Termékeny ellentét

Megnyílt Szemző Zsófia új egyéni kiállítása a főként design projekteknek otthont adó Hidegszoba Studio tereiben. A Melléktermék című kiállítás izgalmas egyvelegét mutatja a finom aprólékos kidolgozottságú és az elemi erővel megformált munkáknak. A színes, pontosan körbevágott kollázsok tematikája a természet, ember és tárgykultúra különös összeolvadását, egymásból gyökerezettségét mutatja. Távoli népek arcai, a rendszerváltás óta nem használatos háztartási gépek és különös növényfajták összekapcsolódása jelenik meg. A kollázsok játékos kompozíciói úgy is értelmezhetők, – ha ugyan ragaszkodunk az értelmezéshez – mint furcsa csendéletek, amelyek mindvégig az ember és környezete viszonyára próbálnak reflektálni, olyan új történeteket teremtve, amelyet csak a saját kapcsolatrendszerükben lehet felfejteni.

A kiállítótérben lévő videókban a papír munkákhoz hasonlóan szokatlan eseményeket láthatunk. A művész felmászik egy fára, majd oldalra löki a létrát, amin felmászott, szép természeti környezetben hintázik egy széken, egészen addig, míg fel nem bukik. A „melléktermék” cím választása itt a cselekvés hiábavalóságára, értelmetlenségére is utal. Ugyanakkor az emberi lét abszurditása is megjelenik már-már humoros formában. Ahogy a kiállítás megnyitó beszédében Salamon Júlia remekül fogalmazott Szemző videó munkáival kapcsolatban: “Elfelejtett vagy megtagadott rutinok és használatok (mint mire való a szék, miért kell a létrán lefelé is mászni?), vagyis elhomályosult kulturális szocializáció”.

Az ügyesen installált kerámia tárgyak mintha egy rég elfeledett történet kellékeit képeznék a térben. Az emberfejű kulcsok, két végű ásó, mázas kerámia drágakövek, színes cseppkövek a véletlenszerűség és szándékosság határán billegnek. A kerámia tárgyak megfigyelésénél megfogalmazódik a kérdés bennünk, amelyre az egész kiállítás mondanivalóját is felfűzhetnénk. Mennyire fontos a terv szerinti megvalósulás? Mi az, ami elválasztja a lényegest a mellékterméktől? Mi okozza a feszültséget a megvalósult és az eltervezett között?

Szemző Zsófia a kiállítás nyitvatartási ideje alatt Javító műhelyt tart, ahol a tárgyak mellett magunkat is megjavíthatjuk, többek között egy csoportterapeuta, egy varrónő, egy jógaoktató és egy ezermester segítségével. Eközben közösen gondoljuk tovább a hibázás és a javítási kísérletek viszonyát.

A kiállítás 2018. 06. 20. és 2018. 07. 10. között tekinthető meg.

Nyitva tartás keddtől szombatig: 16.00 — 20.00

Kurátor: Csatlós Judit és Juhász Anna

Fotók: Török Aliz, Hidegszoba Studio

 

 

 

A legizgalmasabb látogatható alkotói műtermek

Egy múzeum vagy galéria atmoszférájában megtapasztalni a művészetet olyan általános gyakorlat, amit mindennap átélhetünk, de amikor egy művész stúdiójába kaphatunk betekintést, az sokkal közvetlenebb és különlegesebb kapcsolatot eredményezhet a művésszel és műalkotásaival egyaránt. Ritka alkalom az olyan, amikor bepillanthatunk egy-egy híres alkotó műhelyébe, de szerencsére sok olyan ma is látogatható otthonnal és műteremmel találkozhatunk, melyek egykor neves művészek kreatív birodalmai voltak. Ezek a otthonok és alkotóházak sikeresen kiállták az idő próbáját és eredeti állapotunkban várják az érdeklődőket a világ minden tájáról.

Auguste Rodin house © Photography: Aconcagua

Auguste Rodin villája – La Villa des Brillants, Meudon, Franciaország

Rodin 1895-ben vásárolta meg a Párizs külvárosában elhelyezkedő, vörös téglás villát, amely a következő századra a helyi művészet központjává nőtte ki magát. A később szinte zarándokhellyé előlépett birtokon a művész barátai és követői személyesen róhatták le tiszteletüket az akkor ötvenöt éves mester előtt. 1917-ben bekövetkezett halála után Rodint a ház kertjében temették el.
A villa mai állapota olyan, mintha a szobrász maga hagyta volna ott a látogatóknak: a korabeli fotográfiáknak köszönhetően az élettér és alkotóhelyiség eredeti állapotban mutatkoznak meg. A birtokért felelős Musée Rodin gyűjteményében olyan monumentális alkotások szerepelnek, mint a Porte de l’Enfer című szobor, amely Dante Isteni színjátékának poklát ábrázolja.
Rainer Maria Rilke, aki egy időben Rodin asszisztense volt, így írt a helyszínről feleségének, Clara Westhoffnak címzett levelében:

“Maradandó benyomást kelt a káprázatos, fehér szobraival, melyek üvegajtók mögül figyelnek, mint lények egy akváriumból”.

