David Hockney @ his Tate Britain show, 2017

David Hockney 80. születésnapjára saját galériát kapott szülővárosában, Bradford-ban. A David Hockney Galéria július 7-án nyitotta meg kapuit a Cartwright Hall-ban, ami korábban a Bradford Múzeum 19-20. századi brit művészeti gyűjteményének adott helyet. Bradford mellett London is különleges meglepetéssel készült a képzőművész születésnapjára: a Tate Britain nagyszabású retrospektív kiállítást rendezett a galéria nyitása előtt, ezzel tisztelegve a pop-art egyik legmeghatározóbb, ma is élő alakja előtt. A tárlat közel fél millió látogatót vonzott, ezzel megdöntve Damien Hirst 2012-es Tate Modern-ben tartott kiállításának népszerűségét. A tárlat a brit bemutató után a párizsi Pompidou központba utazott, majd novemberben a new york-i Met-ben került bemutatásra.

David Hockney’s iPad art

David Hockey-t a ma élő egyik legismertebb képzőművészként tartjuk számon, aki nyolcvan évesen is igyekszik kiterjeszteni a technikához és médiumához való hozzáállását. 2013-ben művészeti praxisának legújabb fázisaként kerültek napvilágra iPad-del készített alkotásai, melyeket először a san franciscói De Young Múzeumban láthatott a közönség. A digitális technikával való kísérletezés hatására ezután olyan munkákon kezdett dolgozni, melyek radikális perspektívákat és szokatlan formájú vásznakat vesznek alapul.

Ai Weiwei legújabb projektje

Ai Weiwei’s Good Fences Make Good Neighbors art project in Washington Square Park. Photograph: JasonWyche (Public Art Fund)

A kínai származású kortárs installációművésztől nem állnak messze a provokatív, szókimondó műalkotások, minden évben létrehoz jó pár olyan munkát, melyek az aktuálpolitikára és kortárs társadalmi szituációkra reflektálnak. Ez idén sem történt másképp: legnagyobb köztéri projektje – melynek címe ’Good Fences Make Good Neighbors’ – New York városát vette célba, ahol háromszáz különböző installáció segítségével ábrázolta a migráns-kérdést. Az alkotásokkal a művész az amerikai-mexikói határnál lévő kerítés mizériájára és a szigorított migrációs törvénykezésekre reflektált. Ai Weiwei a migránsok kérdéskörével már tavaly is foglalkozott: miután a berlini Konzerthaus épületének oszlopait 14.000 mentőmellénnyel borította be, hogy felhívja a figyelmet többek közt a görög Leszbosz szigetére érkező menekült áradatra, leforgatta Human Flow című dokumentumfilmjét is – amely a Velencei Film Fesztiválon debütált, majd Oscar-díjra jegyezték elő a legjobb dokumentumfilm kategóriában.

Megszületett a Fearless girl

Fearless Girl @ Wall Street, New York City

A március 8-án, azaz nemzetközi nőnapon emelt, azóta ikonikussá vált köztéri szobrot Tali Gumbiner és Lizzie Wilson, azaz a McCann reklámügynökség fiatal kreatív csapata készítette. A bátor és büszke testhelyzetben ábrázolt kislány bronzszobrát a Wall Street már meglévő bikájával szemben helyezték el, így egészítve ki a szobor eredeti üzenetét, amely az, hogy a cégek a jelenleginél több női munkaerőt helyezzenek vezetői munkakörökbe. A Fearless girl szobor majdnem azonnal világszenzáció lett, melyet a nagyközönség Instagram megjelenései mellett a szakmai zsűri is elismert: a Cannes Lion International Festival of Creativity összesen négy Nagydíjjal is jutalmazta a Wall Street legújabb köztéri szobrát.

A zsűri egyik tagja, Wendy Clark – azaz a DDB North America vezérigazgatója – szerint a Cannes-i bizottság egy „friss, bátor, hatásos, inspiráló és maradandó munkát” keresett, amit a Fearless Girl maximálisan be is teljesített. „Szerettük volna, ha a kiválasztott munka ténylegesen megváltoztat és kihívás elé állít egy fontos kérdést és valami olyat produkál, amit nem lehet nem észrevenni.”

 

Untsch Kata válogatása

A művészettörténet leghíresebb férfi barátságai

Bár a ’bromance’ koncepciója csak mostanában lett divatos és népszerű, de a jelenség, ami két férfi közeli barátságára utal, koránt sem újkeletű. A művészek közti barátságok esetében ezek a kapcsolatok kollaborációk és mentori relációk kialakulásához is elvezethet, ami gyakran a felek művészeti alkotásaira is hatással vannak. Ebben a cikkben olyan művészpárokat mutatunk be három évszázadot felölelve, akik megmutatták milyenek az olyan, testvéri szeretettel teli, férfi barátságok, melyek szakmailag is hozzáadnak a két félhez, ezzel bizonyítva azt, hogy az alkotási folyamatot nem feltétlenül kell magányos legyen.

Andy Wahol & Jean-Michel Basquiat

Tseng Kwong Chi – Warhol and Basquiat Sitting, 1987, Eric Firestone Gallery

Jean-Michel Basquiat rövid élete ellenére hihetetlen erős lenyomatot hagyott a művészet történetében. Egy haiti édesapa és egy puerto ricói anya tinédzser fiaként Manhattan falait graffitizte az 1970-es években, majd néhány év leforgása alatt a neo-expresszionista mozgalom egyik vezető alakjává érett.

Andy Warhol, signed Print, Skulls, 1986

Jean-Michel Basquiat and Andy Warhol, Untitled, 1984-85. Photo courtesy Sotheby’s France.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor a 19 éves Basquiat megismerkedett a nála harminc évvel idősebb pop art mesterrel, Andy Warhollal, a két férfi azonnal szoros kapcsolatba került egymással. A két alkotót Bruno Bischofberger műkereskedő hozta össze egymással majd barátságuk olyan közös művekben nyilvánult meg, mint az 1984-5-ben készült Untitled festmény. Ezen az alkotáson Basquiat rajzfilmszerű ábrázolásmódjában egy vérvörös gyomor mellett jelenik meg Warhol halálfejként, ami az idősebb alkotó 1976-os Skulls című szitanyomat sorozatára utal. Victor Bockris könyvében, mely Warhol önéletrajzát dolgozza fel, Ronny Cutrone, Warhol asszisztense tolmácsolásában így fogalmazódott meg a két művész kapcsolata:

„Olyan volt, mint egy őrült művészeti házasság, amiben ők voltak a furcsa pár. A kapcsolatuk igen szimbolikus volt. Jean-Michel úgy hitte, szüksége van Andy hírnevére, Andy pedig úgy hitte, szüksége van Jean-Michel energiájára.”

Andy Warhol and Jean-Michel Basquiat with Boxing Gloves by Michael Halsband

Warhol és Basquiat szoros kapcsolata természetesen művészeti szimbiózisként is értelmezhető: Basquiat egzisztenciálisan támaszkodott Warholra, aki segített neki fenntartani nevét és navigálta őt a new york-i művészeti szcénában, míg Warhol Basquiat fiatal energiáiból táplálkozva revitalizálta saját művészetét ezzel a művészeti világ forradalmárjaként pozicionálva magát.

Salvador Dalí & Man Ray

Portrait of Salvador Dalí and Man Ray in Paris, by Carl Van Vechten

Carl Van Vechten 1934-ben készített fotográfiáján Dalí és Ray mereven bámulnak a rájuk szegezett kamera lencséjébe. Ez az egyszerre játékos és ijesztő ábrázolás remek tükröződése a két művész alkotásait jellemző nem evilági képi világnak.

Salvador Dalí + Man Ray – Portrait of Joella, 1933-1934

Amikor az amerikai Man Ray 1921-ben New York-ból Párizsba utazott, hamar ismert lett a város dadaista és szürrealista helyszínein.  Öt évvel később, 1926-ban látogatta meg Dalí először a francia fővárost, majd nem sokkal később, 1929-ben már hivatalosan is a szürrealisták csoportját erősítette.

A művészpár olyan meghatározó közös alkotásokat hozott létre, mint például a Portrait of Joella című szürrealista szobor 1934-ből, amely Julien Levy new york-i galériája számára készült. A gipsz mellszobrot – amely a galériavezető feleségét ábrázolja – Man Ray formálta meg, míg a rá applikált festmény Dalí stílusában jelenik meg.

Man Ray – Salvador Dali’s Mannequin for the International Surrealism Exhibition in Paris in 1938.

