Képzőművészek, akik a kertrendezésben is jeleskedtek

A természet gazdag világa, változatos motívumai a kezdetek óta inspirációs forrásként szolgálnak a képzőművészet, az építészet és az ipari formatervezés területein dolgozó alkotók számára. Tagadhatatlan, hogy a különböző korok és stílusok más-más módon viszonyultak a növények megjelenítéséhez, változatos jelentésekkel felruházva azokat. Elképesztő virág- és kertábrázolásokkal találkozhatunk például Hieronymus Bosch reneszánsz alkotásain, az impresszionista festők szubjektív természetábrázolásában vagy Henri Rousseau szimbolizmussal átitatott festményein.

A francia felvilágosodás hullámával megkezdődött kertészet iránti érdeklődés az 1800-as években ért el a tágabb közönséghez. A művészek is ekkor fedezték fel a népszerű tendenciát és kezdtek saját kertjeik kialakításába, ezzel kísérletezve az új médium adta lehetőségekkel. A képzőművészek elsősorban saját inspirációs forrásaik megteremtése céljából hozták létre privát kertjeiket – aminek bizonyítékait alkotásaikon érhetjük tetten – de voltak, akiknek maga a kert szolgált alkotási felületként. Aktuális cikkünkben öt olyan botanikai mesterművet mutatunk be nektek, melyek készítői továbbgondolták a hétköznapi kertészkedés fogalmát.

Robert Irwin – The Central Garden at Getty Center. © Wikimedia Commons

Robert Irwin (Central Garden at the Getty Center, Los Angeles)

„Nincs paletta, mely gazdagabb a kertnél.”

Bár Robert Irwin absztrakt expresszionista festőként kezdte karrierjét, majd nem sokkal később a kaliforniai Light and Space mozgalom – vagyis a nyugati parti minimalista geometrikus művészeti csoport – tagja lett. Idővel feladta a képzőművészeti alkotások létrehozását és olyan kreatív projektekben vett részt, mint a Miami Repülőtér átalakítása vagy a Getty Central Garden felújítása. Utóbbi volt Irwin első önállóan tervezett kertje, melynek előkészítéséhez több ezer dollár értékben kertészeti kézikönyveket vásárolt – ezek részleteit kollázsként használta fel látványterve elkészítésénél. A végeredmény kialakításában a Getty Center kimért stílusú főépítésze, Richard Meier is segédkezett. A természeti alkotás magában foglal többek közt egy domboldalon végigfutó patakot, amely egészen a színpompás virágokkal árnyékolt főtérig fut, majd egy medencébe torkollik. Ezen a vízfelületen található az Irwin stílusát látványosan bemutató, geometrikus formavilágú sövény, amely a kert legkülönlegesebb motívumát képzi. Los Angeles kedvező időjárása ellenére a kert szezonális látványosságnak készült, tele lombhullató fákkal és több, mint ötszáz féle növénykülönlegességgel.

Frida Kahlo – Casa Azul, Mexico City. © Wikimedia Commons

Frida Kahlo (Casa Azul, Mexikóváros)

A szimbolizmus eszközeit dekoratívan felhasználó festőnő képein és az őt ábrázoló fotográfiákon gyakran láthatjuk virágokkal teletűzdelt, ikonikus hajkoronáját. A fejdíszként funkcionáló növények tagadhatatlanul mexikói hangulatú kertjének ékes bizonyítékai. Az általa tervezett és megalkotott kert szülőházában található, ahol 1907-es születésétől 1954-ben bekövetkezett haláláig élt. Színpompás, mediterrán virágai mellett gyümölcsfákat – narancs, barack, gránátalma -, illetve hazájára jellemző növényeket – fügekaktusz, agávé – is termesztett. Mexikóhoz való ragaszkodását egy miniatűr, azték esztétikájú piramissal is demonstrálta, melyet férje, Diego Rivera tervezett a kert területére. További érdekesség, hogy a pár kifejezetten a mexikói kultúrára jellemző karakteres színekkel – például indigókékkel – festette le a kert körüli falfelületeket, ezzel teljessé téve a festőnő keze nyomát viselő kert hangulatát.