Claude Monet house © Photo: Ariane Cauderlier

Claude Monet birtoka – Giverny, Franciaország

Ha valaki vágyott valaha arra, hogy egy festményben sétáljon, annak érdemes ellátogatnia az apró normandiai faluba, Giverny-be, ahol Monet negyven évig lakott. Az Epte folyó mellett elterülő birtokán alakította ki gyönyörű és egzotikus kertjét, melynek vízililiomai nagyban hozzájárultak a művész világhíréhez. Monet egykori otthonában a falak és a bútorok élettel teli színei a leglenyűgözőbbek: a belső térben a pasztellszínek mellett a kék, a sárga és a zöld legkülönbözőbb árnyalatai is megjelennek. A berendezésért természetesen Monet személyesen felelt: a színeket úgy választotta ki, hogy passzoljanak szeretett palettájához.
Virtuális túra ITT!

Casa Dalí © Photography: Alberto Gonzalez Rovira

Casa Dalí – Portlligat, Spanyolország

A Figueres városából származó Dalí 1930-ban egy apró halászházat vásárolt a közeli Portlligat vízparti faluban. A földszinti térbe egy apró étkezőt, stúdiót és hálószobát tervezett, ahonnan lépcső vezetett fel az apró konyhába és fürdőszobába.

“Azt szerettem volna, ha minden jó és kicsi. Minél kisebb, annál méh-szerűbb” – írta önéletrajzában.

Az elkövetkező negyven évben ez a terv gyökeres változáson ment keresztül, mivel a falu lett a művész legfőbb inspirációs forrása és első számú rezidenciája. Ennek köszönhetően a ház is egyre növekedett, akárcsak egy biológiai képződmény. Napjainkban az alkotóház tele van Dalí műveivel, kincseivel és inspirációul szolgáló tárgyaival. Virtuális túra ITT!

Donald Judd block © Judd Foundation

Donald Judd tömbje – 101 Spring Street, New York, USA

Donald Judd, a minimalista mozgalom egyik kiemelkedő alakja 1968-ban vásárolta meg a Spring Street-i ötemeletes öntöttvas épületet, mely egykor ruhagyárként funkcionált. Miután Judd tulajdonába került a ház, először privát stúdióként funkcionált, majd lassan élettérré változott, így magánélete és művészete szabadon összefolyhatott a ház tereiben. Mivel nem akarta megtörni a hatalmas üvegfelületek varázslatos látványát, a funkcionális helyiségeket külön csoportosította, így a konyha, a fürdőszoba és a könyvtár egy-egy emelet északkeleti sarkában helyezkedik el.
Az olyan múzeumi műalkotások mellett, mint Dan Flavin neon szobrai vagy Duchamp hólapátja – En prévision du bras cassé – mellett a Judd mindennapi életét meghatározó tárgyak is bemutatásra kerülnek a házban.

La Casa Azul © Photography: Rod Waddington

Frida Kahlo háza – La Casa Azul, Coyoacán

A Casa Azul-t, azaz Kék Házat Frida Kahlo édesapja építette 1904-ben, így Frida egész életét itt élte. A házat négy évvel halála után, 1958-ban alakították múzeummá, így a látogatók mindent olyan állapotban láthatnak a szobákban, ahogy Kahlo hagyta még életében. A ház nem csak Diego Riverával való szenvedélyes és botrányokkal teli kapcsolatát idézi fel, de élete többi szerelmének is emléket állít. A helyiségek olyanok, mintha nem fogna rajtuk az idő: a kanárisárga és királykék falakat Kahlo kész és befejezetlen alkotásai díszítik, melyek mellett Lenin és Mao Ce Tung portréi is megjelennek. A művész ruhái a gardróbban lógnak, tolószéke a fal mellett pihen, még Kahlo hamvai is ki vannak állítva egy urnában. Virtuális túra ITT!

Georgie O’Keefe house © Georgia O’Keeffe Museum

Georgia O’Keefe háza – Abiquiu, New Mexico, USA

A Georgia O’Keefe egykori otthonául szolgáló 465 négyzetméteres terület – melyet 1935-ben vásárolt meg – az új-mexikói terrakotta tájban helyezkedik el. A művész elmondása szerint egy fekete ajtó adta a késztetést arra, hogy megvegye az ingatlant. A vásárlás után összesen tizenhárom évébe telt, mire lakhatóvá tette a házat. A stúdió és a lakás a művész alkotásainak hangulatát viszik tovább – letisztult formák és színek, természetes anyagok és puritán berendezés jellemzik a tereket. Az ingatlan csak bejelentkezéssel látogatható.