Man Ray többször készített fényképet Dalí munkáiról, melynek leghíresebb példája a Salvador Dalí’s Mannequin című 1938-as fotográfia. A kép egy Dalí által felöltöztetett próbababát ábrázol, amely Man Ray árnyékolási technikájának köszönhetően még furcsábban jelenik meg a térben.

Lucian Freud & Francis Bacon

Francis Bacon, Three Studies of Lucian Freud, 1969.

2013-ban került sor arra a híres és jelentős árverésre, ahol Francis Bacon 1969-ben készített, Three Studies of Lucian Freud  című triptichon festménye a Christie’s aukcióján 141,2 millió amerikai dollárért kelt el, ami akkor megütötte a legmagasabb összeget, amit egy aukción értékesített festmény elérhet.

Two gamblers: Freud and Bacon photographed by Harry Diamond

Freud és Bacon szakmai ellenségek és barátok voltak egyszerre, akik azzal váltak a festészet úttörőivé, hogy az absztrakció korában a figurativitás felé húztak, amit groteszk, érzelmileg túlfűtött, semleges terekkel operáló festészeti stílusuk egészítette ki. Ezzel együtt mégis elmondható, hogy Bacon elcsigázott figuráiban több absztrakció jelenik meg, mint Freud részletgazdag, intim portréiban.  A két művész több alkotásán is felsejlik a másik fél, amely barátságuk és együttműködésük ékes bizonyítékaiként szolgálnak.

A tizenhárom év korkülönbség ellenére a két barát 25 éven keresztül minden nap találkozott, de ahogy az egyik művészete eltávolodott a másikétól, úgy személyes barátságuk is megromlott.

Marcel Duchamp & Francis Picabia

Marcel Duchamp, Francis Picabia and Beatrice Wood, 1917, USA, New York, London, National Gallery. (Photo by Photo12/UIG/Getty Images)

A 25 éves Marcel Duchamp 1911-ben ismerte meg Francis Picabiát a párizsi avantgarde forgatagában. Nem sokkal ezután szorosabb barátság is kialakult köztük, melyet a költő és kritikus, Guillaume Apollinaire egészített ki egy különleges trióvá. A közösen megélt élmények nagy hatással voltak mindhármuk művészetére – ilyenek lehettek az éjszakai színházlátogatások vagy Picabia feleségének kimentése a Jura hegységből. A három alkotó nem csak értékes művészeti ötleteket osztottak meg egymással, de a dadaizmus provokatív attitűdjét is megalapozták ikonikus szóváltásaikkal és szabadverseikkel.

Amikor Duchamp és Picabia az évtized végén New Yorkba költöztek, az avantgarde úttörőjeként funkcionáltak és Man Ray-jel kiegészülve együtt terjesztették a dadaizmus anti-művészeti hitvallását.

Vincent van Gogh & Émile Bernard

A két művész egy Párizsban tartott művészeti órán ismerkedett össze és a köztük lévő 15 év korkülönbség ellenére azonnal barátokká váltak, így a holland származású Vincent lett a fiatalabb francia művész és író mentora. Amikor van Gogh az 1880-as években visszavonult a dél-francia vidékre, hogy Párizs nyüzsgését és versengő művészeti szcénáját maga mögött hagyja, barátjával rendszeres levélváltás formájában tartotta a kapcsolatot.

Vincent van Gogh, letter to Émile Bernard, Arles, 1888

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezekben a levelezésekben van Gogh Bernard festményeit és verseit kritizálja és a jövőbeli munkáival kapcsolatos tanácsokkal látta el őt. A művészeti ellentmondásaik ellenére – ami levelezésük végét jelentette – Bernard még van Gogh halála után is kiállt a művész mellett, azaz művészetének hű támogatója maradt. Levelezésük az amszterdami Van Gogh Múzeum és a new york-i The Morgan Könyvtár és Múzeum gondozásában jelent meg könyv formátumban.

Robert Rauschenberg & Jean Tinguely

Jean Tinguely, Homage to New York, 1960

Robert Rauschenberg – Estate, 1963. Robert Rauschenberg Foundation

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Homage to New York című, 1960-os alkotás volt Rauschenberg és Tinguely barátságának katalizátora. A svájci művész, Tinguely 1960-ban látogatott New York-ba, hogy egy kinetikus szobrot hozzon létre a MOMA számára. Ekkor találkozott először az amerikai művésszel, aki akkor egy pénz-kibocsátó pirítóson dolgozott, ami hatalmas és összetett alkotásának egy részét képezte.

Rauschenberg-et, aki a hírnevéért felelős, festett assamblage munkáit az 1950-es éves közepén kezdte el készíteni, teljesen rabul ejtette Tinguely technológia iránti érzékenysége. Az új szemlélet hatására olyan alkotásokat hozott létre, melyek fényáram alatt működtek, majd később hang-által aktiválható fények formájában jelentek meg. Az 1960-as évek elején, a két művész multimédia performanszokkal folytatott kollaborációt, mely előadásokkal Los Angelestől Stockholmig turnéztak.

 

Untsch Kata

Az örök fiatalság dokumentumai – Golden Boundaries a Capa Központban

Hogy hozható össze a fiatalság által bevett posztkommunista terek Derek Ridgers portrésorozatával vagy a metál szubkultúra őrjöngő tagjai a grúz skaterek világával? Oltai Kata Golden Boundaries című legújabb kiállítása a kamaszkorról és a felnőtté válás folyamatáról mesél fotográfiai kánonba illeszkedő művészek alkotásainak segítségével.

© Derek RIDGERS: Skinhead Girl / Leicester Square, 1982

A Capa Központban december 4-én este egy nemzetközi viszonylatban is helytálló kiállítás nyitotta meg kapuit – Oltai Kata kurátor és Pupli Dorka kurátorasszisztens közös munkájának hála elismert magyar és külföldi fotográfusok képeinek segítségével juthatunk közelebb a kamaszkor örökké aktuális kérdéseihez. Mitől válik valaki felnőtté? Mitől lesz valaki felnőttes vagy éppen gyerekes? Milyen időtöltéseket értékelünk hasznosnak és haszontalannak? Ezen kérdések felvetése és felboncolása mellett a nyugati és keleti tendenciák ütköztetésére is kísérletet tesz a tárlat.

© David Meskhi: Ha nem köt a föld | When the Earth Seems to Be Light, 2007-2017

„A felnőtté válás kulturálisan meghatározott, így minden társadalom igyekszik kialakítani saját normáit arról, mi gyerekes és mi felnőttes, mi férfias és mi nőies, mi hasznos és mi haszontalan, mi előremutató és mi retrográd. Ezek a követési módok előíróak és néha azonos, néha pedig ellentétes irányba mennek a globális trendekkel. A kategóriák, természetükből fakadóan, sztereotip módon írják elő a helyes boldogulás módját, hogy hogyan lehet valakiből megfelelő állampolgár, úgynevezett teljes tagja a társadalomnak. Az ellenállás és az elfogadás közötti egyensúly életben tartása az egyik legfőbb jellemzője ennek az életszakasznak” – nyilatkozta a kiállítás kurátora, Oltai Kata.

© Tóth Márton Emil: Rainy Day, 2012

A terekben több rendhagyó kiállításrendezési gesztus is megnyilvánul: a trendkövető installációs megoldások mellett hol szabályos, hol szabálytalan képelrendezésekkel találkozhatunk, amiket a szigetelőszalaggal rögzített szövegek és a legjobb értelemben vett hanyagsággal elrendezett pihenő tér még nagyobb kontrasztba állít. A hagyományos képelhelyezésnek ellentmondó kompozíciók esetleges hangulata nagyban hozzáad az ábrázolt jelenetekkel való azonosulásban. A kiállítóterek izgalmas motívumai Tóth Márton Emil installációi is, melyek a fotográfiai központban való megjelenéssel újfajta értelmezési lehetőséget biztosítanak a szobroknak és a képeknek egyaránt.

© Fryd Frydendahl: Róka | Fox (Unokaöcséim | Nephews), 2008, Courtesy of Fryd Frydendahl and the V1 Gallery

Ahogy Oltai Kata a sajtóbejáráson hangsúlyozta, a négy térrészben helyet kapó kiállításnak nem csak egyfajta, lineáris olvasata lehetséges, hanem felvetéseket, kérdésköröket prezentál, melyeket a néző dönt el, milyen metódus szerint kíván befogadni, értelmezni. Ezzel egy időben az is elmondható, hogy a különböző terek olyan témaköröket járnak be, mint a semmittevés esztétikája, a kamaszkorból adódó tagadás és elfogadás dinamikájának ábrázolása, a szülőktől való leválás gesztusa, a csoportidentitás kialakulása valamint az alternatív család reprezentációk fotográfiai megjelenése.

