Az Artlocator rendhagyó Valentin napi watchlist-je

Szeretettel ajánljuk az alábbi filmeket mindenkinek, aki idén a megszokott romkom filmek nézegetése helyett tartalmasabb időtöltésre vágyna. A csöpögős romantikát felváltja az egyén és a közösség diszharmóniája, a happy endet az emberi érzelmek széles spektruma. Félelem, szorongás, vágy és feloldódás néhol egy kis humorral megspékelve. Jó mozizást kívánunk!

Persona

Ingmar Bergman enigmatikus mesterműve. Talán az egyik leghíresebb fekete-fehér filmdráma, amely egyszerre nyugtalanító és érzékien kifinomult. Az emberi kapcsolatok és önazonosság megkérdőjelezése fenomenális színészi játékkal és gyönyörű képekkel.

Képtalálat a következőre: „persona bergman”

Closer

Szerkesztőségünk favoritja ez a végtelenül deprimált szerelmi háromszögről szóló film amely  csodálatosan mutatja be az emberi esendőséget ha reménytelen szerelemről van szó. A bravúrosan fényképezett jelenetek szinte állóképként égnek az emlékezetünkbe az obszcén szexualitással terhelt párbeszédek pedig napok múlva is a fejünkben zakatolnak.

Képtalálat a következőre: „Closer 2004”

Egy makulátlan elme örök ragyogása
(Eternal Sunshine of the Spotless Mind)

Mit tennénk ha egy nap az az üzenet várna a mailboxunkban, hogy töröltek valakinek az emlékeiből. Manapság elég könnyen eltüntethetőekké válunk exünk social media feedjeiről, de talán elviselhetőbbé válna mindez, ha egy rövid tömör üzenetben értesülnénk is erről. Jim Carrey minden egyes emlékfoszlányért tett kétségbesett küzdelmével könnyen azonosulhatunk, ha láttuk már saját magunkat elillanni exünk státusz frissítése során az online térben.

Képtalálat a következőre: „eternal sunshine of the spotless mind”

Let the right one in
(Låt den rätte komma in)

Svéd romantikus horror. Ha ez a három szó nem győzött meg mindenkit arról, hogy azonnal megnézze, kiemelnénk a karakterek összetettségét, a helyszínek különös hangulatát és a gyermeki ártatlanság szívszorongató megjelenítését.  

Képtalálat a következőre: „let the right one in”

Eleven hús
(Carne trémula)

Pedro Almodovar sajátos érzéki keretbe foglalja a leginkább az antik görög tragédiák szerkezetét imitáló történetet. Leszámolásra, bosszúra ne számítsunk: az Eleven húsban itt inkább a végzetszerű sors játssza a főszerepet, az emberi természetbe és érzékekbe kódolt eleve elrendeltség, a múlt kiírthatatlan, letörölhetetlen bélyege.

The Lobster

Yorgos Lanthimos zseniálisan abszurd filmjében Colin Farrell csendes harcát láthatjuk, a szerelemért és azért, hogy ember maradhasson egy merően disztópikus világban.

Képtalálat a következőre: „the lobster”

Kill Bill

Egy menyasszonyi ruhával kezdődik és ca.40 hullával záródik Tarantino többrészes klasszikusa. Az egyik legjobb ex-revans film wire-fu stílusra hangszerelve. Ugyan a bosszú egészen biztos, hogy hidegen tálalva a legjobb, mi mégis Hattori Hanzo véleményét osztjuk: „A bosszú erdő, könnyű eltévedni benne. Könnyű elfelejteni, honnan jöttél.”

Caótica Ana

Avagy a rettenetes magyar fordítás szerint “Anna bekattanva”, a baszk rendező Julio Medem egyik álomszerű-látomásos nagyjátékfilmje. Főhősnőnk Ana fiatal festőnő, akit az apai házat elhagyva újabbnál újabb ingerek érik, köztük egy különleges képessége is felszínre tör és megismeri a szerelmet is (sajnos?).

 

Etentuk Inemesit, Danka Zsófi