Louise Bourgeois home © Pinterest

Louise Bourgeois otthona – 347 West 20th Street, New York, USA

Louise Bourgeois, a nagyszabású szobrairól és installációiról, valamint festményeiről és nyomatairól is egyaránt híres francia-amerikai művész 1962-ben vásárolta meg művészettörténész férjével, Robert Goldwaterrel közösen a chelsea-i ingatlant. A műterem először csak a pincét foglalta el, majd később a ház többi részére is kiterjedt: Bourgeois tizenegy évvel párja halála után művészeti stúdióvá alakította a házat és az összes szobát alkotásaival rakta tele. A The Easton Foundation, melyet Bourgeois hozott létre 1980-ban, hét évvel a művész halála után nyitotta meg a látogatható műteremházat. A házban a művész ruhái, kabátjai, könyvei és magazinjai is megtalálhatóak a könyvespolcon, illetve szekrényekben, pont, ahogy egykor hagyta őket.

A New York Times szerint a ház egyértelműen “bohém elavulásnak” indult, de fénykorában vasárnapi szalonként funkcionált: az érdeklődő barátok és ismerősök szabadon meglátogathatták Bourgeois-t, aki fiatal művészeket is gyakran fogadott, hogy véleményt mondjon munkáikról. A látogatás részletei az alapítvány honlapján olvashatók.

Pollock-Krasner house © Pollock-Krasner House and Study Center (c) Stony Brook University

Pollock-Krasner ház – East Hampton, USA

A 1879-ben épült és 1945 novemberében megvásárolt házban a művészpár alkotásait bemutató állandó kiállítás mellett kortárs tárlatok is rendszeresen helyet kapnak. A birtokra látogatók megcsodálhatják a pár egykori bútorait, használati és dísztárgyait, vagyis mindennapi életük tárgyi bizonyítékait. A stúdiótér – azaz a lakóház melletti pajta – fapadlója az ikonikus Pollock képek színhelye, mely szó szerint vászonként szívta magába a rá csöpögő festéket. Itt készültek Jackson Pollock azon ikonikus képei, melyek a modern művészetet forradalmi változásnak vetették alá.

“A padlón kényelmesebb. Közelebb érzem magam, jobban a festmény része vagyok, mivel így körbe tudom sétálni, mind a négy oldalról meg tudom közelíteni és szó szerint a festményben lehetek.”

A művész 1956-ban bekövetkezett halála után felesége, Lee Krasner vette használatba a műtermet, ahol élete végéig dolgozott.

Pierre-August Renoir summer home © Centre Culturel du Coté des Renoir. Photography: Sylvain Bordier

Pierre-Auguste Renoir nyári otthona, Essoyes, Franciaország

2017. június 3-tól szabadon látogatható az impresszionista festő Essoyes-i otthona, ahová 1896-tól 1919-ben bekövetkezett haláláig minden nyáron ellátogatott feleségével, Aline Chargiot-val. A birtok teljes felújítására egy millió eurót fordított a francia kormány, a századvégi belső terek és kertek megóvása érdekében. A birtokon Renoirnak a kertben berendezett művészeti stúdiója is látható.

Joan Miró house © Alexandra Moss

Joan Miró – Mallorca, Spanyolország

A biomorfikus szobrairól és absztrakt kompozícióiról híres spanyol festő, szobrász és grafikus gyerekkorában sok időt töltött Mallorcán élő nagymamájánál. Amikor úgy döntött, hogy a nyüzsgő nagyvárosból, Barcelonából véglegesen a nyugodtabb Mallorcára költözik, sok addigi művét megsemmisítette, ezzel egy új alkotói időszakot nyitva életművében.
A Fundació Pilar i Joan Miró a műterem védelméért jött létre, példát mutatva ezzel és inspirálva a következő generáció művészeit. A birtok nem csak a stúdiót, de a ‘Son Boter’ házat is magában foglalja. A 18. századi mallorcai nyaraló Miró egykori lakóháza mögött helyezkedik el, melyet azért vett meg, hogy nagyobb és monumentálisabb munkáit végrehajtsa. Napjainkban a garázs kreatív workshopoknak ad helyet.