© Derek Ridgers: Babs, Soho (Londoni fiatalok | London Youth), 1987

© Zuza Krajewska: Kuba (Imágó | Imago), 2016

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tárlat legkiemelkedőbb motívumainak kiálthatjuk ki Derek Ridgers világhírű portrésorozatának megjelenítését, aki a brit szubkultúrát fotózta mindegy 40 éven keresztül, valamint az immár világhírű lengyel fotós, Zuza Krajewska képeit, melyek egy fiú javítóintézet lakóit mutatják be művészettörténeti ikonográfiai utalás módszeres alkalmazásával. Ezek a sorozatok a szociológiai fotográfia olyan tendenciáit képviselik, melyek rengeteg kortárs dilemmára tehetik érzékenyebbé a közönséget.

© Halász Dániel: For God and My Country, 2015

A magyar kiállítók táborát erősíti Halász Dániel, aki a Google nemzetközi fotódíját és az Epson Art Photo Award-ot is megnyerte, valamint a jelenleg Mexikóban élő Koleszár Adél munkái, továbbá Barakonyi Szabolcs, Gáldi Vinkó Andrea fotográfiái.

 

Untsch Kata

A legígéretesebb képzőművészeti vásárok Budapesten

A december beköszöntével hivatalosan is megkezdődött a karácsonyi ünnepekre való felkészülés időszaka. Ezen fordulat és a budapesti művészeti élet nagy örömére idén számos olyan kezdeményezésre láthatunk példát, melyek kortárs műtárgyak beszerzésére adnak lehetőséget. Következő válogatásunkban olyan képzőművészeti fókuszú, tematikus vásárokat gyűjtöttünk össze, melyek alternatív és igényes ajándék lelőhelyként funkcionálnak a fővárosban.

 

Patron – karácsonyi műtárgyvásár és kiállítás

FKSE / 1077 Budapest, Rottenbiller utca 35.

Időpont: december 5-19 / Megnyitó: december 5, 19:00

EVENT

„A mintegy 120 művész több mint 150 alkotását felvonultató vásár célja egyrészt, hogy lehetőséget adjon a fiatal alkotóknak munkáik bemutatására és eladására, másrészt, hogy elérhető áron kínáljon műveket a nagyközönség számára. A vásáron a látogatók egyaránt találkozhatnak pályakezdő művészek és már befutott alkotók munkáival. A PATRON ugyanakkor jótékonysági vásár is, hiszen minden eladás hozzájárul a Fiatal Képzőművészek Stúdiója programjainak megvalósításához, az egyesület fenntartásához is.”

KATALÓGUS

 

YG Art Fair

Zsilip / 1137 Budapest, Újpesti rakpart 1-3

Időpont: december 5-23 / Megnyitó: december 5, 20:00

EVENT

„A tavalyi évben gerilla árazásával sikeresen debütált Godot pop-up rendezvényből nőtte ki magát a Young Generation ART FAIR, amelynek új helyszín, a Jászai Mari téri „Palatinus házak” ad otthont.

A fiatal, Y generáció képzőművészeit bemutató művészeti kiállítást és vásárt több fordulós pályázat előzte meg. A legkiválóbb művészeket 400 pályázó közül választottuk ki. A pályázaton sikeresen részt vevő művészek alkotásai között festmények, szobrok és nyomatok mellett érdekes installációk is szerepelnek.

Az YG ART FAIR struktúrája rendhagyó a hagyományosan szerveződő művészeti vásárokhoz képest. Ezen a rendezvényen olyan a pályájuk elején álló művészek mutatkoznak be, akik mögött még nem jött létre az a galériás menedzsment, ami óriási szakadékot jelent a képzőművészet értékének megítélése és a széleskörű vásárló réteg között, mert NEM CSAK AZ A MŰVÉSZET, AMI DRÁGA.”

Karácsonyi Képzőművészeti Vásár 2017

LATARKA – 1061 Budapest, Andrássy út 32.

Időpont: december 6-21 / Megnyitó: december 6, 19:00

EVENT

„Mi sem kellemesebb, mint a hó borította, fehér karácsony, ám a karácsony egyértelműen a színek ünnepe is. Már csak párat kell aludnunk, és ismét színfoltokban úszik majd a város, kezdetét veszi a karácsonyi zsongás. A művészet szerelmesei pedig örülhetnek, hiszen a sok-sok karácsonyi vásárral egyidejűleg most egy igazán különleges hely nyitja meg kapuit, immáron ötödik alkalommal: a LATARKA Galéria exkluzív képzőművészeti vására ebben az évben is lehetőséget nyújt a művészet iránt érdeklődőknek, hogy kortárs festménnyel, fotográfiával vagy képzőművészeti alkotással lepjék meg szeretteiket a béke ünnepén, ezáltal is színessé varázsolva azt.

A LATARKA karácsonyi vásár célja, hogy a kortárs művészet minél szélesebb rétegek számára elérhetővé váljon, valamint a műtárgyvásárlás hagyományának felélesztése. A szervezők nem titkolt célja továbbá a művészet szerteágazó műfajainak képviselete.

A vásár 2017. december 6-án 19.00-kor kezdődik, és december 21-éig várja a látogatókat. Vendégeink a megvásárolt műalkotásokat akár azonnal hazavihetik, hogy otthonukat még szebbé tegyék, tehát nem szükséges a rendezvény utolsó napjáig várni. Teljes életnagyságukban látni és kiválasztani a műveket páratlan élmény, ezért telefonos, internetes foglalást nem fogadunk. Ebben az évben a műalkotásokból nyert bevétel nagy részét a galéria működésének fenntartása mellett jótékonysági célokra fordítjuk.”

GALÉRIA

FOTÓ advent – Kiállítás és vásár

Szatyor Art Space – 1115 Budapest, Bartók Béla út 33.

Időpont: december 6-22. / Megnyitó: december 6, 19:00

EVENT

„Idén első alkalommal kerül megrendezésre a különleges kiállítás és vásár, a FOTÓ advent, mely lehetőséget nyújt a kortárs művészet iránt érdeklődőknek, hogy szeretteiket fotográfiával, vagy egyedi grafikákkal ellátott képeslapokkal lepjék meg karácsonykor.

A kiállított munkák a MOME Fotográfia mesterszakos hallgatóinak képei és a MOME Tervezőgrafika hallgatóinak grafikái, az esemény szervezésében pedig a MOME design- és művészetmenedzser hallgatói vesznek részt.

Remek lehetőség ez a kollaboráció, hogy megfeledkezzen a rohanásról, és átadja magát a festői tájképeknek, és grafikáknak, vagy épp elgondolkozzon a társadalmi kérdéseket felvető munkákon. A kiállítás megtekinthető december 22-ig.”

IV. Árverés • Auction

Loffice – 1061 Budapest, Paulay Ede utca 55.

Időpont: december 10, 17:00-18:00

EVENT

Az immáron negyedik alkalommal, a Loffice épületében megrendezésre kerülő Contempo Auctions árverése ezúttal a karácsonyi ajándékozás előtti időszakra reflektál. Az egy éve indult kezdeményezés alaptémája a konceptuális művészet, ami egy újgenerációs műgyűjtői réteget szólít meg.  A kurátori igényességgel összeállított anyagért Tóth Árpát, a Neon Galéria vezetője felel, aki a galériával párhuzamosan futtatja a Contempo tevékenységét. A katalógus a neoavantgárd időszak alkotásaiból szemezget, így mindenképp ígéretes aukció elé nézünk.

KATALÓGUS

57. Téli Aukció

Marriot Hotel – 1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 4.

Időpont: december 18, 18:00-22:00

EVENT

A Kieselbach Galéria által rendezett évi három aukció utolsó, téli alkalma is megrendezésre kerül. A Marriott Hotel dísztermében helyet kapó rendezvényen klasszikus magyar munkákkal találkozhatunk, melyek az ünnepélyes helyszínnek köszönhetően egy igazi műkereskedelmi forgatag formájában kerülnek értékesítésre.