Sol LeWitt – Lines in Four Directions in Flowers, Philadelphia. © Philadelphia Museum of Art Library and Archives

Sol LeWitt (Lines in Four Directions in Flowers, Philadelphia)

Sol LeWitt kertjének kivitelezéséhez majdnem három évtizedre volt szükség. A végeredményét a művész már nem láthatta: a Fairmount Parkban végzett telepítést 2012-ben, öt évvel LeWitt halála után fejezték be. A művész képi világát hatalmas felületekre festett geometrikus vonalrajzok jellemzik, melyek hol fekete-fehérben, hol domináns színekkel kápráztatják el a közönséget. Bár a kert esetében festék és ceruza helyett virágok voltak az alkotói eszközök, a konceptuális művész szigorú esztétikája így is sikeresen megmutatkozott. A művész feladata a kerttel kapcsolatban az alaprajz megtervezése volt, a többit egy botanikusra és egy kertészre bízta, akik különböző típusú virágokat ültettek a művészeti kompozíció függvényében. A négy zónából álló alkotás négy különböző színben pompázik, melyeket speciális virágfajták biztosítanak: fehér mezőt a harangvirág, a sárgát az egérfarkfű, a pirosat a bíborvirág, a kéket pedig az orosz zsálya különféle árnyalatai.

Adam Purple – Garden of Eden, New York City. © Harvey Wang.

Adam Purple (Garden of Eden, New York City)

Adam Purple (eredeti nevén David Wilkie) egy olyan kreatív hős, aki hétköznapi emberként alkotott maradandót New York látképén. Az alkotási folyamat katalizátora az ő esetében az a pillanat volt, amikor kinézett Lower East Side-i lakásából és látta, ahogy a gyerekek piszokban és szemétben játszanak az udvaron.

„Ilyen pokoli helyen nem lehet gyereket nevelni” – mondta, majd 1975-ben elkezdte összeszedni a környéken a szemetet, megtisztította a területet és létrehozta land art alkotását, melyet később Édenkertnek keresztelt el.

A körkörös formavilág, amely zöldségültetvénnyel és gyümölcsfákkal egészült ki, jing-jang motívummal frissítette fel a környék látképét. A projekt végére a mesterséges kert majdnem 1400 négyzetméternyi városi területet foglalt el, ezzel felkeltve többek közt a National Geographic érdeklődését is. Annak ellenére, hogy Purple-nek nem volt része képzőművészeti oktatásban, természeti szobrásznak tartotta magát, kertjére pedig mesterműként gondolt – nem alaptalanul, mivel alkotását a kor kritikusai olyan elismert land art művészek munkáihoz hasonlították, mint Robert Smithson vagy Agnes Denes.

Próbálkozásai és támogatói ellenére a kert csupán tíz évig maradt fenn, 1986-ban egy új társasházat építettek a helyére.

Image © Francis Hammond, from A Day with Claude Monet in Giverny, by Adrien Goetz. Courtesy of Flammarion, 2017

Claude Monet – Giverny, Normandia

„Talán a virágok tehetnek arról, hogy festő lettem”

Semmi kétség, nem beszélhetünk úgy virágfestőkről, hogy ne említenénk meg az impresszionistákat, akik az akadémikus esztétikát félredobva, a természetet szubjektív megközelítését demonstrálták. Monet élete vége felé, 1883-ban költözött a vidéki birtokra, ahol a családtagok és hat kertész segítségével egy élő mesterművet hozott létre. Az írisz- és a krizantémágyasoktól kezdve a japános kerti tóig a birtok minden részletét festői inspirációként tervezte. A művész kertészet iránti elkötelezettsége egy olyan példaértékű alkotást eredményezett, mely a legtöbb korabeli kertészeti kézikönyvet felülmúlta.

Monet téma iránti érzékenységet mutatja az is, hogy híres vízililiomait az 1889-es párizsi Exposition Universelle kiállításon találta meg, ahol egy francia növénynemesítő állította ki hibrid növényeit. A róluk készült, hatalmas méretű festmények – melyek jelenleg a Musée d’Orsay egyik termében láthatók – méltón tették fel a pontot a mester alkotói munkásságára.

 

Untsch Kata