Francis Bacon home © SUITCASE Magazine

Francis Bacon – Dublin, Írország

Hat évvel Miró halála után, 1992-ben egy csapat régész, kurátor és restaurátor a művész egész londoni stúdióját elköltöztette The Hugh Lane-be, amely egy művészeti galéria Bacon szülővárosában, Dublinban. A tér – ahol Bacon három évtizedig lakott és alkotott – maximálisan az eredeti stúdió mására készült el, azaz pont olyan rendetlenül, ahogy a művész hagyta. Bacon rendszeres ivászatai és kicsapongásai egyértelmű nyomot hagytak a téren, a festékeken és ecseteken. A dublini rekonstrukció a fizikális struktúrától a koszmennyiségig mindent pontosan lemásolt. A helyiségben saját fotográfiáitól kezdve félig tönkretett festményeken át vázlatokkal is találkozhatunk, de még az ajtón és falakon kikevert festékek nyomait is meghagyták a stúdióban. A tér áthelyezése mellett a tárgyakról készített részletes katalógus is rendhagyó gyakorlatnak számít a múzeum történetében.

René Magritte home © Mattia Camellini

René Magritte – Brüsszel, Belgium

A szürrealista művész, Magritte brüsszeli otthonában – mely a 135 Rue Esseghem cím alatt található – rendszeresen rendezett összejöveteleket művész barátai számára. Olyan rendszeresen, hogy a ház a belga szürrealisták bázisaként funkcionált. Itt festette legtöbb gondolkodásra késztető, izgalmas alkotását, melyekhez gyakran saját háztartási tárgyai adták az inspirációt.
Magritte és családja 1954-ben költözött ide, majd miután a lakást számos albérlő lakta, a múzeum az 1990-es években megvásárolta és elkezdhette visszaalakítani a helyiségeket. Történelmi dokumentumok felhasználásával – aukciós jegyzékek, fényképek, interjúk – a René Magritte Ház Múzeum újraépítette a stúdiót úgy, ahogy az a művész idejében kinézett. A múzeum emeletén Magritte festményei, egykori eszközei és állványai találhatóak egy állandó kiállítás formájában. A tervek szerint a szomszédos ház tágasabb tereiben hamarosan a művész 650 festménye is látható lesz.

Untsch Kata

„Természetes az újramegismerési vágy” – A magyar avantgárd a Viennacontemporary-n

Idén nem csak a már szinte hagyományosan nagy számban részt vevő magyar galériáknak, hanem egy kurátori projektnek köszönhetően is fontos helyet kap a magyar művészet a Viennacontemporary kortárs művészeti vásáron Bécsben szeptember 21 és 24 között. Mélyi József és három kereskedelmi galéria – az acb, a Kisterem és a Vintage Galéria – együttműködésének gyümölcse a ’70-es évek magyarországi avantgárdját dolgozza fel. A vásár igazgatónője, Christina Steinbrecher-Pfandt az Artlocatornak elmondta: a szervezők már több éve szerettek volna egy magyar fókuszt, ami idén nagyon időszerű is a londoni Carl Kostyal Gallery Ficzek Ferenc-kiállítása, a New York-i Elizabeth Dee Gallery ’60-as, ’70-es évek magyar művészeit bemutató válogatása (With the Eyes of Others) és a grazi Abstract Hungary után.

A Focus: Hungary című kurátori programról Mélyi Józseffel beszélgettünk bővebben. Az alábbiakban az Artlocator 5. számában megjelenő interjú rövidített változatát olvashatjátok.

Artlocator: A kurátori projekt témája az 1970-es évek magyarországi avantgárdja. Miért erre esett a választása?

Mélyi József: Mindenekelőtt azért, mert a három galéria ebből az időszakból rendkívül színvonalas munkákkal rendelkezik, s mintha az elmúlt években a múltra irányított fókuszuk is ebbe az irányba tolódott volna. A hatvanas évek művészetéről az utóbbi időszakban számos kiállítás született, a hetvenes években még több a fehér folt.

AL.: Hogyan alakult ki a koncepció és milyen művészek szerepelnek majd a válogatásban?

M. J.: A tárlat egyik sarokpontja a hetvenes évek elején bekövetkezett politikai-kulturális fagyás, amely után több művész elhagyni kényszerült az országot, az ittmaradottak pedig a létezés és továbbgondolkodás, illetve a közösségi művészet útjait keresték. Az utak 1973 körül elváltak, a régi axiómákat új megközelítésmódok váltották fel. A kiállítás ezeket a pozíciókat próbálja mai szemszögből strukturálni, viszonyítási pontokként kiegészítve olyan művészek munkáival, akik már korábban is külföldön alkottak. Így olyan, egymástól távoli művészi elképzelések jelenhetnek meg egymás mellett, mint Szentjóby Tamás konceptuális munkái, a Pécsi Műhely köztérben kibontakozó gondolatai, Vera Molnár párizsi geometrikus absztrakt alkotásai vagy Halász Károly fotói.

AL.: Elmondható, hogy felkapott téma a volt szovjet blokk művészete?