KATALÓGUS

Amikor a természet meséli a történetet – Naturgeschichten @ MUMOK

A bécsi MUMOK a közelmúltban nyitotta az idei szezon utolsó kiállítását, Naturgeschichten, azaz Természetrajz címmel. A három emeleten helyet kapó tárlat azt vizsgálja, hogyan jelennek meg társadalmi kérdések és politikai történések a természet tükrében. Az élővilág motívumainak művészetben való felhasználásával olyan fontos kérdések és összefüggésrendszerek merülnek fel, mint a természet és a történelem, valamint a természet és a társadalmi jelenségek kapcsolata, egymásra való hatása.

© MUMOK

Rengeteg kortárs példát ismerünk arra, hogy a flóra és a fauna dekoratív megjelenései hogyan teszik esztétikussá a műalkotásokat – legyen szó printről, festményről vagy installációról – viszont a mélyebb jelentés a legtöbb esetben hiányzik. Ez a kiállítás – akárcsak a Kunst Haus Wien ezzel egy időben helyet kapó Visions of Nature című kortárs fotográfiai tárlata ­– arra tesz kísérletet, hogy a természetes szépséget és a komoly tartalmat egy kalap alá vonva meséljen a közönségnek. Az 1960-as évektől a kortárs művészetig tartó válogatás olyan fontos és releváns témákat vet fel, mint a kolonizáció és annak következményei, a totalitárius ideológiák és a katonai konfliktusok problematikája, illetve a politikai változások fényében létrejött társadalmi változások kérdései.

Marcel Broodthaers–Un jardin d’hiver II, 1974 © MUMOK

A kiállítás három szintje három fő témát és kort szimbolizál, melyek egyenként még specifikusabb kérdésköröket tárnak a nézők elé. Az első fejezet a természetet a neoavantgárd ellenállás eszközeként vizsgálja. Itt olyan 1960-as, 1970-es évekbeli munkákkal találkozhatunk, melyek történelmi és társadalmi kritikát fogalmaznak meg mind a művészeti produkció, mind a befogadás szintjén. A kiállító művészek közt szerepel Marcel Broodthaers, Joseph Beuys, Hans Haacke, Mario Merz, Hélio Oiticica, a román Sigma és a szlovén OHO csoport is. A kolonizációval kapcsolatos installációk és performanszok csoportját erősítette Marcel Broodthears és Joseph Beuys munkája is: az azonos évben készített alkotásaik a burzsoázia századfordulós kizsákmányoló attitűdjéről, valamint az amerikai-indián kultúra erőszakos kolonizációjáról mesélnek. Broodthaers cserepes növényekkel telített installációja érzékenyen csalogatja a munkához a közönséget, akik az esztétika mögött rejlő kritikával is megismerkedhetnek. Beuys ikonikus, I like America and America likes Me című videója pedig teljes hosszában mutatja be a művész New York-i projektjét, mely során egy prérifarkassal kettesben élt a Rene Block Galéria falai közt. A konkrét természeti motívumok kiállítótérbe emeléséért felelt még Mario Merz és Hans Haacke is. Merz az iglu motívumát használta a nomád, természetközeli életforma bemutatására, Haacke Grass Cube című munkája a minimalizmus eszközével igyekszik növelni a művészet és a társadalom valóság iránti érzékenységét.

Constantin Flondor, SIGMA – Knoten dreieckige Prismen, 1974 © MUMOK

A nyugat-európai és latin-amerikai művészeti munkák is a kortárs rendszerek és társadalmak kritikai megközelítéseit kommunikálták. A Sigma csoport – Stefan Bertalan, Constantin Flondor, Roman Cotosman és Doru Tulcan – az 1970-es években dolgoztak együtt a Ceaușescu rezsim alatti Romániában, művészetük a természet és a tudomány formavilágából és rendszereiből inspirálódik. Ezzel egy időben Jugoszláviában, a Tito korszak alatt futó OHO csoport a konceptuális művészetet és a nyers természeti formákat felhasználva kritizálták a kor politikai ideológiát.

Tatiana Lecomte-Der Teich, 2005 © MUMOK

A kiállítás második szintje a természet előző századi totalitárius rendszerekre, katonai konfliktusokra és ellenállásra adott reakcióit dolgozza fel. A náci diktatúra és a holokauszt történéseihez nyúlt vissza többek közt Heimrad Backer, Miroslaw Balka, Tatiana Lecomte, Ion Grigorescu és Christian Kosmas Mayer is. Mayer a „Hitler tölgyek” történetével foglalkozik, melyek az 1936-os berlini olimpia győzteseinek jártak. A jelenleg 80 éves tölgyfák formájában megjelenő egykori magok a világ különböző pontjain helyezkednek el. A többféle médium segítségével ábrázolt kutatómunka érzékeny, mégis megdöbbentő képletet tár a közönség elé. Balka, Lecomte, Grigorescu és Backer munkái kifejezetten a holokauszt jelenségével foglalkoznak: alkotásaik az áldozatok kapcsolódási pontjait fedik fel tájak, épületek és koncentrációs táborok kontextusában, ezzel jelenítve meg a történelem elnyomó reakcióit.

Candida Hoefer-Zoologischer Garten Paris II, 1997 © MUMOK

A tárlat utolsó állomása olyan kortárs művészeket mutat be, akik a kolonizáció kritikájához, illetve a neoavantgárd társadalmi és történelmi kritikai hagyományaihoz csatlakoznak kortárs környezetük felhasználásával. Jonathas de Andrade brazil mezőgazdasági munkásokat mutat be, amely a művész kolonizációval szembeni kritikai és analitikus hozzáállását szemlélteti. A szelekció egyik legérzékenyebb és a maga egyszerűségében leginkább elgondolkodtató munkája Candida Höfer fotósorozata, amely az állatkertek tragikumáról mesél. A sivár, természetellenes környezetben ábrázolt élőlények láttán képtelenség nem elgondolkodni az állatkert intézményének elavultságáról a 21. századi internet alapú társadalmunkban. Margherita Spiluttini szintén a fotográfia nyelvén szólítja meg a közönséget: egy 18. századi villa egzotikus trópusi falfestményét dokumentálta, amely az 19. századi gyarmatosítás történetére és kortárs hatásaira egyaránt reflektál.

Margherita Spiluttini-Bergl Pavillon Stift Melk, 2017 © MUMOK

A teljes kiállítást nem csak a természeti motívumok megjelenése, de azok történetmesélő eleme is remekül összefűzi. A MUMOK terében megjelenő alkotások belső mondanivalójának közvetítői, azaz a növény- és az állatvilág egyes elemei, érzetekkel és benyomásokkal kommunikálják azt is, ahová az emberi szavak már nem érnek el.

 

A kiállítás január 14-ig látogatható!

 

Untsch Kata

A párizsi divathét varázslatos kifutói

A tavasszal és ősszel esedékes divathetek remek lehetőséget adnak a tervezőknek és csapataiknak arra, hogy bemutassák legújabb kreatív vízióikat. A kifutó és környezetének hangulata nem csak a bemutató atmoszféráját határozza meg, de a ruhaköltemények karakterét is képes radikálisan átformálni és kontextusba helyezni. Nézzünk tehát néhány olyan divatbemutatói enteriőrt, melyek a konvencionális ’white cube’ élménynek ellentmondva a divatipar maradandó gyöngyszemeiként maradtak fent. 

Balmain ss’18 / Paris Fashion Week © Peter White, Getty Images

Érdekes jelenség volt a nemrég megrendezésre került párizsi divathét keretein belül az, hogy a steril csarnokok helyett meglepően sok bemutatót rendeztek városi építmények belső tereiben – az Igazságügyi Palotától kezdve Párizs utcáin át a Louvre művészettel átitatott enteriőrjéig rengeteg középület kapott ideiglenes funkciót az eseménysorozat idejére. Ezt a párizsi divathét szervezői azzal indokolták, hogy ezzel a gesztussal a divat és a város kapcsolatát kívánják erősíteni. Az október 13-15 között megrendezésre kerülő budapesti Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe is az említett trendhez kíván csatlakozni: a Szépművészeti Múzeumban helyet kapó bemutatósorozat a felújított múzeum első nyilvános eseménye lesz.

