“Fontos hogy megmutassuk a világnak a tehetségeinket.”

Interjú Deák Erikával

Deák Erika a magyarországi kortárs műkereskedelem meghatározó szereplője nemrég nyitott galériát Münchenben. Az Erika Deak Contemporary Munich elnevezésű intézmény egyelőre egy kísérleti kiállítótér, először Szűcs Attilát mutatta be a közönségnek, majd Nemes Márton és Bak Imre művei is láthatóak lesznek a Bajor fővárosban.

Az interjút Tamás Sándor Soma készítette

A Deák Erika Galéria programjában kezdetektől fontos volt a külföldi jelenlét, a vásárokon való részvétel. Ennek a gyakorlatnak egyfajta továbbélése, következő lépcsőfoka a müncheni galéria is?

Igen. Úgy döntöttem, hogy idén egyetlen nemzetközi vásáron sem veszek részt, megnézem, hogy funkcionálhat-e egy galéria anélkül. A döntésemnek több oka is van, az egyik, a legfontosabb természetesen a müncheni kiállítótér megnyitása.

Hogyan alakult ki a munkakapcsolat a müncheni partnereddel? Közösen találtátok ki a kiállítótér ötletét? Sikerült az általad kialakított koncepciót teljesen megvalósítani?

Az egyik legjobb és legrégebbi barátom Münchenben él a családjával, egy tv társaság igazgatója. Évek óta beszélgetünk arról, hogy jó lenne többet találkozni, és talán együtt is dolgozni. Ő mutatott be Sven Meyernek, aki egyébként egy nagyon menő zenei producer, és hosszú beszélgetések után úgy döntöttünk mi hárman, hogy belevágunk a közös munkába. Svennek is régi vágya volt, hogy galériázzon, úgyhogy az addig csak irodának használt schwabing-i munkahelyét kicsit átalakítottuk, és egyelőre havi ritmusban váltjuk a kiállításainkat. Ő Kunstklang néven szervez alapvetően a zenéhez közel álló kiállításokat, én pedig a saját, magyar programom futtatom Münchenben. Mindent egyeztetünk, mindent közösen fizetünk, év végén pedig majd leülünk és megbeszéljük, hogyan tovább. Ez alapvetően egy örömprojekt, addig csináljuk majd, amíg mindenki jól érzi magát benne.

Magyarországi galériák külföldi szereplése rendkívül hasznos a magyar művészetnek is. Tudnál erről pár szót mondani, szerinted milyen előnyök rejtőzhetnek egy ilyen lehetőségben a tágabb kortárs magyar művészet vonatkozásában?

Fontos a kommunikáció, fontos, hogy megmutassuk a világnak a tehetségeinket. A vásárok egy magyar galériának azért kikerülhetetlenek, mert hozzánk nem járnak hetente a híres kritikusok, kurátorok és gyűjtők, más lehetőségünk ebben a pillanatban nincs arra, hogy láthatóak legyünk.

Szűcs Attila után Nemes Márton alkotásai lesznek láthatóak Münchenben, akinek, ha jól tudom ez lesz az első egyéni külföldi bemutatkozása. A későbbiekben is szeretnél kiállítási lehetőséget adni fiatal, még kevésbé ismert művészeknek a fiókgalériában?

Természetesen, bár amikor egy művész munkáit először látom nem az a lényeg, hogy hány éves, hanem hogy megszólít-e a látott műtárgy vagy nem. Tudom, hogy nem szép dolog ezt mondani, de a kor igazából másodlagos.

A német közönség kétségtelenül fogékonyabb a kortárs művészetre, és így nagyobb vásárlóerőt is jelent. A német és a magyar árképzéssel kapcsolatban mi a gyakorlat, van-e különbség a kettő között?

Igen. Németországban sokan fogékonyak a kortárs művészetre, nálunk sajnos egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a vásárlást. A felhalmozott tőke nagysága nálunk nincs arányban az intellektussal. Árképzésben nincs, nem lehet különbség, hiszen nagyon könnyen átjárható világokról beszélünk.

A müncheni fiókgalériában Szűcs Attila kiállítását milyen tapasztalatokkal zártátok, hogyan fogadta a német közönség, hogy nem csupán a vásárokon találkozhat a Deák Erika Galériával?

Nagyszerű volt a fogadtatás, többen írtak róla, rengetegen látogatták, szerették Attila képeit. Én magam is izgalommal várom a folytatást.