M. J.: Az érdeklődésre jobb magyarázat a hetvenes évek művészete iránti természetes – mert emberöltőnyi időre visszanyúló – újramegismerési vágy. A piac érdeklődésének irányváltozásait közelebbről nem követem figyelemmel, de a fehér foltok mindig is vonzották a kereskedelmi galériákat és a gyűjtőket.

AL.: Mennyire kötik a fiatal magyar művészeket az elődeikhez külföldön?

M. J.: A hatvanas-hetvenes évek kiemelkedő alkotásaira, művészeti pozícióira irányuló figyelem közvetve hathat a kortárs művészek iránti érdeklődésre is. Az elmúlt öt-hat évben azonban a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben olyan változások mentek végbe, amelynek nyomán erre a erre a halványan növekvő érdeklődésre rendkívül nehéz reagálni.

Maurer Dóra: Rejtett struktúrák, CA2, 1977-81, a Vintage Galéria jóvoltából

A teljes cikket a magazin őszi számában találjátok.

Házhoz megy a múzeum egy kínai start-up programjával

A firenzei Uffizi, a párizsi Musée d’Orsay, a washingtoni Űrhajózási Múzeum, a New York-i MOMA, majd ráadásnak a Német Történeti Múzeum Berlinben: beleférhet mindez egy hétbe? Ha az Aha School nevű kínai start-up céget kérdezzük, akkor igen – legalábbis virtuálisan.

Az Aha School online oktatási programja egy hét alatt tíz világhírű múzeumot mutat be digitális eszközökkel a vidéki iskolás gyerekeknek. Ehhez élő közvetítéseket, a múzeumokban felvett videókat és animációkat használnak fel.

Az egyenként kétórás online előadásokhoz felhasználják a kínai közösségi médiában manapság rendkívül népszerű live streaming eszközét is: művészettörténész szakértők élő adásban beszélnek a látnivalókról az iskolásoknak. Ehhez társulnak a múzeumokban felvett helyszíni magyarázó videók, valamint digitális animációk. A start-up mindezt egy félszáz fős csapattal valósította meg.

Mint arról a The New York Times a minap beszámolt, eddig több mint 180 ezer kínai háztartás iratkozott fel az online oktatási programra.

„Az itteni gyerekek egyáltalán nem jutnak el semmilyen múzeumba, nemhogy a híresekbe” – mondja a New York Times-nak egy vidéki iskola tanárja, Ma Hsziaojan, aki Szecsuán tartomány egyik távoli szegletében tanít.

A programon való részvétel nem ingyenes, de nem is túl drága: fejenként 2,85 dollárba kerül. A befolyt összeget adományozásra fordítja az Aha School, mégpedig a vidéki iskolák számítástechnikai felszereltségének fejlesztésére.

Szakértők szerint a vidéki iskolákat megcélzó oktatási programok hasznosak, de rávilágítanak arra is, hogy milyen nagy fejlődésbeli különbségek vannak a városi és a vidéki területek között. Noha a kínai kormány az elmúlt évtizedben sok pénzt fordított a vidéki oktatás fejlesztésére, továbbra is probléma például a tanárok elvándorlása a falvakból a városokba. Gondot okoz az is, hogy a jobb életkörülmények reményében a városokba beköltöző szülőknek sokszor nincs bejelentett lakcíme, így velük élő gyerekeik kiesnek az oktatási rendszerből.

Talán éppen emiatt növekszik az oktatási célú live streaming csatornák száma Kínában. A cikkben idézett Daxue Consulting piackutató cég adatai szerint az egyik streaming platformon, az YY-on például az 1051 live feed csatornából 32 volt oktatással kapcsolatos. Ez abszolút számban kevés lehet, de a Daxue szerint a változás lemérhető azon, hogy indulásakor még csak életmód-bloggerek voltak jelen az YY-on.

 

Bruegel-remekművek közelről, a digitális technológia segítségével

Virtuális kiállítással és digitális eszközökkel csalogatja a látogatókat egy brüsszeli múzeum és a Google. Mi is megnéztük…

Szerző: Pálfy Kata

Hogy milyen (lesz) a XXI. század múzeuma? Talán éppen olyan, mint a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum Bruegel, ismeretlen mesterművek című „virtuális kiállítása”, ami a digitális technika eszközeivel viszi közel a látogatókhoz a híres németalföldi festő, Pieter Bruegel részletgazdag remekműveit. A belga fővárosban járva érdemes bekukkantani erre a tárlatra. Aki esetleg a Budapesti Szépművészeti Múzeum felújítása alatt hiányolja az ott őrzött Keresztelő Szent János prédikációja című festményt, az itt most – digitális formában – minden eddiginél közelebbről ismerkedhet meg ezzel a mesterművel is.