Chanel ss’18 @ Grand Palais / Paris Fashion Week 2017 © Getty

A párizsi divathét két bemutatója vetekszik a legtöbbször Instagramra posztolt esemény címéért. A Chanel ss’18 kollekciója a Grande Palais-ban kapott helyet, kifutójukhoz a délkelet-franciaországi Gorge du Verdon kanyon adta az inspirációt. A vízhez és a természethez köthető tematika a díszlet tekintetében hat vízesés formájában valósult meg, aminek köszönhetően a kollekció autentikus környezetben mutatkozhatott be. A komplett set design felépítése két hónapot vett igénybe. Természetesen nem ez volt a Chanel első monumentális vállalkozása a csarnokban: olyan hihetetlen kreációkat készítenek már bemutatóik díszleteként, mint a versailles-i kertek hangulatát idéző geometrikus padlóminta, a tér közepébe állított Chanel űrhajó vagy éppen egy csigalépcsős torony, amely a 2008-9-es őszi-téli kollekció bemutatásának helyszínéül szolgált.

Yves Saint Laurent ss’18 / Paris Fashion Week 2017 © APF / Getty Images

A legimpozánsabb kifutó címért vetekszik még Yves Saint Laurent ss’18 kollekciójának bemutatója is, amelyet az Eiffel-toronytól induló catwalkon vonuló modellek révén ismert meg a közönség. A párizsi divathét történetében láttunk már olyat, hogy az Eiffel-tornyot idéző szobrot állítottak a kifutó közepére, olyat viszont még sosem, hogy a legikonikusabb párizsi építmény adja a bemutató hátterét. A végtelennek tűnő kifutó hátterében magasló szimbólum remek összhangban állt az új kollekció darabjainak lágy csillogásával.

Givenchy ss’18 @ Palais de Justice / Paris Fashion Week 2017 © Getty Images

A Givenchy bemutatóját szintén egy izgalmas épületben, az Igazságügyi Palotában tartották, ahol Clare Waight Keller, a divatház új, első női kreatív igazgatója is bemutatkozott. A teátrális márvány oszlopcsarnokban a nemes anyagokból készült ruhaköltemények új megvilágításba kerülhettek.

Louis Vuitton ss’18 @ Louvre / Paris Fashion Week © Peter White/Getty Images

Mégis, minden kétséget kizárólag a Louis Vuitton játszotta ki a divathét aduját: a Louvre csarnokában megrendezésre került bemutatója nem csak legutóbbi, ugyanazon a helyszínen forgatott kampányukra, de a Jeff Koons-szal közösen létrehozott, a művészettörténet legnagyobb alkotóira reflektáló táskakollekciójukra is tökéletesen reflektál. A divatbemutató hangulatát fokozó zenei aláfestés és fényjáték egysége garantáltan ünnepélyes hangulatot hozott létre a művészet nagyságát sugárzó, grandiózus csarnokban.

Comme des Garçons ss’18 / Paris Fashion Week © Benoit Auguste, Design SCENE magazine

A párizsi orosz nagykövetség épülete adott helyet a legutóbbi Met Gála szupersztárja, Rei Kavakubo márkájának, a Comme des Garçons bemutatójának. A hagyományos kifutó helyett viszont a szofisztikált közönség itt egy a bokszmeccsekről ismert négyzet alakú placcal találkozhatott, ahol a férfi modellek látszólag mindenféle koreográfia nélkül, lezseren csavarogtak. A színpompás fényekkel megvilágított terület remekül harmonizált a kollekció izgalmas és játékos darabjaira.

Dior ss’18 @ Musée Rodin / Paris Fashion Week 2017 © Getty

A Dior szintén múzeumi környezetben, a Musée Rodin épületében hozta létre bemutatójára szánt, életnagyságnál nagyobb, üvegmozaik felhasználásával készült installációját. A divatház elmondása szerint a 80,000 üvegdarab felhasználásával elkészített alkotás 7,2 tonna betont foglalt magában és egy 80 fős csapat összesen 20 napig készítette. A befektetett idő és energia maximálisan megtérült, mivel a divathét, sőt, a divattörténelem egyik legcsillogóbb előadását hívta életre.

 

Untsch Kata

Best of Design Hét 2017

Október 6-án hivatalosan kezdetét veszi a 2017-es budapesti Design Hét, melynek díszvendége ebben az évben a hygge életérzés hazája, Dánia lett. Ennek köszönhetően számos olyan programmal találkozhatunk a tíznapos rendezvénysorozat alatt, amely az északi design különlegességét, tervezési metódusainak kuriózumát igyekszik bemutatni. A következőkben olyan izgalmas kiállításokról, workshopokról és előadásokról olvashattok, melyek garantáltan kreativitást csempésznek az érdeklődők mindennapjaiba.

Hygge a MONO art & designban

MONO art & design / 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 12. / időpont: október 8, 10-14h

A közkeletű mondás szerint a hyggét nem lefordítani kell, hanem érezni. Gyertek hát a MONO art & designba és merüljünk el a dán konyha ízvilágába Szimply-módra. Nem csak a brunch, de a Design Hét elmaradhatatlan kiegészítője lesz a Kontakt által forgalmazott Dániában pörkölt La Cabra kávé, melyet meg is vásárolhattok a pop-up kávézónkban.

Az eseményre a jegyeket elővételben lehet megvásárolni október 2-tól a MONO Art & Designban, illetve a Kontaktban és a Szimplyben, de regisztrálni már tudtok a monodesignstore@gmail.com email címen is.

Részvételi díj: 4500 Ft/fő, mely magában foglalja az étel és kávé fogyasztást is a brunch esetében.”

  

Möbelkunst X Arne Jacobsen

Möbelkunst / 1102 Budapest, Hölgy utca 42. / időpont: október 7, 17h

„Miért volt innovatív Arne Jacobsen? Hogyan fektette le a minimalista dán design alapjait? A showroom a mid-century modern tárgyak egyedülálló gyűjtőhelyeként idén az ikonikus tervezőt mutatja be jellegzetes bútorain keresztül.

07-én szombaton 17 órától 20 óráig várunk titeket a Design Hét Budapest 2016 keretein belül megrendezett programunk informális megnyitóján, ahol egy pohár bor mellett megnézhetitek a kiállított darabokat, ha pedig még nem jártatok nálunk, remek alkalom lehet ez raktárunk felfedezésére is.„

https://www.facebook.com/events/137107230363884/

MENU – Modernizmus Újragondolva

VITRIN / 1111 Budapest, Bartók Béla út 20. / időpont: október 9, 19-22h

„Először jelenik meg Budapesten az újgenerációs dán design úttörő brandje, a MENU. Csatlakozz hozzánk egy kellemes esti programra, és ismerd meg a brand sztoriját és projektjeit Lavinia Stensgaard-tól, a MENU nemzetközi brand managerétől. A VITRIN-ben testközelbe kerülhetsz a dán márka legújabb kollekciójával, a kényelmes bútoroktól a stílusos kiegészítőkig.
A MENU filozófiája egyszerű: egy kicsit jobbá, egy kicsit kellemesebbé szeretnék tenni a körülöttünk lévő világot, méghozzá azzal, amihez a legjobban értenek, időtálló bútorokkal és kiegészítőkkel. A dán modernizmus örökségére építve olyan alkotókkal működnek együtt, mint a Norm Architects, az Afteroom Studio vagy Jakob Wagner. Kollekciójukban mindent megtalálhatsz egy igazán letisztult, modern otthon berendezéséhez.”

https://www.facebook.com/events/844224895737512/?active_tab=about

 

Manage [it] Yourself – Design Hét

Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) / 1088 Budapest, Ötpacsirta utca 2. / időpont: október 11, 18-21h

„A Manage [it] Yourself egy tematikus rendezvénysorozat a MOME design- és művészetmenedzsment mesterképzési szak szervezésében. A név a művészeti szféra egy aktuális folyamatára mutat rá; az eddig többnyire önmenedzselést végző hazai designerek kezdik felismerni, hogy szakemberre van szükségük a szakmai minőség és a jól szervezett, finanszírozható működés biztosítására.

A hazai kreatívipari szektorban az elmúlt években robbanásszerűen megnövekedett az induló vállalkozások száma. Az iparág különböző területein, különböző stratégiákkal vágnak bele a fiatal tervezők a saját vállalkozás, saját brand építésébe, legyen szó divat-, formatervezés, vagy akár fotóművészetről, a piacralépés minden fiatal számára meghatározó momentum a jövőre nézve.