A Google Cultural Institute-tal közösen kidolgozott program egyik eleme, hogy a múzeum termeiben nagyméretű érintőképernyős paneleket helyeztek el. Ezeken az egyes művekről és a festő életéről nézhetünk-hallgathatunk meg interaktív multimédiás ismertetőket, művészettörténeti elemzéseket. Ehhez a festményeket ultranagy felbontásban (úgynevezett gigapixel technológiával) fényképezték le. A fotók az érintőképernyőn tetszés szerint kinagyíthatóak, így a XVI. századi mester munkáinak olyan apró részletei is feltárulnak, amelyeket a múzeumokban kifüggesztett, jobb esetben is csak karnyújtásnyi távolságból nézhető valódi képeken szabad szemmel rendes esetben nem láthat a néző.

A magyar felirathoz aktiváld a Feliratok funkciót a Youtube videón!

A multimédiás bemutatók másik része egy külön teremben látható, ahol három festményhez kerülünk közel egy különleges vetítési technika segítségével. Az itt megismerhető festmények egyike  – a Berlinben látható Közmondások (1559) és a Brüsszelben kiállított Lázadó angyalok bukása (1562) mellett – a Budapesten található, Keresztelő Szent János prédikációja című, 1566-ban készült festmény.

A digitális prezentációk harmadik elemét a Google Cardboard háromdimenziós szemüveggel megelevenített festmények adják. Ez talán a legkevésbé szem előtt lévő attrakció, mintegy kiegészítője a múzeumi kiállításnak, amire a belépőjegyhez kapott ismertető figyelmeztet minket. A 3D élmény az akár otthon is kinyomtatható és összehajtható szemüveggel és a múzeum 3D videóanimációja, illetve egy applikáció segítségével érhető el.

Idősebb Pieter Bruegeltől összesen mintegy negyven művet ismer a művészettörténész szakma. Ezek ma szerte a világban szétszórva lelhetőek fel, New Yorktól Budapestig. A brüsszeli múzeum és a Google programjához hét ország összesen nyolc múzeumából mutatnak be képeket. Virtuálisan olyan alkotások is egymás mellé kerülnek, amelyek egyébként sérülékenységük miatt száz éve nem hagyták el azt a gyűjteményt, ahol őrzik őket.

A kiállítás a múzeum Régi mesterek gyűjteményének termeiben kapott helyet, és az oda váltott rendes belépőjeggyel látogatható, 2020. március 16-ig.

 

A düh szobrai: Erwin Wurm Bécsben

Az egyik legjelentősebb kortárs osztrák képzőművész, az idei Velencei Biennalén is kiállító Erwin Wurm alkotásaiból látható tárlat júniustól a bécsi 21er Haus-ban. Az Artlocator helyszíni beszámolója.

 

Ha nem lenne elegendő a múzeum plakátkampánya, ami az őszi választásokra készülő pártok posztereivel versenyez Bécs utcáin a járókelők figyelméért, a Belvedere palota előtt terpeszkedő, Fat House című szobor félreérthetetlenül a tudtunkra adja, hogy a közelben található 21er Haus a műfaj határait feszegető, nemzetközi hírű szobrász, Erwin Wurm műveit mutatja be aktuális kiállításán.

Az 1954-ben, a Mura menti Bruckban született Wurm alapjaiban kérdőjelezi meg a szobrokkal kapcsolatos elképzeléseinket, és a szobrászat társadalmi, időbeli és interaktív dimenzióinak újrafogalmazására tesz kísérletet. Elég csak Egyperces szobraira (One Minute Sculptures) gondolnunk, amelyek lényege, hogy a művész által meghatározott cselekvést a látogató hajtja végre, és amelyek magát a cselekvést teszik műalkotássá.

A kortárs osztrák művészet múzeumában most látható, mintegy negyven darabból álló műtárgysorozatot Wurm “performatív szobroknak” (performative sculptures) nevezi. A művekhez alapul szolgáló agyagtömbök nagy része épületeket, felnagyított használati tárgyakat ábrázol, míg másokat eredeti formájukban hagyott a művész.  A modelleket és nyers tömböket Wurm szó szerint megtámadja: üti, veri, rúgja és kaszabolja, hogy azután az eredményt bronzba, vasba, alumíniumba vagy műanyagba öntse és festékkel vagy patinával vonja be. Haragját alkotó folyamattá átalakítva felnagyítja, eltúlozza a szobrászat gesztusát és gúnyt űz abból. “Ezekkel a műveivel Wurm érzelmi síkra tereli az alkotói folyamatot és pszichológiai keretbe helyezi a szemlélő perspektíváját” – fogalmaz a tárlat kurátora, Severin Dünser.