A Design Hét Budapest keretein belül megvalósuló Manage [it] Yourself – Induló kreatívipari vállalkozások estje ezeket az útkereséseket, eltérő stratégiákat és ezek gyakorlatban megvalósult eredményeit gyűjti össze. Az est folyamán előadóink és vendégeink segítségével megismerkedünk a hazai kreatívipar általános definiálásával, a szektor jelenlegi helyzetével, azzal az intézményi háttérrel (állami, egyetemi, magán), amik segíthetik egy vállalkozás indulását, illetve a jövőbe mutató tendenciákkal.”

https://www.facebook.com/events/267742033737081/?active_tab=about

Lámpa! – Egy design ikon a kortárs művészet fényében

Kiscelli Múzeum / 1037 Budapest, Kiscelli út 108. / időpont: szeptember 28-november 5. K-V 10-18h

tárlatvezetés: október 11, 17h

„A múzeum fókuszában egy 1924-ben, a Bauhausban tervezett lámpa, Wilhelm Wagenfeld korai főműve áll, melyet neves külföldi és magyar kortárs művészek átértelmezésében mutatatnak be. A helyi kontextust a Kiscell egykori tulajdonosa, Schmidt Miksa bútorgyáros lámpa terveket ábrázoló rajzsorozata adja. A Design Hét Budapest exkluzív tárlatvezetést B. Nagy Anikó, a kiállítás kurátora tartja.”

Regisztráció (max. 25 fő): kapcsolat@kiscellimuzeum.hu

Részvételi díj: felnőtt 1.200 Ft;diák, ifjúsági, valamint nyugdíjas jegy 600 Ft

Caracalla Design Days 2017

Iparművészeti Múzeum / 1091 Budapest, Üllői út 33-37. / időpont: október 5-7. 10-18h

„Az eddigi évek sikerein felbuzdulva ebben az évben új helyszínen, nagyobb alapterületen kerül megrendezésre a három napos rendezvény, mely lehetőséget ad a hazai belsőépítészek, lakberendezők, a szakmai sajtó és a nagyközönség számára, hogy megismerhesse a vezető lakberendezési márkák legizgalmasabb újdonságait, innovációit.

A programokon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!
A szakmai előadásokra jelentkezők ingyenesen tekinthetik meg a Caracalla Design Days 2017 kiállítást is. Érdemes minél előbb jelentkezni az eseményre, mert helyeket csak korlátozott számban tudunk biztosítani a jelentkezés sorrendjében.”
Jegyvásárlásra a helyszínen van lehetőség. A kiállításra a belépőjegy ára: 1000 Ft. (A szakmai program ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött!)
Kiállítók: Alape, Antrax. Axor, Bisazza, BoConcept, Dornbracht, Duravit, Geberit, Gessi, Graniti Fiandre, Hansgrohe, Hüppe, Inda, Keramag, Laufen, Ligne Roset, Miele, Neff, Villeroy & Boch

https://www.facebook.com/events/1559697130752030/?active_tab=about

Székátírás

Magyar Nemzeti Múzeum / 1088 Budapest, Múzeum körút 14-16. / időpont: október 12

//// 100 szék 30 év távlatában ///

„A kiállítás során a nagy múltra visszatekintő ’Székátírás’ kurzus keretében, a MOME építészhallgatói által készített kísérleti székek kerültek bemutatásra. A kiállításon látható ülőalkalmazosságok kiterjesztik a bútorok értelmezési lehetőségeit, hangsúlyt fektetnek a székek „progresszív újrahasznosítására”, és formai, gondolati merészségükkel meghatározó élményt nyújtanak majd a látogatóknak.”

https://www.facebook.com/events/276197652786362/?active_tab=about

Printa / fotó: Rácmolnár Milán

Az eddig felsorolt programok és kiállítások mellett fontos említést tenni a Design Hét egyik legfontosabb kezdeményezéséről, a „Nyitott Stúdiók” eseményéről, amely hazai, kreatív kis- és középvállalkozások mindennapjaiba enged rendhagyó betekintést a közönség számára. Az építészet és ipari formatervezés területét például idén a 81 font architecture & design csapata, a BORD építész stúdió és a Hello Wood fogja demonstrálni, a nehéziparból ismert eljárásokhoz a Fablab, az industreal és az IAMART hozza közelebb az érdeklődőket.

Iamart magyar cementlap manufaktúra / fotó: Rácmolnár Milán

A textil- és ékszertervezés folyamataiba is bepillantást nyerhetünk, ha a Lucky Shepherd, az OST Konzept, vagy a pici and the city márkák mögötti tervezők kreatív műhelyeibe látogatunk.

Idén több olyan workshoppal is találkozhatunk, ami az újrahasznosítás és a környezettudatos alkotás jegyében zajlik majd. A Printa és a Paper up!, valamint Rejka Erika designer is innovatív technikák és alapanyagok segítségével demonstrálják alkotói hozzáállásukat. Az íróeszközök szerelmeseinek a DOT for you és a vlmi produktív műhelyét ajánlja a cikk, akik a könyvkötészet művészetébe engednek bepillantást.

Paper up! / fotó: Rácmolnár Milán

Végül, ajánljuk figyelmetekbe a rendezvény alatt vetített, design tematikájú filmeket, melyek a jobbnál-jobb programokon túl még nagyobb rálátást biztosítanak a dán design kortárs helyzetére. A filmek a Dán Nagykövetség támogatásával valósulnak meg.

Dán designfilmek vol. 1: BIG TIME

Fuga / 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. / időpont: október 9, 18:30-21h

„A The Wall Street Journal szerint a harminckilenc éves Bjarke Ingels „egyik pillanatról a másikra emelkedett az építészet legnagyobb csillagai közé”, nevét ott találjuk a világ 100 legbefolyásosabb embere között a Time magazin listáján. A film hat éven át követi a sztárépítész Bjarke Ingelst, aki élete eddigi legnagyobb projektjén, a New York-i W57 toronyházon és a World Trade Center 2-es blokkjának építésén dolgozik. Intim betekintést enged az építész géniusz innovatív gondolkodásába, és a küzdelembe, melyet saját egyéniségének megtartása érdekében folytat, miközben igyekszik élhetőbb hellyé tenni a világot.”

https://www.facebook.com/events/104406076953231/

Dán designfilmek vol. 2: Design for life – Børge Mogensen

Hygge / 1093 Budapest, Fővám tér 11-12. / időpont: október 11, 18:30-21h

„Børge Mogensen egyike a legkiválóbb dán bútortervezőknek. 1972-ben bekövetkezett halála után is jeles és inspiráló képviselője a skandináv esztétikának. A „Designs for Life” c. dokumentumfilm nemcsak a design remekművek mögött álló ember történetét mutatja be, hanem portrét fest a mester- és magánemberről, aki tanúja volt Dánia II. világháború utáni gazdasági és kulturális fellendülésnek. Mogensen történetét fia, Thomas Mogensen meséli el, s egyúttal betekintést nyújt az édesapja után fennmaradt képek, rajzok és bútorok gazdag világába.”

https://www.facebook.com/events/480399192328124/?active_tab=about

Dán designfilmek vol. 3: Cities on Speed – Cairo Garbage

Klebelsberg Kultúrkúria / 1028 Budapest, Templom utca 2-10. / időpont: október 13, 18:30-21h

„Az egykor tiszta és rendezett 12 milliós nagyvárosnak, Kairónak, ma már nagyjából 20 millió lakosa van. A város guberálók lakta negyedeiben hegyekben áll a szemét, melyről természetesen Kairó minden lakosának megvan a maga véleménye. Azt azonban senki nem tudja megmondani, hogyan is orvosolják a problémát. A városvezetés végül egy olasz céget bíz meg, hogy vessen véget az áldatlan állapotoknak.„

https://www.facebook.com/events/330069750796731/?active_tab=about

 

Teljes programfüzet itt: http://designhet.hu/2017/program

 

Untsch Kata

Ételfotózás az Instagram előtt – egy 170 éves műfaj története

Manapság az ételfotók kivételes helyet foglalnak el a nap, mint nap elfogyasztott internetes tartalmak között, és kortárs kulturális tudatunk jelentős részét teszik ki. Viszont a most aktualitását élő, általában gyorsan átpörgetett gasztronómiai fotók egy 170 éves múltra visszatekintő tendencia legfrissebb állomását képezik. Susan Bright brit író és kurátor Feast for the Eyes című, újonnan kiadott könyve nyomán íme egy rövid, tényfeltáró ismertető a műfaj nemes múltjáról és a mindennapi rutinhoz vezető útjáról.

William Henry Fox Talbot – A Fruit Piece, 1845. I © Wikimedia Commons.

Bright könyve, amely az ételfotózás történetével foglalkozik, feltárja, hogy a műfaj közel két százada, vagyis majdnem a fotózás kezdete óta van jelen a köztudatban. A nagyközönség 1839-ben ismerkedhetett meg a fotográfiával, dagerrotípia formájában. Hat évvel később, William Henry Fox Talbot készítette az első olyan felvételt, amelyen kizárólag ételek szerepeltek kompozíciós kellékként: a fotográfia egy kosár barackból és ananászból álló csendéletet ábrázol. Ez a példa is érzékletesen mutatja azt, hogy kezdetben az ételfotográfiát nagyban befolyásolta a csendélet festészeti gyakorlata. De míg a festmények az esetek nagy részében a gyümölcsök szimbolikus jelentését próbálták közvetíteni – például a szőlőt a mértéktelenség, a barackot a termékenység kifejezésére – addig azok a korai fotográfiákon realisztikus valójukban, kompozíciós szándékkal jelentek meg. Az ételeket ábrázoló fotókhoz a műfaj elismertségével párhuzamosan jelentős művészeti értékek társult – számos ételfotó szolgált olyan modernista festők inspirációs forrásául, mint például Paul Cézanne, Henri Matisse vagy Pablo Picasso. De ezek az ötletadó fotók később – jelentőségük ismeretében – önálló művészeti alkotásként is funkcionáltak, mint például Paul Strand fotográfiái, aki a modernista fotográfia egyik előfutáraként nagyban hozzájárult a műfaj művészeti elismertségéhez.

Edward J. Steichen – Sugar Cubes: Design for Stehli Silk Corporation, ~1920 I © 2017 Artists Rights Society (ARS), New York

Edward Steichen fotográfiai praxisa azért nagyon érdekes példa, mert már 1927-ben az ételfotózás és a csendéletfestés hagyományának eltávolításán fáradozott. A Stehli Silk Corporation megbízásában amerikai sálminták nyomában kutatott, aminek keretében formabontó, addig nem látott fotográfiákat hozott létre: egyik kísérlete során kockacukrokat rendezett szigorú sorokban, majd azokat hátulról megvilágítva egymást keresztező árnyékokat hozott létre, ezzel újabb szintre emelve a gyakorlatot.

„A lényeg az alak, a forma és az árnyék.” – írja Bright – „Így elveszik mindenféle természetes konnotáció, a dinamika és a design kerül előtérbe”.[1]

A színes reklám 1930-as évekbeli megjelenésével a fotográfiai stílusok is változásnak indultak. Az ételfotózás művészeti szerepét felváltotta a reklámok illusztrálása, vagyis bekövetkezett az alkalmazott fotográfia térnyerése. Ekkor az olyan élelmiszerekkel foglalkozó cégek, mint a Crisco és az Aunt Jemima belekezdtek a „cookbooklets”-ek, vagyis szakácsfüzetek gyártásába. Ezek a termékekhez csatolt, ingyenes, recepteket tartalmazó promóciós anyagok érzékletes ételfotók kíséretében mutatták be a cégek által forgalmazott finomságokat.

„Ezek nagyban hozzájárultak főleg az amerikai étkezési szokások megváltozásához. Az olyan termékek, mint az avokádó vagy a narancslé, háztartási szükségletekké váltak a füzeteknek köszönhetően.”[2] – írja könyvében Susan Bright.

Nickolas Muray: Lemonade and Fruit Salad, McCall’s magazine, ~1943. I © Nickolas Muray Photo Archives

Nickolas Muray (azaz Muray Miklós) magyar származású fotográfus munkáit többek közt a havonta megjelenő, McCall’s női magazin is népszerűsítette: színpompás, önálló alkotásként is helytálló ételfotóit rendszeresen publikálták, sőt, címlapfotóként is használták egyes divatképeit.

„A fotói átlagon felüliek voltak” – írja könyvében Bright. „Gazdagon megrakott asztalai leginkább elborult hálaadási lakomára emlékeztetnek.”[3]

Ezen fotózások alkalmával, hogy a kemény stúdióvilágításban is érvényesüljenek, és élénk színekben pompázzanak az ételek, gyakran szorultak lakkozásra és egyéb mesterséges látványfokozók használatára. A sörhabot például szappanhab helyettesítette, a gabonapelyheket ragasztóval segítették pontos helyükre: az „ételek” lényegében ehetetlenek voltak.

Edward Weston – Cabbage Leaf, 1931. I © Wikipedia Commons. Robert Mapplethorpe – Pineapple, 1985. I © Robert Mapplethorpe Foundation

Természetesen a marketing céllal készített, alkalmazott fotók mellett gyakran találkozhatunk olyan ételeket ábrázoló fotográfiákkal is, melyek prominens fotóművészek formákat és fényeket vizsgáló tárgykísérleteinek mára ikonikussá vált bizonyítékai. Ilyen alkotás például Edward Weston híres káposztalevele 1931-ből vagy Robert Mapplethorpe ananászt ábrázoló, 1985-ös csendélete. A fekete-fehér, intenzív fényekkel megvilágított kompozíciók teátrális hangulatot hoznak létre, a környezetükből kiemelt ételek önálló műalkotásként funkcionálnak.

Bright szerint az 1990-es évekig nem történt kardinális változás a marketing célra létrehozott, magazinokban vagy szakácskönyvekben megjelenő ételfotók műfajában. Az ekkortájt bekövetkező változás eredményeképp azonban az előző évtizedek túlvilágított beállításait felváltotta a naturalisztikus, dokumentarista hangulat: az ételek újra ehetőek lettek.

Bob Carlos Clarke – Marco Pierre White @ White Heat, 1990 I © Wikipedia Commons

Az 1990-es évek egyik ilyen úttörője volt a White Heat című szakácskönyv, melyben a fotós, Bob Carlos Clarke képei szerepelnek Marco Pierre White-ról, akit a legfiatalabb három Michelin csillaggal rendelkező séfként, illetve Gordon Ramsay mestereként tart számon a világ. Az exkluzívan elkészített ételekről készült fényűző képeket ekkor hivatalosan is felváltották a dokumentarista stílusjegyek: az energiával teli, akkor 28 éves séfet vehemens harcosként, konyháját pedig csatamezőként mutatja be a formabontó szakácskönyv.

„A magas színvonalú francia konyhaművészet remekeit még soha nem fotózták ilyen módon” – írja Bright. – Ez volt a pillanat, amikor a szakácskönyv fotókönyvvé változott”.[4]

A 2000-es évek közösségi médiájával eljött a gasztronómiai blogok és az Instagram térnyerése is, melynek hatására az ételfotózás és annak publikussá tétele a hétköznapi rutin részét képzik.

„Mindenki érdekelt lett az ételekben és mindenki jobbnál jobb képeket posztolt arról, amit evett”. – írja Bright. „Ez egy komoly produkció, amire a fotókönyveknek és a magazinoknak muszáj reagálniuk”.[5]

Michael Zee – Symmetry Breakfast I © Instagram

Az olyan Instragram profilok, mint Michael Zee oldala (@symmetrybreakfast) több százezer követőt vonzottak művészien elkészített fogásaik bemutatásával. A szociális média tagadhatatlanul új szintre emelte a műfajt, nagyot dobott annak népszerűségén, viszont ezzel együtt klisét csinált belőle.

Sian Bonnell – Everyday Dada I © courtesy of the artist

Ezzel ellentétben vannak olyan kortárs fotográfusok, akik az ételek kreatív használatáról és bemutatásáról ismertek, az ételfotózást művészi szinten, okos koncepciók és mesteri kivitelezés segítségével viszik véghez. Sian Bonnell szürreális és játékos fotográfiáin például olyan összeférhetetlen szituációkkal találkozhatunk, mint a parizerekkel csempézett konyha, a fogasra akasztott kenyérdarab vagy a tükörtojásokkal helyettesített fürdőszobaszőnyeg. Kelsey McClellan és Michelle Maguire Wardrobe Snacks című sorozata pedig titkosan elfogyasztott csemegéket mutat be színben tartott, esztétikus hangulatban.

 

Untsch Kata

 

[1] “It’s really about shape and form and shadow,” Bright notes. “It loses all that natural connotation and it becomes about dynamism and design.”

[2] “In lots of ways, they changed the way, especially in America, that people ate. Things like avocados and orange juice really became household objects through these cookbooklets.”

[3] “His photographs were extraordinary. They were these great, laden tables—which we can then see influencing these epic Betty Crocker feasts, which make no sense as meals. It’s like Thanksgiving on acid.”