Wurm performatív szobrainál a középpontban az alkotás folyamata áll, ami leolvasható a művész teste keltette számtalan lenyomatról. A művész „újra megmutatja, hogy a tárgyak múlandóak, a cselekvés ezzel szemben egy saját magunk által meghatározott élet lehetőségét adja. (Ezek a szobrok) tehát felhívást jelentenek a saját cselekvéseink kritikai szemléletére társadalmi összefüggésben, azért, hogy mi magunk ne váljunk szubjektumból objektummá” – mutat rá Dünser.[1]

 

A sorozat darabjainak legtöbbje valamely, az ellenőrzéssel, az erőszakkal, a hatalommal vagy a szabályozással kapcsolatos tárgyat ábrázol. A Beat and Treat sorozat kiindulási pontja egy nyers agyagtömb. A House Attack sorozatban (2012-) épületek modelljein tölti ki a haragját a művész. Megtalálhatók ezek között jól ismert épületek, mint az Alcatraz (Alcatraz, 2012.) vagy az egykori bécsi elmegyógyintézet, a Narrenturm (Diverge, 2012.) is, míg mások személyes jelentéssel bírnak, mint például a művész szülői háza (Liegen auf Elternhaus, 2012.). A különböző épületek jelképes bántalmazása, megtámadása a testi fenyítést imitálja, a rombolás aktusa lázadássá válik az adaptáció és a szabályozottság kényszere ellen. A 2015 után keletkezett Furniture sorozatban bútorok azok, amelyeken “nyomot hagy” a művész, míg az Objects szériába olyan darabok tartoznak, mint egy óriási méretű pisztoly, amelyen Wurm autóval keresztülhajtott (Snake, 2016.), és egy megcsonkított szappantartó (Body, 2015.).

 

Míg Wurm Egyperces szobrainak fontos eleme a szerzőség és a megvalósítás különválasztása, a performatív szobrok alkotása során újra egyesíti a szerző és a kivitelező személyét. “Az indíttatást  – mondja Wurm – az az érzés adta, hogy elveszítettem a közeli kapcsolatot a műveimmel és egyre jobban eltávolodtam tőlük, mivel – mint sok más művész a generációmban – elkezdtem a dolgokat másokkal kiviteleztetni. Van egy ötletem, terveket készítek, de másvalaki ülteti át a valóságba. Ez azt a nagy veszélyt rejti magában, hogy elveszik az érzelmi kötődés és a művészi kapcsolat a művel. Egyszer csak feltűnt nekem ez a tendencia, és megpróbáltam visszafordítani a folyamatot. Arra törekedtem, hogy ismét minden szobor magán viselje az én fizikai beavatkozásom nyomát. Eközben rájöttem arra, hogy a ’fizikai beavatkozás’ sokféleképpen értelmezhető. Lehet ez valakinek a keze nyoma a szó szoros értelmében, de rá is lehet lépni valamire vagy ráfeküdni. A fizikai kapcsolat a fontos, az, hogy egy tárgyba, amely keletkezőben van, beavatkozom és erővel a saját képemre alakítom. Beavatkozom egy tárgyba és deformálom azt, ezáltal valami új keletkezik: a performatív szobor.”[2]

Ezúttal sem maradt el azonban teljesen a szerzőtől különválasztott alkotói folyamat: a kiállításmegnyitóra is jutott egy performansz, amelynek keretében Wurm arra instruált önként jelentkezőket, hogy 15 percen keresztül ugyanazt a mozdulatsort, “testgyakorlatot” ismételjék egy-egy agyagtömbön. Ebbe az akcióba és Wurm saját alkotói folyamatába is bepillantást kap a látogató a kiállítótérben bemutatott videófelvételek segítségével.

“Am I still a house?”

A kiállítás előhírnökeként a múzeum előtti füves térségre helyezett Fat House 2003-ban készült, és 2016-ban került a Belvedere gyűjteményébe. A bejárható szobor belső terében egy videóanimáció látható, amelyen a ház monológja hallható az élet értelméről, művészetről és építészetről. A Fat Cars sorozat darabjaihoz hasonlóan a ház is kispolgári státuszszimbólumnak tekinthető, melyek hatalmasra hízlalásával a művész a fogyasztói társadalom kommentárját adja.

Erwin Wurm: Fat House (Fotó: Artlocator/Pálfy Katalin)

Erwin Wurm, Fat House, 2003
© Belvedere, Bécs (Fotó: Johannes Stoll)