[4] “Very high high French cuisine had never been photographed like this before,” It was a moment, she says, “where cookbooks became more like photobooks.”

[5]Everyone became more interested in food, and everyone was taking better and better pictures of food,” “It’s a real production. So photography books have to respond to that, as do the magazines.”

Képzőművészek, akik a kertrendezésben is jeleskedtek

A természet gazdag világa, változatos motívumai a kezdetek óta inspirációs forrásként szolgálnak a képzőművészet, az építészet és az ipari formatervezés területein dolgozó alkotók számára. Tagadhatatlan, hogy a különböző korok és stílusok más-más módon viszonyultak a növények megjelenítéséhez, változatos jelentésekkel felruházva azokat. Elképesztő virág- és kertábrázolásokkal találkozhatunk például Hieronymus Bosch reneszánsz alkotásain, az impresszionista festők szubjektív természetábrázolásában vagy Henri Rousseau szimbolizmussal átitatott festményein.

A francia felvilágosodás hullámával megkezdődött kertészet iránti érdeklődés az 1800-as években ért el a tágabb közönséghez. A művészek is ekkor fedezték fel a népszerű tendenciát és kezdtek saját kertjeik kialakításába, ezzel kísérletezve az új médium adta lehetőségekkel. A képzőművészek elsősorban saját inspirációs forrásaik megteremtése céljából hozták létre privát kertjeiket – aminek bizonyítékait alkotásaikon érhetjük tetten – de voltak, akiknek maga a kert szolgált alkotási felületként. Aktuális cikkünkben öt olyan botanikai mesterművet mutatunk be nektek, melyek készítői továbbgondolták a hétköznapi kertészkedés fogalmát.

Robert Irwin – The Central Garden at Getty Center. © Wikimedia Commons

Robert Irwin (Central Garden at the Getty Center, Los Angeles)

„Nincs paletta, mely gazdagabb a kertnél.”

Bár Robert Irwin absztrakt expresszionista festőként kezdte karrierjét, majd nem sokkal később a kaliforniai Light and Space mozgalom – vagyis a nyugati parti minimalista geometrikus művészeti csoport – tagja lett. Idővel feladta a képzőművészeti alkotások létrehozását és olyan kreatív projektekben vett részt, mint a Miami Repülőtér átalakítása vagy a Getty Central Garden felújítása. Utóbbi volt Irwin első önállóan tervezett kertje, melynek előkészítéséhez több ezer dollár értékben kertészeti kézikönyveket vásárolt – ezek részleteit kollázsként használta fel látványterve elkészítésénél. A végeredmény kialakításában a Getty Center kimért stílusú főépítésze, Richard Meier is segédkezett. A természeti alkotás magában foglal többek közt egy domboldalon végigfutó patakot, amely egészen a színpompás virágokkal árnyékolt főtérig fut, majd egy medencébe torkollik. Ezen a vízfelületen található az Irwin stílusát látványosan bemutató, geometrikus formavilágú sövény, amely a kert legkülönlegesebb motívumát képzi. Los Angeles kedvező időjárása ellenére a kert szezonális látványosságnak készült, tele lombhullató fákkal és több, mint ötszáz féle növénykülönlegességgel.

Frida Kahlo – Casa Azul, Mexico City. © Wikimedia Commons

Frida Kahlo (Casa Azul, Mexikóváros)

A szimbolizmus eszközeit dekoratívan felhasználó festőnő képein és az őt ábrázoló fotográfiákon gyakran láthatjuk virágokkal teletűzdelt, ikonikus hajkoronáját. A fejdíszként funkcionáló növények tagadhatatlanul mexikói hangulatú kertjének ékes bizonyítékai. Az általa tervezett és megalkotott kert szülőházában található, ahol 1907-es születésétől 1954-ben bekövetkezett haláláig élt. Színpompás, mediterrán virágai mellett gyümölcsfákat – narancs, barack, gránátalma -, illetve hazájára jellemző növényeket – fügekaktusz, agávé – is termesztett. Mexikóhoz való ragaszkodását egy miniatűr, azték esztétikájú piramissal is demonstrálta, melyet férje, Diego Rivera tervezett a kert területére. További érdekesség, hogy a pár kifejezetten a mexikói kultúrára jellemző karakteres színekkel – például indigókékkel – festette le a kert körüli falfelületeket, ezzel teljessé téve a festőnő keze nyomát viselő kert hangulatát.

Sol LeWitt – Lines in Four Directions in Flowers, Philadelphia. © Philadelphia Museum of Art Library and Archives

Sol LeWitt (Lines in Four Directions in Flowers, Philadelphia)

Sol LeWitt kertjének kivitelezéséhez majdnem három évtizedre volt szükség. A végeredményét a művész már nem láthatta: a Fairmount Parkban végzett telepítést 2012-ben, öt évvel LeWitt halála után fejezték be. A művész képi világát hatalmas felületekre festett geometrikus vonalrajzok jellemzik, melyek hol fekete-fehérben, hol domináns színekkel kápráztatják el a közönséget. Bár a kert esetében festék és ceruza helyett virágok voltak az alkotói eszközök, a konceptuális művész szigorú esztétikája így is sikeresen megmutatkozott. A művész feladata a kerttel kapcsolatban az alaprajz megtervezése volt, a többit egy botanikusra és egy kertészre bízta, akik különböző típusú virágokat ültettek a művészeti kompozíció függvényében. A négy zónából álló alkotás négy különböző színben pompázik, melyeket speciális virágfajták biztosítanak: fehér mezőt a harangvirág, a sárgát az egérfarkfű, a pirosat a bíborvirág, a kéket pedig az orosz zsálya különféle árnyalatai.

Adam Purple – Garden of Eden, New York City. © Harvey Wang.

Adam Purple (Garden of Eden, New York City)

Adam Purple (eredeti nevén David Wilkie) egy olyan kreatív hős, aki hétköznapi emberként alkotott maradandót New York látképén. Az alkotási folyamat katalizátora az ő esetében az a pillanat volt, amikor kinézett Lower East Side-i lakásából és látta, ahogy a gyerekek piszokban és szemétben játszanak az udvaron.

„Ilyen pokoli helyen nem lehet gyereket nevelni” – mondta, majd 1975-ben elkezdte összeszedni a környéken a szemetet, megtisztította a területet és létrehozta land art alkotását, melyet később Édenkertnek keresztelt el.

A körkörös formavilág, amely zöldségültetvénnyel és gyümölcsfákkal egészült ki, jing-jang motívummal frissítette fel a környék látképét. A projekt végére a mesterséges kert majdnem 1400 négyzetméternyi városi területet foglalt el, ezzel felkeltve többek közt a National Geographic érdeklődését is. Annak ellenére, hogy Purple-nek nem volt része képzőművészeti oktatásban, természeti szobrásznak tartotta magát, kertjére pedig mesterműként gondolt – nem alaptalanul, mivel alkotását a kor kritikusai olyan elismert land art művészek munkáihoz hasonlították, mint Robert Smithson vagy Agnes Denes.

Próbálkozásai és támogatói ellenére a kert csupán tíz évig maradt fenn, 1986-ban egy új társasházat építettek a helyére.

Image © Francis Hammond, from A Day with Claude Monet in Giverny, by Adrien Goetz. Courtesy of Flammarion, 2017

Claude Monet – Giverny, Normandia

„Talán a virágok tehetnek arról, hogy festő lettem”

Semmi kétség, nem beszélhetünk úgy virágfestőkről, hogy ne említenénk meg az impresszionistákat, akik az akadémikus esztétikát félredobva, a természetet szubjektív megközelítését demonstrálták. Monet élete vége felé, 1883-ban költözött a vidéki birtokra, ahol a családtagok és hat kertész segítségével egy élő mesterművet hozott létre. Az írisz- és a krizantémágyasoktól kezdve a japános kerti tóig a birtok minden részletét festői inspirációként tervezte. A művész kertészet iránti elkötelezettsége egy olyan példaértékű alkotást eredményezett, mely a legtöbb korabeli kertészeti kézikönyvet felülmúlta.

Monet téma iránti érzékenységet mutatja az is, hogy híres vízililiomait az 1889-es párizsi Exposition Universelle kiállításon találta meg, ahol egy francia növénynemesítő állította ki hibrid növényeit. A róluk készült, hatalmas méretű festmények – melyek jelenleg a Musée d’Orsay egyik termében láthatók – méltón tették fel a pontot a mester alkotói munkásságára.

 

Untsch Kata