Wurm hazai sikerét és különleges megbecsültségét jelzi, hogy a bécsi kiállítással egy időben a grazi Kunsthausban szintén önálló kiállítása [3] látható, az 54. Velencei Biennálén pedig a One Minute Sculptures két újabb eleme szerepel. A világ első számú művészeti seregszemléjén ugyanis Wurm és Brigitte Kowantz képviselik Ausztriát, külön-külön alkotásokkal. A velencei osztrák pavilon előtt felállított, Stand quiet and look out over the Mediterranean Sea címet viselő szobra első látásra egy orrára állított teherautó. Közelebb lépve az is látható, hogy a raktér végébe egy létra vezet fel, ezen felkapaszkodva a látogató, mint egy kilátó tetejéről, körülnézhet, és a felszólítást követve (Állj csendben és nézz a Földközi-tenger felé) maga is a szobor részévé, „egyperces szoborrá” válik. A Földközi-tenger azonban a platformról nem látható, Wurm valójában a tengernek „a fejünkben lévő” képére utal. A Földközi-tenger egyrészt a menekültek milliói számára halálos akadályt jelentő fizikai értelmében jelenik itt meg, másrészt a vágy helyeként, ahová Európaiak milliói utaznak turistaként. A migrációnak erre a másik vonatkozására, a modern tömegturizmusra utal Wurmnak a pavilon belsejében álló másik alkotása is, egy átalakított lakókocsi.

21er Haus, Bécs. (Fotó: Artlocator/Pálfy Katalin)

Erwin Wurm: Performative Sculptures. 21er Haus – Museum of Contemporary Art, 2017. Június 2 – szeptember 10. Kurátorok: Severin Dünser és Alfred Weidinger.

[1] Erwin Wurm – Performative Skulpturen (katalógus). Stella Rollig, Severin Dünser, Alfred Weidinger, 2017.

[2] u.o.

[3] Erwin Wurm: Fußballgroßer Tonklumpen auf hellblauem Autodach, https://www.museum-joanneum.at/kunsthaus-graz/ausstellungen/ausstellungen/events/event/5531/erwin-wurm-4

Nyolc magyar galéria és egy kurátori projekt a Viennacontemporary-n

Nyolc magyarországi művészeti galéria vesz részt a szeptemberben megrendezésre kerülő 2017-es Viennacontemporary bécsi kortárs művészeti vásáron. A kiállítók szerdán közzétett listája szerint az acb Galéria, az ART+TEXT, a Chimera-Projekt, az Inda Galéria, a Kisterem, a Molnár Ani Galéria, a TOBE és a Vintage képviseltetik magukat a Marx Halléban, szeptember 21. és 24. között megrendezésre kerülő vásáron. Ezzel Ausztria és Németország után Magyarországról vesz részt a legtöbb galéria a közép- és kelet-európai művészetet középpontba állító seregszemlén.

Bolla Szilvia: Rose Quartz & Serenity, Untitled I., 2016 courtesy TOBE Gallery

A kiemelt programok egyike lesz Mélyi József művészettörténész, valamint az acb Galéria, a Kisterem és a Vintage Galéria Rethinking Hungarian neo-avant-garde című közös kurátori projektje. A prezentáció a ’60-as, ’70-es évek művészeti pozícióinak újrafelfedezésére buzdít, ráirányítva a figyelmet a különféle művészeti mozgalmakra, irányzatokra. Egy egyenes fejlődési vonal felmutatása helyett a kortárs művészetet is befolyásoló gyökerek elemzésére tesz kísérletet, azzal a céllal, hogy felerősítse a diskurzust a magyar és a közép- és kelet-európai neoavantgárdról.

Összesen 26 ország mintegy 100 kiállítója várja majd a rendezvényen a szakmabelieket és az érdeklődőket.

Erwin Wurm Performatív szobrai Bécsben

Az egyik legismertebb kortárs osztrák képzőművész, az idei Velencei Biennálén is kiállító Erwin Wurm munkái láthatóak június 2-tól szeptember 10-ig a bécsi Belvedere Múzeum kortárs művészeti galériájában, az 21er Hausban.

A szobrászat társadalmi és időbeli dimenzióit újrafogalmazó Wurm Performatív szobrok című sorozatában – Egyperces szobraihoz (One Minute Sculptures) hasonlóan – ismét magát a cselekvés aktusát alakítja szoborrá, és reflexióra készteti a nézőt az alkotó motivációiról. „A művész a düh megnyilvánulásait alakítja át szobrászati kreatív folyamattá. Felnagyítja a szobrászat gesztusának alapelvét és parodizálja azt” – írják a kurátorok, Alfred Weidinger és Seeverin Dünser. A művészi beavatkozás tárgyai házakat és más tárgyakat képező agyagmodellek, amelyeket megrongál, eltorzít az alkotó, majd bronzba, alumíniumba vagy műanyagba önti az így keletkezett formákat.

A kiállítás anyagát mintegy ötven szobor és kisplasztika alkotja. Nagy részüket Wurm kifejezetten erre a tárlatra készítette.

A kiállításhoz a 2003-ban készült és nemrég a Belvedere főépülete előtt felállított Fat House című alkotás nyújt ízelítőt. A Belvedere kastély gyepén trónoló „Kövér Ház” belépőjegy nélkül látogatható, belsejében videóinstalláció fogadja a látogatót.